Kókuszos banánkenyér egészségesen

Nagyon régen nem hoztam új receptet, pedig alkottam ám a konyhában. Készítettünk egy nagyon finom májas kenőkrémet, a toszkán utazás után inspirálódva, amit házi kenyérrel fogyasztottunk napokon keresztül, olyan finom lett. És készültek finom mogyorós kekszek is, valamint ez a kókuszos banánkenyér,is. Inspirálódás innen, mihelyst megláttam a receptet, és kiderítettem, hogy fellelhető majdnem minden hozzávaló itthon, és kis kreativitással a hiányzó is, azonnal bekeverésre került, és most már a sütőben várja a trionfális elkészülődését.

Hozzávalók:

1,5 csésze kamutliszt

50 g kókuszolaj

3/4 csésze kókuszvirágcukor (barnacukor is jó)

1 alma lereszelve

2 nagy banán

2 tojás

1/2 csésze kókuszreszelék

1/2 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál sütőpor

csipet só

1/2 teáskanál fahéj

kevés őrölt szerecsendió

fél rúd vanilia kivájt magvai

A sütőt előmelegítjük 190 C-ra.

A száraz hozzávalókat a cukor kivételével összekeverjük. A tojást a cukorral és a kókuszolajjal elkeverjük, hozzáadjuk a lereszelt almát, a villával összetört banánokat, majd fakanállal belekeverjük a száraz hozzávalókat is. 

Sütőpapírral kibélelt tortaformába öntjük, és a forró sütőbe toljuk kb 30-40 percre, attól függően milyen formát választottunk, és milyen a sütőnk kapacitása. Tűpróbával ellenőrizzük, elkészült-e a torta. Ha szárazon jön ki a kenyérke közepébe szúrt fogpiszkáló vagy tű, akkor készen vagyunk.

Miután kihűlt, kedvenc lekvárunkkal vagy mogyorókrémünkkel fogyaszthatjuk.

Én kevesebb cukrot tettem bele, mint amennyit az eredeti recept írt, nem is lett nagyon édes, de nekem naaaagyon ízlett. A banán nagyon érződik a kenyérben, és ha rákennivalóval fogyasztjuk, az édességen is tudunk javítani. Persze ha valaki sokkal édesebben szereti, beleteheti az egy csésze cukrot is.

Az enyémnek sütés közben levált a teteje, amit kevés natúr mogyorókrémmel visszaragasztottam, ezért a töltelék. Nem volt rossz ötlet, szóval akár úgy is bánhatunk ezzel a kenyérkével, mintha torta lenne, és ketté is vághatjuk, megtölthetjük, amivel csak ízlésünk kívánja! És mint az eredeti receptet megírő hölgy, akár dekorálhatjuk is valamilyen krémmel.

Sütőtök szeletek fűszeresen

Mint említettem már pár bejegyzésben, rákaptam a fűszeresen sült sütőtökre, aminek a receptjét attól a piacos nénitől kaptam, akinek rendszeres vevőjévé váltam. Mondja, hogy nem sokan ismerik a sütőtököt itt Faenzában és nem is sokan veszik, ezért recepteket is adnak hozzá, és azzal kínálják eladásra. Én elmondtam, miket csináltam már belőle, de örömmel vettem azt a listát, amiről már elkészült a sütőtökös kenyér és ez a fűszeres verzió immáron már többször is. Szinte már csak ezt veszek köretnek.

Nagyon egyszerű az elkészítési módja, de aki egyszer kipróbálja, rabjává válik, mint én.

Hozzávalók:

sütőtök

só, bors, fokhagyma

friss rozmaringág

olivaolaj

A sütőtököt egy centis szeletekre vágjuk. Legújabb ismereteim szerint már le sem vágom a héját, csak a magjait vájom ki. A héja a sütés során megpuhul és simán fogyasztható.

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, majd rácsorgatok kevés olivaolajat. A felszeletelt tököt erre fektetem. Megszórom sóval, borssal, majd megforgatok minden egyes szeletet. Újra borsozom, sózom, a szeletek közé dobom a fokhagyma szeleteket, a rozmaringágakat megmosom, beledobálom a tepsibe azokat is, majd 180 C-ra előmelegített sütőbe tolom 30 percre.

Bármivel fogyaszthatjuk, halak - húsok mellé köretként, salátához, de magában is isteni finom. Én most céklával és friss salátával ettem, balzsamecetet csurgattam rá és frissen sült sokmagvas kiflicskékkel tömtem magamba:

Jó étvágyat!

Sütőtökös sokmagvas kenyérke

Sütőtökkel dúsított kenyeret csináltam már, az azonban inkább volt édes, mint mindennapi használatra való, ezért a mai napon megalkottam ezt a bucit háromféle olajos maggal. Naaagyon guszta, és nagyon finom. Most pár napig ekörül fog forogni a menü.

Nagyon szeretjük a grillezett camambert sajtot hagymalekvárral, amihez nagyon kell egy kenyérféle, pl ez:

Ugyan alaposan megdagadt, és szétkelt, de olyan finom.

Hozzávalók:

100 g sütőtök

500 g liszt

kb 200 ml tej

1 kocka élesztő

2 evőkanál olaj

1 evőkanál méz

1 teáskanál só

olajos magvak ízlés szerint (lenmag, szezámmag, napraforgómag, tökmag)

A sütőtököt mostanában már sokadszorra úgy készítem el, hogy egy tepsit kibélelek sütőpapírral, meglocsolom vékonyan olivaolajjal, ráfektetem az 1 centis szeletekre vágott, megtisztított sütőtököt, sózom, borsozom, melléjük dobok két három gerezd fokhagymát, esetleg két rozmaring ágacskát, meglocsolom kissé olivaolajjal és 180 C-os sütőben 30 perc alatt készre sütöm. Ez így magában is jó, de köretnek meg aztán igazán kiváló.

Ezalkalommal is így készítettem el egy kiló sütőtököt, amiből 100 g-ot a kenyérhez használtam fel, és máris ízesebbé tettem a kis cipót.

A 100 g-ot tehát krumplinyomón átnyomtam, úgy, hogy a felesleges nedvességet igyekeztem gyengéden kinyomkodni előbb a szeletekből.

Az átnyomott püréhez mértem a lisztet, beleadagoltam a többi száraz hozzávalót, 100 ml tejet meglangyosítottam, kevés cukrot adtam hozzá, belemorzsoltam az élesztőt, és hagytam kissé megfutni, majd a lisztes mixhez adtam, beindítottam a dagasztókarral ellátott robotgépet, és elkezdtem gyúrni. Annyi tejet adtam hozzá, amitől lágy tésztává állt össze az egész. kb 10 percig gyúrtam a tésztát, majd a cipót beliszteztem, a tálat letakartam folpackkal és meleg helyre tettem keleszteni.

Miután a duplájára dagadt, átgyúrtam, formát adtam neki, egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, bevágdostam a tetejét, és újra kelesztettem.

Ezután 200 C-os sütőbe toltam, melléhelyeztem egy kis tálban kevés vizet és kb 30 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A sütőtöknek köszönhetően nagyon finom maradt egészen az utolsó szeletig. Pirítva nagyon finom volt, a magvak is átpirultak kissé, különleges ízt kölcsönözve a kenyérnek. Érdemes volt elkészíteni. Köszönet a kedvenc piacos nénikémnek!

Feketekenyér ánizzsal, köménymaggal és mazsolával - Provanszból

Mint írtam ebben az útleírásomban, rögtön az első francia városban volt alkalmunk egy igen finom libamájpástétomot ennünk egy izgalmas fekete kenyérrel. Az első, ami elért hozzám, az az igen különleges illat volt, amit hirtelen nem ismertem fel. Az az étel, úgy ahogy volt, tökéletesre sikeredett. A felszolgáló hölgy nem beszélt angolul, sem olaszul, egyedül franciául, úgy pedig mi nem beszélünk, de sikerült elmagyaráznia, hogy mitől olyan isteni a kenyér: a címben szereplő három fűszertől. A színét pedig természetes színezéknek köszönheti. 

Az agyam járt, hogyan tudnék én ilyen fekete színt reprodukálni, és csakis egy ötlet jutott eszembe, a tintahal fekete festéke. Az úgyis csak színt ad, ízt nem. 

És lám, működött. Illatos ízes kenyér.

Melegen a legfinomabb, és legintenzívebb illatú, ezért javaslom, hogy pirítsuk meg minden fogyasztás előtt a szeleteket, ha igazán akarjuk élvezni az ízeket.

Kenhető májas krémekkel nagyon finom. Nálunk volt a hűtőben egy ismerősöktől kapott krokodilpástétom, nagyon illett hozzá, de készítek majd hozzá házi májas krémet. 

A kenyérke nálunk csak 250 g lisztből készült, mert ketten vagyunk, és ritkán eszünk kenyeret. De az adag tetszés szerint növelhető.

Hozzávalók:

250 g liszt

150 g langyos víz

fél kocka friss vagy fél csomag szárított élesztő

fél teáskanál só

1 evőkanál olaj

2 kis csomag tintahal festék (elhagyható)

1 evőkanál köménymag

1 evőkanál ánizs

1 kis marék mazsola

A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a fűszereket, a mazsolát, a festéket, összekeverjük. A vizet megmelegítjük kicsit, az élesztőt felolvasztjuk benne. Én robotgépre bízom mindig a dagasztást, tehát beindítom a gépet, az élesztős vizet lassan csurgatom a liszthez és legalább 6 percig dagasztom a tésztát. Ezután langyos helyen a duplájára dagasztom. Ha ez megvan, átgyúrom, formát adok neki, majd újra dagasztom. Ha megnőtt szépen, hideg sütőbe teszem, beállítom az órát 40 percre, 210 fokra a sütőt, beteszek egy kis tál vizet, és hagyom így sülni 15 percig, majd leveszem a hőfokot 180 C-ra, és így sütöm addig, míg a tűpróba nem ad pozitív eredményt, azaz szárazon nem jön ki.

Már másodszorra sütöttem meg, ez annyira finom így!

Torta Saint Tropez - Tropezienne - az Azur part kedvence

Hazaértünk a fantasztikus provanszi nyaralásunkból. Még mindig meleg van ott, napozni is tudtunk, valamint belekóstóltunk a finom francia konyhába, és fogyasztottunk is belőle bőven. Leginkább halételekre koncentráltunk, de volt fokhagymás hús is, illetve isteni finom libamáj, és édességek is. Amit semmiképpen nem akartam kihagyni, az az a Saint Tropezi édesség, melyet 1955-ben honosított meg Alexandre Micka a nagymamája által sokszor sütött torta alapján. A torta azóta az azur part egyik legfelkapottabb sütijévé nőtte ki magát. Megalkottam itthon, és pontosan olyan finom lett, mint a helyben elfogasztott társa, amit egy igen édes kis patisserie-ben vásároltunk Renoir városában, Cagnes sur Mer-ben. Mit mondjak a kirándulásról? Csodálatos és finom volt minden, de betyár drága. Ám egyszer élünk, nemigaz? Miért dolgozunk, ha nem azért, hogy élvezzük kicsit az életet?! Ez az édesség sem tartozik a legolcsóbb fajták közé, de megéri nekifeküdni, mert a végeredeményről a fő kóstolóim azt mondták, eddigi legjobb alkotásom. Hosszú a folyamat, én tegnap 5-kor fogtam neki, és ma délre lett belőle fogyasztható valami, de megérte.

A kovászhoz:

50 g liszt

4 g szárított élesztő

40 ml tej

a tésztához:

1 tojás

150 ml tej

180 g manitoba liszt

100 g 00 liszt

40 g cukor

4 g só

60 g vaj

a krémhez:

750 ml tej

1 vaniliarud

9 tojássárgája

225 g cukor

75 g liszt 00

10 g zselatinlap

csipet só

350 ml tejszín

20 g porcukor

a kenéshez 

1 tojásfehérje

cukor granella

Eljárás:

Először készítsük el a kovászt, amihez a lisztet és az élesztőt egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a tejet, gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, letakarjuk folpackkal és egy órára langyos helyre tesszük, pl a sütőbe, amiben a világítást felkapcsoljuk.

Ezután a kovászt a robotgép táljába tesszük, a hozzáütjük a tojást, és a linzerkarral elkezdjük összedolgozni. Ezután hozzáöntjük a langyos tejet, és folyamatos kevergetés mellett hozzászitáljuk apránként a lisztet, a sót és a cukrot.

Miután minden hozzávaló egynemű masszává állt össze, kicseréljük a linzerkart a dagasztókarra és azzal dolgozzuk át a tésztát, hozzádaraboljuk a vajat, de mindig megvárjuk, hogy az előző darab vaj beledolgozódjon a tésztába, és csak így adjuk hozzá  a következő darabot.

Addig dolgozzuk a tésztát, míg a karhoz már nem ragad.

Ezután egy lisztezett tálba helyezzük a gombóccá formált tésztát, folpackkal letakarjuk, meleg helyen 2 órát kelesztjük, majd 12 órára a hűtőbe tesszük további kelesztésre.

A krémhez:

A vaniliarudat kettévágjuk és kivágjuk a magvait, amit aztán a rúddal együtt a meleg tejbe helyezünk fél órára.

Így hagyjuk kihűlni a tejet. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. Eközben a tojások sárgáját a cukorral habosra felverjük. Hozzászitáljuk a lisztet. A vaniliarudat kivesszük a kihűlt tejből, amit aztán a tojásos mixhez öntünk, összekeverjük, majd feltesszük főzni, folyamatos kevergetés mellett, mindaddig míg be nem sűrűsödik, majd hozzákeverjük a kicsavart zselatinlapokat, alaposan elkeverjük, áttesszük egy tálba, letakarjuk folpackkal, hogy a felszínéhez érjen, és így hagyjuk kihűlni. Miután elérte a megfelelő hőmérsékletet, akkor hűtőbe helyezzük. Közben a tejszínt félkemény habbá verjük, hozzáadjuk a porcukrot és tovább verjük, míg teljesen kemény nem lesz. Ezt aztán a tojásos krémhez keverjük óvatos mozdulatokkal, majd újra lefedjük a folpackkal és visszatesszük a hűtőbe. 

A 12 óra letelte után elővesszük a megkelt tésztát a hűtőből, szobahőmérsékleten hagyjuk két órára, csak ezután kezdjük el dolgozni. Kör formára kell dolgozzuk, mégpedig 24 cm-es átmérőjűre. Mindezt egy sütőpapírra rajzoljuk, megfordítjuk, és arra helyezve a tésztát formázzuk a kívánt méretűre, ügyelve arra, hogy 3-4 cm magas legyen. 
Én ma a kis formákra szavaztam, 10 kisebb gombócot formáztam a tésztából, így mindig csak annyit töltök meg, amennyit éppen elfogyasztunk, mivel nem várunk vendégeket, mi kettőnknek ez így kényelmesebb, pratikusabb.
Letakarva még egy órát kelesztjük, majd ha letelt ez az idő is, akkor bekenjük a tojásfehérjével és megszórjuk bőven a cukor granellával. 

160 C-osra előmelegített sütőben 50 percig sütjük. Ha túl sötét lenne, takarjuk le egy alufoliával és így süssük tovább.

Amint lejárt a sütési idő, rácson hagyjuk teljesen kihűlni.

Ezut kettévágjuk és megtöltjük a krémmel, és készen is van.

 

Micsoda finomság!! Pedig milyen egyszerűnek is mondhatnánk, zsemle Chantilly krémmel, ami a cukrászkrém tejszínnel elkeverve, ami ebben az esetben attól lesz képes megtartani a zsemletető súlyát, hogy zselatint is teszünk bele. Ettől lesz alkalmas bármilyen tortát is gazdaggá és ellenállhatatlanná tenni. De ebben a formában egy kötetlen találkozást is nagyon fel tud dobni. 

Gluténmentes kenyérke rizslisztből lisztérzékenyeknek

Egy nagyon kedves barátom a napokban arra kért, készítsek neki olyan kenyeret, amit lisztérzékenyek is fogyaszthatnak, tojás, cukor, mesterséges zsiradékok nélkül. Jött a kihívás, mert először is semmit nem tudok a lisztérzékenységről, még akkor sem, ha manapság már szinte az számit különlegesnek, ha valaki nem az, a csapból is ez folyik, sorra nyílnak üzletek, amelyek pont ezeknek az embereknek kínálnak megoldást a jól megszokott ételeknek az adott diétára módosított verziójával, és én mégsem tudok nekik semmit sem kínálni. Azt gondoltam, hogy a tönkölyliszt is jó lehet nekik, ám kiderült, hogy nem, viszont a neten szörfözve rájöttem, hogy a hajdinaliszt igen. Mielőtt a netre mentem volna keresgélni, megkérdeztem az én uramat, akinek ugye már szinte mindent tudnia kell erről a jelenségről, hisz a szállodában, ahol dolgozik külön részlegek vannak a vaj-, tojás-, tejszármazék- és a lisztérzékenyek részére. Minden évben részt vesz valamilyen tanfolyamon, amit pontosan a konyhai dolgozóknak rendeznek, ingyenesen, hisz óriási rizikófaktort is jelentenek ezek az emberek minden vendéglátónak. 

Nos, ő világosított fel, hogy a rizsliszt a legmegfelelőbb erre a célra.

A kenyérhez ugye nem kell tojás sem, így ezt kipipáltam a listából, a mesterséges zsiradékok szintén nem jelentenek gondot nekem, elvégre a ghee vajon és az olivaolajon túl nálunk szezámolaj fordul elő csak a háztartásban, ezek közül gondolom mind használható ehhez a recepthez, a cukor helyett pedig a tegnap beszerzett rizsmalátát alkalmaztam. A rizsliszt nem annyira adja magát a kelesztési folyamatokhoz, kellett hozzá valami, amitől levegőssé válhat a kenyér, ezt a szerepet pedig a burgonya alapú étkezési keményítő töltötte be, amit persze helyettesíthetünk tört burgonyával. Mint egyszer azt már tapasztaltam, a csokis torta elkészítése során, amibe krumplipürét is tettem, annyira finom, és laza tésztájú lett, hogy azóta el van döntve, hogy ha még egyszer tortához kellene piskótát sütnöm, akkor csakis úgy csinálnám. Sokáig friss, omlós és puha maradt a torta, és nem a krémnek köszönhetően, hanem pontosan a burgonyának.

A kenyér receptje tehát a következőképpen alakult:

300 g rizsliszt

200 g burgonyakeményítő

1 kocka sörélesztő (vagy 1 csomag szárított élesztő)

350 g langyos víz

2 teáskanál só

1,5 teáskanál rizsmaláta

3 evőkanál olivaolaj vagy ghee vaj

Az élesztőt 200 g langyos vízbe morzsoltam, elkevertem, hogy megolvadjon kissé. A lisztet és a keményítőt a robotgép táljába mértem, hozzáadtam a sót, összekevertem. A közepébe mélyedést képeztem, abba kanalaztam a malátát, és arra öntöttem az élesztős vizet és beindítottam a dagasztókarral a gépet. Hozzákanalaztam az olajat/vajat, majd a maradék vízből annyit csorgattam hozzá folyamatosan dagasztva, míg lágy tésztát nem kaptam. Minimum 10 percig dolgoztattam a gépet. Ezután olajat csorgattam a tál falára, betakartam folpackkal és hagytam kelni. Legalább két órán keresztül, elvégre nem normál lisztről van szó. Azt az állagot, amit más liszteknél tapasztalunk, nem várhatjuk el ettől a fehér gyönyörűségtől. A begyúrt tészta olyan, mint egy nagyon tiszta, ragyogóan fehér kerámiaalap.
Mikor megkelt, formát adtam neki, és tepsire helyeztem, és még egy picit kelesztettem. 

A végeremény?
Egy sápadt kenyérke, ami ízben azonban nagyon közel van a megszokott fehér kenyérhez. 
Megbízható, nem kell tőle félni. 
Amit azonban így a végereményt elnézve javasolnék, hogy egyből adjunk a kenyérnek formát, és hagyjuk legalább három órát át kelni. Felesleges kétszer keleszteni, nem lehet vele dolgozni, mint a normál lisztekkel. Pedig tervben volt pirított és mozsárban feltört lenmaggal gazdagítani a formába öntés előtt a kenyérkémet.
200 C-osra előmelegített sütőben kb 20 perc alatt sütöttem készre.
Csináltam hozzá egy bizarr vajat, ami egy csigát fog boldoggá tenni egy hamarosan megköttetendő menyegző során.

Tepertőkrémes kenyér

Megmaradt kevés tepertőkrém a múltkori szilvás tepertőkrémes batyuk után, de egy újabb adagra már nem volt elegendő, így ki kellett találjak valamit. Az a két evőkanálnyi mennyiség vajon hova mehetett volna? A pirítós kenyérre.

Aztán kigondoltam, hogy kenyeret én sütö hozzá, és míg dagasztottam, eszembe ötlött, hogy akár bele is süthetném, mintha pogácsa lenne, ám mivel pogácsával eddig még nem volt sikerem, addig kenyérben egész jó vagyok.

Az eredménnyel annyira meg voltam elégedve, hogy hirtelen el is tűnt a kenyér fele, még melegen. Nem kellett hozzá kenőanyag sem, max zöldségekkel ehettem volna, de mivel nem volt otthon semmi, hisz a hétvégét a tengernél töltöm, párom hűtő nélküli szobájában, vásárolni sem vásároltam semmit, hogy ne puhuljon vagy fonnyadjon meg ezen három nap alatt. Úgy tökéletes, ahogy van ez a kenyér.

A fotókon már csak a fele látszódik. Persze egymagamnak csak egy kis kenyeret sütöttem, azonban így is hízlalhat. Egye fene, nagyon büszke voltam magamra.

A krémtől olyan puha a kenyérke, hogy szinte szétolvad a szájban.

De lássuk a folyamatot. Kenyérreceptnek mindenki használhatja a saját kedvencét, hisz a krém bármibe beledolgozható. Én ezt csináltam:

Hozzávalók egy kisebb cipóhoz:

250 g kenyérliszt (itt árulnak elkészített vegyes liszteket, de simaliszt is jó)

fél csomag szárított élesztő

140 g langyos víz

csipet só, bár maga a krém elég ízes

pici cukor

két evőkanál tepertőkrém

Én konyhai robotgéppel dolgoztam. Beleszórtam a táljába a lisztet, cukrot és sót hozzáadtam, a vízben felolvasztottam az élesztőt, majd elindítottam a robotgépet kettes fokozaton és folyamatosan csorgattam hozzá a vizet. Néztem, mikor áll össze a tészta. Van, mikor kevesebbet vesz fel, van mikor többet. Ezután legalább 10 percig gyúrta a gép a tésztát. Icipicit előmelegítettem a sütőt, a tálat letakartam folpackkal, és a langyos sütőbe toltam kelni.

Egy óra múlva duplájára kelt. Ekkor elővettem, lisztezett munkafelületen szétnyomkodtam, megkentem kevés tepertőkrémmel, majd feltekertem egyik vékonyabb oldalától fogva. Kéztővel újra szétnyomkodtam, majd újra megkentem, és újra feltekertem. Mindezt addig, míg el nem fogyott a krém.  

Ezután a sütőkövemet megszórtam grízzel, arra helyeztem a kis cipót, újra betoltam a még mindig langyos sütőbe, és vártam, míg el nem kezdett kelni, majd rányitottam a gázt, 200 C-ra állítottam a hőfokot, és beállítottam az órát 30 percre. Kis szilikonformába vizet tettem, azt is mellé tettem. 

Kb fél óra kellett ennek a mennyiségnek, de ellenőrizzük a kenyeret, mert sütőtől is függ, meg ízléstől is, ki hogyan szereti. Én egy hústűvel ellenőriztem a készenlétét.

Szárazon jött ki úgy is, hogy zsíros krém van benne.

 Könnyedén benyomható és vissza is tér eredeti formájába:

És milyen finom!!!