Nehany okossag

Olvasok egy nagyon erdekes konyvet mostansag, aminek a cime nagyjabol ez lehetne magyarul:
Memoria technikak, gyors olvasas.

Olyan nagyszeru idezetek vannak minden fejezet elejen, hogy meg kell orokitsem oket itt is.
Elso, amit nagyszerunek talalok ez lenne:

"Mikor ugy gondolod, hogy fennall annak a veszelye, hogy egy ember megbanthat, ahelyett, hogy azonnal hibaztatnad, gondolkodj el azon, vajon miota vagytal mar egy hasonlo ember eljovetelere?" - Arthur Schnitzler

Vagy ez: 
"Semmi sem veszelyesebb egy otletnel, ha csak az az egy van valakinek" - Emile- Auguste Alain

Nagyon erdekesen kozeliti meg az elso gyakorlatot. Mondhatnank, az elejen egeszen filozofikus tanitasba kezd. Azt mondja:

"...Valoszinu, ha beszelhetnenk vele, es megosztanank vele ezt az otletet, elkezdenenk megtermekenyiteni benne a bukastol valo felelmet, azt, ami legtobbszor magaeva teszi a kepessegeinket es arra kotelez bennunket, hogy elfogadjuk azt, amire kepesek vagyunk, elvonva tolunk a harc izet es vagyat, ami akkor lep fel bennunk, mikor valami ujra keszulunk." - s mindezt azut mondja, amikor a lodarazsrol beszel, akinek a testi adottsagai nem alkalmasak arra, hogy repuljon. A valosag az, hogy ez a szegeny lodarazs sosem tanult a fizikai adottsagokrol, es igy nem tudja, hogy minden nap kisebb csodat hajt vegre, mikor utnak indul. Tehat ha nem tudjuk, hogy valamire nem vagyunk kepesek, akkor nem allitjuk le magunkat meg a feladat elkezdese elott, mondvan, nem fogom tudni megtenni, hanem nekivagunk. Sajnos nagyon sokszor, s nagyon sokan megfogalmaztak nekunk, valoszinu gyerekkorunkban, hogy valamire nem vagyunk kepesek. De sosem probaltuk. Tehat ez mind csak berogzott gondolat, aminek valosagalapja nincs is. Nem erdekes ezen elgondolkodni???

"A meggyozodes nem egy gondolat, ami a tudatunke, hanem egy gondolat, ami magaeva teszi a tudatunkat" - Robert Bolt

Egy antik hindu legenda is a konyvbe kerult:

Egyszer regen minden ember isten volt, de elkezdtek tulozni a kepessegeikkel, mire Brahma, az istenek istene, megelegelte ezt az onteltseget es hiusagot, es ugy dontott, elveszi toluk az isteni kepessegeket es elrejti egy olyan biztos helyre, ahol soha tobbe nem talaljak meg. Tehat a kerdes az volt, hova is rejtse el ezt a kepesseget. Mikor a kisebb isteneket osszehivta, hogy megvitassak a rejtekhely kerdeset, ok azt javasoltak:
- Rejtsuk el a fold legmelyere!
De Brahma azt mondta: - Nem, ez nem jo, mert egy nap az ember asni fog, s megtalalja ujra.
Igy azt javasoltak: - Rejtsuk el a tenger legmelyere. 
De Brahma azt mondta: - Nem, ez sem jo, mert egy nap az ember eljut az ocean legmelyere is, s ujra megtalalja, felhozza a fold szinere, s ujra ove lesz.
Ezutan a kisistenek azt mondtak: Nem tudjuk, hova rejthetnenk, mert olyba tunik, hogy a se a foldon se a vizben nincs biztonsagban, az ember ujra megtalalhatja. 
Erre Brahma azt felelte: Rajottem, hova rejthetnenk: Elrejtem az emberben, jo melyen, mert sosem gondol majd arra, hogy magaban keresse ezeket a kepessegeket. 
Es azota az ember bejart mindent, foldet, tengert, asott, buvarkodott, maszott, hogy megtalaljon valamit, ami benne van mar osidok ota!