Marcipános stollen

Hatalmas munkába vágtam, és hatalmas eredményt értem el ezzel a stollennel. Ezt az időszakot különösen szeretem a finomságos édességek miatt. A panettone és a Pandoro csakis ebben az időszakban kapható, és sokan rohannak napi rendszerességgel a boltba ezekért a deliciákért. Ám ebben az időszakban kerülnek elő a stollenek is, amit nagyon szeretek, jobban, mint a két olasz szezonsütit. Biztos a marcipán miatt, ami különlegessé teszi. Mint kiderült, nem csak én rajongok érte, mert a boltból elfogyott az összes példány. Így itthon kellett nekiálljak az előállításának. Valószínű azért nem sütöttem még itthon panettonét vagy pandorót, mert abból még karácsony után is kapni bőségesen. Nos, az enyém óriási lett, duplája annak, amit a boltban kapni, de ugyanolyan sebességgel fogy ez is, mint a kisebbik verzió. :) A boltban kapható társa csak kandírozott gyümölcsöt és mazsolát tartalmaz, az enyémben van pirított mandula is, ami nyugodtan elfér benne, sőőőt. Sok lépésből áll az elkészítése, de megéri vesződni vele. Csodálatosan finom, és látványnak sem utolsó. 

Hozzávalók

700 g manitoba liszt

250 ml tej

1 csomag szárított élesztő/1 kocka friss élesztő

1 evőkanál méz

200 g cukor

300 g vaj

2 tojás

100 g mandula

50 ml rum + 50 ml rum a mazsolához

150 g mazsola

150 g kandírozott gyümölcs

1 citrom reszelt héja

15 g friss gyömbér lereszelve

fél teáskanál őrölt kardamom

1 vaniliarúd

12 g só

200 g marcipán

valamint

50 g olvasztott vaj

50 g porcukor

Mivel elég hosszú folyamatról van szó, csináljunk úgy, mint a konyhai műsorokban, mindent készítsünk elő kis tálkákban, lábaskákban, aztán már csak a folyamatot kell követni, ami több lépésből áll!

Kevés langyos tejben (a megadott mennyiségből levéve) elkeverjük az élesztőt és az 1 evőkanál mézet.

A lisztet a dagasztógép táljába mérjük, mélyedést képezünk a közepébe, ebbe öntjük az élesztős tejet, és kanállal elkezdjük úgy keverni, hogy mindig egy kevés lisztet kavarjunk bele, mindaddig, míg egy sűrű pasztát nem kapunk, ezután a tálat lefedjük folpackkal és langyos helyen addig hagyjuk az élesztőt dolgozni, míg a duplájára nem dagad.

(Ez még nem a tészta, csak a liszt közepén az élesztő)

A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük.

A mandulát 170 C-os sütőben kb 10 perc alatt megpirítjuk, majd miután kihűlt, durva darabokra vágjuk.

A mazsolát és a kandírozott narancshéjat egy tálba mérjük, majd felöntjük annyi vízzel és 50 ml rummal, hogy ellepje, és hagyjuk dagadni őket.

A maradék tejben elkeverjük a tojásokat.

A vajat megolvasztjuk, majd hagyjuk kihűlni.

Miután a kovász megdagadt, beindítjuk a dagasztást, úgy, hogy hozzáadjuk a fűszereket, a cukrot, a gyömbért. Majd a tojásos tejet adjuk hozzá, illetve a maradék alkoholt.

Miután homogénné dolgozta a gép a tésztát, apránként hozzáadagoljuk a vajat is.

Közben a mazsolát és a gyümölcsöt leszűrjük, konyhapapíron felitatjuk a felesleges nedvességet és meghintjük liszttel. Átszitáljuk, hogy a felesleget ledolgozzuk róla.

A mandulával együtt a tésztához adjuk ezt is, majd tovább dagasztjuk, 10 percig. Ezután folpackkal letakarjuk és meleg helyen 1 órán át dagasztjuk.
Nem kenyértészta a sok vaj miatt, tehát nem fog úgy megkelni, mint egy bedagasztott kenyér, de fog növekedni.
Az 1 óra letelte után lisztezett deszkára borítjuk, téglalap formára kicsit kinyújtjuk, a marcipánból egy olyan hosszú hengert formálunk, mint amilyen a tésztánk hosszabbik oldala. A tészta közepére fektetjük, egyik oldalt ráhajtjuk, leszigeteljük a széleit, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a tésztát és 175 C-ra előmelegített sütőbe toljuk kb 1 órára, vagy amíg a sütibe szúrt fa- vagy fémpálcika szárazon nem jön ki belőle.
Még melegen az olvasztott vajjal lekenjük, megszórjuk bőven a porcukorral és pár napig pihentetjük.
Nálunk ez nem következett be, mert másnap reggel már belevágtunk, és el is fogyasztottuk a felét. Ropogós még, de naaaaagyon finom. Nem lesz ennek ideje puhulni, de nem kemény így sem a tészta.
Illatos, ízes, gazdagon feldúsított gyümölccsel és marcipánnal.
Jobb, mint a bolti!
Igaz, óriási, igazi gigantikus stollen!

Sok sikert és jó étvágyat hozzá!

Csokis szilvás kranz - tekercs

A leveles tészta és a kelt tészta találkozásából kevés lekvárral és csokival megbolondítva születik meg ez az osztrák édesség, aminek a neve számomra nagyon vicces, KRANC (franc). Szerintem ezt a mi hájasunkkal is simán meg lehet csinálni, de vagy azzal, vagy leveles tésztával, melegen javaslom elkészíteni, mert ez valami istenien finom. A két különböző állagú tészta, mely egybesül, az egyik ropog, a másik omlósan puha, ráadásul a kedvenc lekvárunk valamint a reszelt ét-, vagy tejcsoki emeli az ízélményt....kell ennél több egy hatalmas adag boldogsághormon felszabadításához reggel, délután vagy bármikor? Mikor ráakadtam, egyből tudtam, hogy szerelem lesz. Édesanyám sütőben sült szilvalekvárjával...nem is bírom ki, hogy ne nyomjam be az egész tepsivel. Vendégvárásra is ajánlom, de inkább egy jó capuccino vagy kávé mellett képzelem el a reggelizőasztalon. 

Hozzávalók:

200 g simaliszt

7 g élesztő

75 g cukor

75 g vaj

2 tojás

30 g tej

1 evőkanál méz

1 evőkanál rum

kedvenc lekvárunk

csokireszelék vagy csokicsepp

porcukor

1 csomag négyzet alakú leveles tészta

A kelt tésztához a lisztet tálba szitáljuk, belemérjuk a cukrot, hozzámorzsáljuk az élesztőt, hozzáöntjük a langyos tejet, hagyjuk kicsit állni, míg az élesztő el nem kezd futni, ezután beindítjuk a gépet, hozzáütjük a tojásokat, beleöntjük a felolvasztott vajat, a rumban elkevert mézet és lágy tésztát gyúrunk belőle. Legalább 10 percig dolgoztatjuk a gépet, majd letakarjuk a tálat folpackkal és langyos helyen a duplájára kelesztjük. Ha reggelire szeretnénk ezt felszolgálni, éjjelre a hűtőbe tesszük a tésztát.

Miután megkelt a tésztánk, lisztezett felületen kinyújtjuk. Igyekezzünk akkora méretűre nyújtani, mint a leveles tészta. Megkenjük a lekvárral, megszórjuk a csokival, majd ráfektetjük a leveles tésztát is, kettévágjuk a tésztát a hosszabbik oldal felénél, majd az egyik felet megkenjük lekvárral, a másikat megszórjuk a csokival.

A lekváros félre fektetjük a csokis felet, 2 centis csíkokat vágunk (kb 10 cm hosszút, legalábbis nekem akkora volt a félbevágott tésztám), minden csíkot megtekerünk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, langyos helyen kelesztésnek indítjuk, majd 180 C-os sütőben 20 perc alatt ropogósra sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Túlzás nélkül mondom, hogy nagyon eteti magát.

Csokis-kakaós cirkás kalács

Mikor megláttam ezt a csodát a pinteresten, elkezdődött egy hosszú álmodozás arról a pillanatról, amikor az én sütőmből kerül ki ez a gyönyörűséges finomság. És megtörtént. Hosszú és kicsit komplikált folyamat végeredményeként, de itt van, és már majdnem múltidőben kell róla beszélnem, noha csak ma reggel vágtuk fel. 

Az illatai még alapos szellőztetés után is a házban keringenek. A tésztája olyan finom, olyan puha, olyan omlós és egyben foszlós, hogy nincsenek szavaim rá. A csokis töltelék pedig....nem is izgatom magam tovább. Leírom inkább, hogy hogyan is készül, hogy mihamarabb újra süthessem és más is nekifekhessen. Ha szeretitek a finom puhát a reggelihez, akkor ez egy ideális ötlet lehet. Akár kakaó nélkül is. Legközelebb ígérem, szebb lesz a végeredmény, legalábbis ami az én kezeim közül kerül majd ki, s mindez mindössze 10 g élesztővel!

Hozzávalók:

Kovász:

70 g manitoba liszt (ami hosszú kelesztésű)

50 g tej

1 g sörélesztő

a csokitöltelékhez:

40 g manitoba liszt

2 tojásfehérje

100 g cukor

160 g víz

40 g kakaó

25 g étcsokoládé

1 csipet só

20 g vaj

un. water roux-hoz (ettől lesz puha még több nap múlva is a kalács):

30 g rétesliszt

150 g víz 

a tésztához:

kovász

water roux

500 g manitoba liszt

120 g zsíros tej

9 g sörélesztő

150 g friss tejszín

2 tojás sárgája

100 g cukor

5 g só

Előző este elkészítjük a kovászt, amihez a hozzávalókat összekeverjük, majd 2 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk, ezután pedig az éjszakára a hűtőbe helyezzük.

Elkészítjük a csokikrémet is: egy lábasba mérjük a vizet, a kakaót, a sót és a cukrot, alaposan elkeverjük, hogy ne maradjanak benne csomók, majd lassú tüzön forráspontig melegítjük, majd levesszük a tűzről. A két tojásfehérjét közben habverővel csomómentesre keverjük a liszttel. Ezt aztán folyamatos kevergetés közben a kakaós krémhez keverjük, visszatesszük a tűzre, és addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ezután belekeverjük a csokit és a vajat, hagyjuk teljesen kihűlni.

Sütőpapírból egy 20*28 cm-es borítékot hajtogatunk, kivajazzuk, és ebbe kanalazzuk bele a csokis krémet, majd ezt is a hűtőbe tesszük az éjszakára.

Másnap a kovászt kivesszük a hidegről és hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni.

Elkészítjük a water roux-ot, amihez a lisztet kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a maradék vizet is, és feltesszük főzni. Addig főzzük kevergetve, míg be nem sűrűsödik. Ezáltal lesz finom omlós a tészta. Hagyjuk kihűlni.

Jöhet a tészta:

Kissé langyos tejben elkeverjük az élesztőt és hagyjuk felhabosodni.

A robotgép táljába mérjük a lisztet, és minden egyes hozzávalót hozzáadunk, majd beindítjuk a gépet és kb 20 percen keresztül dolgoztatjuk. Ezután folpackkal letakarjuk a tálat és langyos helyen a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, lisztezett deszkán a tésztát 30*45 cm-esre nyújtjuk. A közepére helyezzük a csokis lapot, úgy, hogy a csokis lap hosszabbik oldala a tészta rövidebbik oldala felé legyen. Mindkét oldalról ráhajtogatjuk a fennmaradt tésztát, majd elforgatjuk, hogy a hosszabb oldala legyen felénk, kinyújtjuk, majd újra behajtogatjuk a két oldalát a közepe felé, mintha pénztárca lenne, és hagyjuk 20 percet állni.

Ezt a művelet háromszor megismételjük, úgy, hogy minden egyes művelet közben 20 percet pihentejük. A harmadik pihentetés után ismét kinyújtjuk, igyekezzünk egy 30*30 cm-es négyzetet nyújtani belőle, amit aztán feltekerünk, hosszanti irányban kettévágjuk, összetekerjük, és egy püspökkenyér formába helyezzük. Ha szilikon, nem kell kikenjük semmivel, ha nem, akkor vagy vajazzuk, lisztezzük, vagy sütőpapírral kibéleljük.

Hagyjuk pihenni kissé, majd miután elkezd kelni, 200 C-ra előmelegített sütőbe toljuk, aminek az aljába egy vízzel teli tepsit is toltunk, és 10 percig ezen a hőfokon sütjük, majd levesszük a hőmérsékletet 180 C-ra, és így sütjük készre 35/40 perc alatt.

Ha nagyon barnulna a teteje, egy sütőpapírral lefedjük a tetejét.

Én elmentem zuhanyozni közben, és nem számítottam ekkora növekedésre, így kicsit megkapta a tetejét a sütő, amihez majdnem hozzáért szinte a kalács teteje. És olyan isteni lett a tésztám, hogy nem bírtam vékonyra nyújtani, ezért ilyen kevésbé cirkás a csokis töltelékkel kevert tészta. De az ízvilága, mint mondtam, egy bomba.

  

Olyan magas a tészta, és olyan roppanós, hogy ha bele akarok vágni a késsel, rá kell gyúrjak, ezért ilyen ma délután a torta, az egyik oldalon rendesen belehorpadt!

Már sokadszorra készült ez a nagyszerű kalács nálam, volt csiga is belőle, és nagyon bevált. Egyre jobban sikerül, de fotózni egyre rosszabbul tudok!

Triplán citromos csigák

Erre a receptre a Pinterest-en figyeltem fel, nem a neve miatt tetszett meg, hanem mert csiga volt, és a csigák legjava a kedvenc kelt tésztámból készül. Ez most "ragacsos" citromos töltelékkel! Yami yami! Háromszorosan citromos, mert azon kívül, hogy citromos a tölteléke, citromhéjas a tésztája, még egy citromos bevonattal is el van látva, ezzel fokozva az ízélményt. Naagyon nekemvaló ezekben a napokban, mikor édesre vágyom, de nem émelyítős vagy csokis édesre. A csokit nem kívánom, olybá tűnik tehát, hogy magnéziumügyileg jó vagyok. Viszont a lisztes dolgok jöhetnek, főleg ha savanykásak. Na ez most pont ilyen.

Én nem változtattam rajta, és nem is mértem le a csészékben mérendő hozzávalókat. De működik pontosan úgy, ahogy megadta a szerzője. 12 hatalmas csigához:

Hozzávalók:

a tésztához:

4,5 csésze átszitált liszt (kb 500 g)

3/4 csésze meleg tej

1 csomag szárított élesztő (vagy 1 kocka friss sörélesztő)

1/4 csésze cukor

1 citrom héja

0,5 teáskanál só

1/4 teáskanál szerecsendió

0,5 csésze puha vaj (Kb 125 g)

a töltelékhez:

1 citrom héja

4 evőkanál puha vaj

kevés szerecsendió

2 citrom kifacsart leve

1 csésze cukor

a bevonathoz:

1 csésze porcukor

1 citrom reszelt héja és kifacsart leve

1/2 pohár tejföl

Az élesztőt a meleg tejbe szórjuk, kevés cukrot adunk hozzá, letakarjuk, és hagyjuk felfutni.

A tésztához a lisztet a robotgép táljába szitáljuk, beleszórjuk a sót, a cukrot, hozzáütjük a tojásokat, becsipkedjük a puha vajat, majd ha az élesztő felfutott, a liszthez öntjük a felfutott élesztős tejet, és alaposan összedolgozzuk majd 10 percig alacsony fokozaton dagasztjuk. Letakarjuk a tálat majd meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ezalatt elkészítjük a krémet, amihez a hozzávalókat homogép péppé dolgozzuk, és hagyjuk pihenni.

Ha a tészta megkelt, téglalap alakúra nyujtjuk, megkenjük a töltelékkel, feltekerjük.

Egy nagyobb tepsit kibélelünk sütőpapírral, a tekercsből másfél centis darabokat vágunk, ezeket a tepsibe sorakoztatjuk, az időközben kifolyt tölteléket rákanalazzuk a csigákra, és hagyjuk kelni kicsit langyos sütőben. Ezután 180 C-os sütőben kb 40 perc alatt ropogósra sütjük. Ezt úgy is csinálhatjuk, hogy a langyos sütőben kelő csigákat a sütőben hagyjuk, beindítjuk a sütőt 180 C-ra, és így sütjük készre. Vagy a csigákat kivesszük, felforrósítjuk a sütőt és mikor elérte a hőfokot, behelyezzük a csigákat és így készítjük el őket.

Míg sülnek, összekeverjük a bevonathoz szükséges hozzávalókat a citromhéj kivételével. Az a tetejére kell majd.
Mikor kisültek, ilyenek, már nagyon guszták, és még nincs vége:

Kicsit hagyjuk hűlni a kész sütiket, majd rácsorgatjuk a mázt és megszórjuk a citromhéjjal.

Triplán citromos csigák, amik langyosan a legfinomabbak.

Hogy reggelihez ezt ehessük, ilyen hőfokkal, a legjobb, ha a második kelesztést a hűtőben végezzük el éjjel, reggel csak bemelegítjük a sütőt, és míg a család is felébred, el is készül az illatozó finomság az asztalra.

Zserbós tekercs

Természetesen a zserbóssága a töltelékben rejlik. Tegnap a "Bake off UK" nálunk legújabb epizódját néztem nyálcsorgatva, amiben épp a kelesztett tészták körül forogtak a témák, mikoris végre megvilágosodott előttem, hogy a kelt tésztás sütik ízlenek a legeslegeslegjobban. Nincs mit tenni. Mák, ricotta, savanykás, bármi jöhet, de a kelt tésztás verziókban való egyesítése ezen fentebb felsorolt néhány alkatrésznek a top nálam. Ha nem kellene órákig keleszteni, tölteni, újrakeleszteni, már tegnap este belefogtam volna a projectbe, ám így ma éjjel megálmodhattam, mi is mehetne bele. A napokban már a fejemben forogtak a zserbó és egy narancsos savanykás süti receptjei, de férjecském azt mondta, elege volt az édességekből. Nem azért, mert nem szereti őket, hanem mert attól fél, kihízzuk a ruhakészletünket. Persze ha nincs semmi, nyavalyog, tehát nem vettem komolyan. Ma éjjel tehát megvilágosodtam. Kelt tésztára vágytam, és a zserbó is számba volt véve, így született meg a kettő egyesítéséből a zserbós tekercs. A töltelék nálunk, édesanyám receptje szerint a házi baracklekvár, és a darált dió cukorral elkeverve. Ez pont belefér egy tekercsbe, és nyilván csigában is istenien megállná a helyét. De most tekercs kellett. Minden volt itthon, ma bele is fogtam a megvalósításába. A tészta receptje a jól bevált, egymilliószor alkalmazott recept. 

Hozzávalók:

250 g liszt

1 csomag száraz élesztő

100 g langyos tej

2 evőkanál méz

csipet só

40 g szobahőmérsékletű vaj

1 tojás

A töltelékhez:

baracklekvár

darált dió

kristálycukor

a tetejére olvasztott étcsokoládé

A tészta elkészítése mindig ugyanaz. A lisztet a robotgép táljába szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a mézet. A tejet meglangyosítjuk, beleteszünk egy csipet cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, letakarjuk, és hagyjuk felfutni. Ha megtörtént, a lisztre öntjük. Én belemorzsolom ekkor már a vajat, beleütöm a tojást, és közepes fokozaton elkezdem összegyúrni a tésztát. Ha túl híg lenne a tészta, kevés liszttel javíthatunk rajta. A lényeg, a tészta el kell váljon a tál falától. Ez persze jó 10 perc után érvényes. Ezután a tálat letakarjuk folpackkal, és langyos helyen a duplájára kelesztjük a tésztát. 

Ezalatt az idő alatt ledarálunk egy jó marék diót, amit aztán elkeverünk ízlés szerinti mennyiségű cukorral.

A tésztát, miután megkelt, lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk. Mint tegnap a programból kiderült, nem mindenkinek egyértelmű, milyen nagy kell legyen ez a téglalap. Volt aki 10 cm*40 cm-t nyújtott. Nos, 40*30 az kicsit közelebb van a valósághoz. A lényeg, amolyan 0,5 cm vastag kell legyen a tészta. Ezt aztán megkenjük a baracklekvárral, majd rászórjuk egyenletesen a cukros diót, a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. Egy sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral, és ráhelyezzük a rudat.

Hosszában a közepétől egyik irányban kettévágjuk, felfelé fordítjuk a krémes részt, és összefonjuk, majd a másik felét és kettévágjuk, azt is összefonjuk a töltelékes résszel felfelé, ezután koszorút formázunk belőle és langyos helyen újra kelesztjük.

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra. A megkelt fonatot felvert tojással megkenjük, a forró sütőbe toljuk és kb 40 perc alatt készre sütjük.

Ha megsült, hagyjuk kihűlni, majd a csokit megolvasztjuk, és a fonatra csorgatjuk. Ha van kedvünk, pirított és felszeletelt dióval megszórjuk.

 

Csudajóóó!!! Már értem, miért is fájt erre a fogam!

Kardamomos kakaós koszorú - hasznos infókkal a kardamomról

Ötletet innen merítettem, Mirella blogjáról, melyben ezt a kardamomos koszorút mutatta be. Nagyon régen, az első sütkérezős élményem egy finn diós koszorúhoz kötődik, melyben egy ehhez hasonló koszorút sütöttem, ahhoz azonban nem kardamom, hanem mézeskalács fűszerkeverék kellett, illetve feltekerés előtt durvára vágott diót is kellett rászórni a tésztára. Nagyon ízlett az egész családnak, és utána pár hétvégére mindig azt kellett csináljak. A kardamom az egyik összetevője a fűszerkeveréknek (gondolom), és van is itthon, ellentétben azzal a híres és kedvenc magyar mixszel. Még Balin vettük, egész darabokkal van tele a zacskó, gondoltam nem lesz nehéz porrá őrölni. Kalapácsot és egy sütőpapírt használtam. A szemeket a behajtott papírba tettem, jó nagyokat csaptam rájuk, és meglepődve tapasztaltam, hogy a nagy darabokból kisebb magok estek ki. Tehát a héjakat kidobtam, újra összefogtam a papírt, és kalapáccsal kicsiket mértem rá. A magok ugyan szétestek, de nem lett porszerű. Persze, hogy jobb lenne egy mozsár. De sedaj. A tésztába belekerült így, a töltelékhez más megoldást alkalmaztam. A vajat felolvasztottam, a darabokat beledobtam, kicsit megmelengettem, és míg a tészta kelt, hagytam a vajat megízesedni. De ne menjünk a dolgok elejébe. Lássuk a receptet:

Hozzávalók:

125 ml langyos tej

360 g finom liszt

1 csomag szárított élesztő

50 g cukor

45 g vaj

2 evőkanál ricotta

csipet só

1 tojás

1 tk őrölt kardamom

Töltelék:

100 g vaj

1 tk őrölt kardamom

80 g cukor

50 g kakaópor

A sót a dagasztótál aljára szórom. A lisztet rászitálom, beleszórom a cukrot és a kardamomot, rá az élesztőt, a langyos tejet ráöntöm, majd belemorzsolom a vajat és a ricottát, hozzáütöm a tojást. Elkezdem összedagasztani, és bő 10 percig dolgoztatom a gépet. Ezután a tálat folpackkal letakarom és a sütőbe tolom, amiben felkapcsolom a világítást. Hagyom kelni a tésztát. 

Miután megkelt, lisztezett munkafelületen kinyújtom.

A vajat, melyben a kelesztési idő alatt ázott a kardamom, a tésztára szűröm, elosztom a tésztán, megszórom a cukorral és a kakaóporral, feltekerem.

Az a bizonyos finn kalács úgy készült, hogy koszorú formát alkottam belőle, tepsibe tettem, majd bevágdostam felülről úgy, hogy alul egyben maradjon, majd széttologattam a szeleteket, azaz egyik a kör belseje felé ment, a másik a külseje felé, majd újból kelesztettem, és mikor megdagadt, úgy nézett ki, mintha fonva lenne. 

Én azonban most Mirella ötletét alkalmaztam, azaz ferdén felszeleteltem a tekercset, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a szeleteket virágformában, betöltve a formát, és így kelesztettem újra.

Miután megdagadtak, a 180 C-ra előmelegített sütőbe toltam, és aranybarnára sütöttem kb 35 perc alatt.

Én kenegetni nem szoktam a kelt tésztát, noha tudom, hogy szebbek, mosolygósabbak lennének, de a lustaság és az ecset hiánya megfoszt ettől az élménytől. Egyszerű lenne orvosolni a problémát, elég lenne egy szilikonecset, ám sokszor csak az ujjaimmal szoktam lekenni a dolgokat, ha mégis erőt veszek magamon. Ma azonban nem volt itthon több tojás, esik az eső, és ezért nem volt kedvem kiugrani, így még ez is elmaradt. Azt gondolom azonban, hogy nem lett rossz a rózsakoszorú.

Micsoda ízek. Ez a kardamom...igazán ínyenc dolog. Úgy tűnik nekem, hogy sokkal finomabb ezzel, mint a keverékkel. Bátran fogjon neki mindenki, aki megkívánja. Férjecském miután jóízűen elmajszolt egy szeletet, megkérdezte, milyen lekvár van benne. 

Hahahaha!!!

Sikerült meglepnem!

Az interneten olvasgatva ilyen infókat találtam a kardamomról, aminek több fajtája is létezik:

Ez a fűszer fogfájásra, megfázásra és gyomorfájdalmakra kiváló. Az ayurveda gyógyászat a vizeletkiválasztó szervek gyógyítására, köhögésre, aranyér betegségekre alkalmazza, míg a tradicionális kínai gyógyászat a gyomor betegségeinél és hasmenésnél alkalmazza szívesen.

A kardamomból készült gyógytea igazi varászszer megfázás esetén, azonnal megtisztítva a légutakat és ezzel együtt az influencával járó fáradtsággal is megküzd.

Indiában nagy szeretettel használják fogfájásra, vagy a fogyíny gyulladásaira, köhögésre és megfázásra, emésztési problémákra, vagy a gyulladt belekre.

Olybá tűnik, hogy hatásos ellenszer skorpió és kígyómarásra is.

A kardamomnak enyhén csípős, gyümölcsös íze van, azonban ne essünk túlzásokba a használatával a konyhában. Persze mindez személyre szabottan működik, azaz kinek mi a túlzás.

A gyógyteához egy teáskanálnyi kardamom magot öntsünk fel egy csésze forrásban lévő vízzel, 5 perc áztatás után szűrjük le. Mindezt fél órával az étkezések után fogyasztjuk, ha gyomor és bélbetegségekben szenvedünk.

Ha megfázáskor akarunk szabad légutakat, a kardamom illóolajból 4-5 cseppet teszünk egy tál forró vízbe, és azzal inhalálunk.

Használatával kapcsolatban kevés ellenjavallat van, az aszpirinnel nem áll jó barátságban, ha valaki ilyen kezelés alatt áll, térjen el ennek használatától.

A konyhában való alkalmazása:

Kiválóan alkalmazható első fogásokhoz és sült húsokhoz, de a legnyilvánvalóbb alkalmazása az édességek területén ismert, krémekben, csokis tortákban, kekszekben.

Ideális a teák és a kávé ízesítéséhez, a híres arab kávéban a qahwában annyira jelen van, hogy a kávé és kardamom aránya a kardamon javára billen. Úgy gondolják, és nyilván nem megalapozatlanul, hogy felfrissíti a vérkeringést ez az ital.

Ha rekonstruálni szeretnék ezt az ínyencséget otthonunkban, elég ha az őrölt kávéba keverünk két-három szem kardamom szemet, majd ha a kávé lefőtt, cukorral és tejszínhabbal tálaljuk a ízletes italt.

A fűszert leginkább Skandinában használják (lám Mirella receptje is Svédországból jön), az egyik onnan eredő finomság a Käffebrod, tipikus édesség, melyet kávéval kínálnak.

Használhatjuk likőrök készítéséhez, kiváló gyomorkeserű lesz belőle.

A többi pedig már csak fantáziánktól függ.

Rumos mandulás csiga

A kakaós csiga az egyik kedvencem a túrós batyu mellett, ja és anyukám diós beiglije mellett. Sokszor készült nálam, sokszor magyar barátaim segítségével, sőőőt, nekik köszönhetem, hogy elkezdtem sütni itthon. Az első próbálkozásaim a kelt tésztával és a blogírással kapcsolatosan is ehhez a sütihez kapcsolódnak.

Azóta már többször kelesztettem, többféle csigát elkészítettem, ez a mostani azonban különleges, ízletes, gyors, vajas, és nagyon rövid életű. Az utolsó kettő a fotón látható. Ebben a verzióban bármilyen bogyóból elkészíthető. Nálam most mandulás lett, mert azt találtam akcióban, de lehet mogyorós, kesudiós, pisztáciás, vegyes, és természetesen diós is, biztosan léteznek már ilyen verziók, nekem azonban még új volt ez a változat.

A tésztája annyira ízlik, nagyon finom, nagyon puha, hogy valószínű ezt fogom máskor is alkalmazni. A formáim nem annyira szépek, de mint mondtam már párszor, mi a jóságot jobban szeretjük, mint a szépséget. Akár rózsát is lehet belőle sütni, ha valaki körtepsibe helyezi őket, kisebb távolságra, és egybekelnek a második kelesztés és a sütés során. Én azonban szeretem a ropogós széleit, sőt, szinte azt szeretem a legjobban. Nálam a design másra korlátozódik.

Lássuk akkor, hogyan is készülnek:

Hozzávalók:

400 g liszt

30 g szárított élesztő

100 g vaj

30 g kristálycukor

2 tojás

1 tojássárgája

1 csomag vaniliáscukor

a töltelékhez:

200 g darált mandula (vagy kedvenc bogyónk)

100 g cukor

1-2 tojás

3-4 evőkanál rum

50 g mazsola

citrom

A tésztához előbb kevés kovászt késztünk: 100 g lisztet elkeverünk a kevés langyos vízben feloldott élesztővel, majd hagyjuk a duplájára dagadni.

A maradék lisztet tálba szitáljuk, beleszórjuk a  cukrot, a vaniliát, hozzáütjük a tojásokat, a felolvasztott vajat, és a megdagadt élesztős liszttel elkezdjük összedagasztani és kb 8 percig hagyjuk a dagasztógépet dolgozni. Ezután letakarjuk egy konyharuhával és hagyjuk megdagadni.

A töltelékhez a hozzávalókat összekeverjük, majd ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán téglalap formájúra sikáljuk, megkenjük ezzel a mandulás töltelékkel, feltekerjük, majd két centi vastag szeletekre vágjuk, amiket aztán sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatunk.

Ismét hagyjuk kelni keveset. Ezalatt a sütőt előmelegítjük 170 C-ra, majd a megkelt csigákat, amiket megkenhetünk egy elvert tojássárgájával, hogy ragyogósak legyenek, kb 40 perc alatt készre sütjük.

 

Makos lekvaros csomagok kaves bevonattal

:)

A bejegyzes neven nevetek. Nem tudtam, mit talaljak ki nekik. Elfogytak a rotiboyok. Megmaradt beloluk a kaves bevonat, es megmaradt a multkori levelestesztabol keszult makos burkiflik toltelekjebol is, igy alakultak a mai edessegek, elvegre inkabb menjenek a hasamba, mint kukaba az anyagok:

Dioval es lekvarral toltott kelt tesztalapok, batyukka formalva, kaves bevonattal.

A bevalt tesztareceptemhez nyultam, ma reggel begyurtam, mig a piacon nezelodtem, meg is kelt, aztan mar csak toltenem kellett.

A tesztahoz valok:

250 g liszt

1 csomag szaritott eleszto, vagy 1 kocka friss eleszto

2 evokanal mez

1 csipet so

1 tojas

40 g puha vaj

100 g langyos tej

a maktoltelekhez

2 kavescsesze mak

2 kavescsesze cukor

1 citrom reszelt heja

50 g csokolade

keves forro tej

A szaraz hozzavalokat talba merjuk, hozzaontjuk a langyos tejet, kicsit allni hagyjuk, hogy az eleszto elkezdjen futni, majd hozzaadva a tojast es a vajat lagy tesztava gyurjuk.

Ketszeresere dagasztjuk.

Ha ez megtortent, akkor lisztezett feluleten atgyurjuk, 8 egyenlo reszre osztjuk, majd egyenkent kisikaljuk mindegyiket, kor format adva nekik.

Ezeket megkenjuk a maktoltekkel, amihez en a makot a cukorral ledaraltam, reszelt citromhejjal es reszelt csokival izesitettem, valamit felontottem annyi forro tejjel, amitol epphogy kenhetove valt. 

Erre kentem anyukam verhetetlen szilvalekvarjabol egy teaskanallal mindegyik lapra, majd feltekertem oket, es a szeleit maguk ala hajtottam.

 sutopapirral belelt tepsire halmoztam, majd ujra kelesztesnek engedtem oket.

Miutan megkeltek, a rotiboyokbol maradt kaves kremmel csigakat nyomtam a tetejukre, 

es forro sutobe toltam oket, ahol aztan 30 perc alatt aranylo barnakka sultek.

Izorgia!!! Nem arulok el titkot, ha megosztom itt, hogy a kis buktak kinyiltak, es a toltelek egy resze kifolyt a tepsire, amitol mennyei illatok szallingoztak a hazban, es ropogossa valtak, de nem tette oket nagyon fotogenne. Ez az egy, ami prezentalhato allapotban maradt. Persze ez mit sem valtoztat az izelmenyen!!

(meg igy is maradt a kaves bevonatbol, meg a vegen miattuk hizom el, muszaj lesz uj recept utan neznem, hogy vegre felhasznaljam oket!)

Rotiboy - avagy vajas zsemlék kávés roppanos bevonattal

Hálát adok Trollanyunak, aki megtalálta a receptet, meg is csinálta, és meg is osztotta az internetes bloggercsaládjával, mert ez a süti - zsemle egyszerűen egy manna. Nem lehet szavakkal leírni, milyen finomság, milyen örömteli a készítése, és mennyi élvezet a fogyasztása. Megint ismételhetném magam, hogy ebből többször kerül az asztalra, de azt hiszem, ezesetben valóban igaz, ami igaz, hogy ez nem utoljára van a reggelizőasztalon. Ettől nagyobb gyönyörűség számomra csak a sült cheesecake lehet. :) Persze ez sem igaz, mert van még jó pár, ami megunhatatlan.
Ez az a nagyszerűség, aminek az egyszerűsége adja meg a lelkét. Mert ha a babrás elkészítést nem számolom, roppant könnyen elkészíthető vajas piskótáról van szó, amire kerül ez a kávés bevonat, ami miután megsült, roppan, és ízorgiával tölti meg a fogyasztó minden érzékszervét. Ennek örül igazán az én párom, aki a nagyon édes dolgokért nem rajong, viszont reggelire inkább édesbe hajló, semmint sós dolgokat kíván.

Trollanyu tangzhong techinkával készítette őket, ebben a receptben, míg az eredeti az egy egyszerű kelesztéssel készült, így! 

Én ezt az irányvonalat követtem.

Lefordítom tehát az eredeti megoldást, én megbízhatónak és megvalósíthatónak tartom. Meg aztán a lustaság...ha az nem volna...de van, szal nem haragszol meg Trollanyu, igaz?

A hozzávalók:

a tésztához

500 g liszt

80 g cukor

9 g só

20 g tejpor (én nem tettem bele, opcionális volt)

10 g szárított élesztő

60 g vaj

280 ml víz

1 tojás

a bevonathoz:

200 g vaj

150 g porcukor

3 tojás

200 g liszt

1 evőkanál kávélikőr (elhagyható)

3 kávéskanál espresso kávé (vagy 1 ek instant kávépor 2 ek vízzel elkeverve)

tölteléknek 

100 g vaj 16-18 darabba vágva

A tésztához a száraz hozzávalókat a robotgép táljába mérjük, majd a tojással elkevert vizet folyamatosan adagolva lassú fokozaton gyúrni kezdjük, ezután hozzáádjuk a puha vajat is, és puha, lágy tésztát gyúrunk. Liszttel megszórjuk és lefedve a duplájára dagasztjuk.

Ezután lisztezett felületen átgyúrjuk, 16-18 egyenlő darabra vágjuk, mindegyik darabból kis kört nyújtogatunk a kezünkkel, és egy kis darab vajat a közepébe helyezünk, becsomagoljuk, kis zsemlékké formázzuk őket. Ezután újra a duplájára kelesztjük. Ezalatt elkészítjük a tetejére a krémet:

A puha vajat a porcukorral kézi habverővel krémesre keverjük, egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat, majd a lisztet hozzászitáljuk, alacsony fokozaton átdolgozzuk, majd a kávélikőrrel és kávéval ízesítjük. Tortazsákba szedjük és kicsit pihentetjük, majd ha a zsemlék megdagadtak, a tetejüket csigaformában bevonjuk a krémmel, és 210 C°-osra melegített sütőben kb 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük. 

Valóban ropog a réteg a tetején!

A belseje pedig olyan, mint gyerekkorunk vajas zsemléi! Egyszerűen mesés!!!

Ha esetleg megmaradna másnapra, vagy további napokra, akkor fogyasztásuk előtt javaslom, hogy grillben vagy a kenyérpirító rácsán melegítsük fel őket kissé, hogy a vaj megpuhuljon a tésztában, és újra puhává váljanak, míg a réteg rajta roppanóssá! 

Kelt szivecskek dios es csokis toltelekkel

Maxnal lattam az otletet (eredeti recept) tole loptam. Nagyon tetszik. A szokasos tesztam keszitettem el, amibol a makos kalacsot is csinalom, most dios tolteleket allitottam ossze, ugy szemre, illetve felhasznaltam a csokis szivecskekbol maradt krem egy reszet is, ami igy par nap utan nagyon finom, kemeny de kenheto allagu imadnivalo kremes es csokis kremme alakult, amit szivesen fogok mas tortakhoz is hasznalni. Intenziv, nagyon kremes, nagyon finom.

A mostani sziveim receptje:

250 g liszt

100 g langyos tej

2 evokanal mez

1 csomag szaritott eleszto

1 csipet so

40 g puha vaj

1 tojas

a toltelekhez:

2 marek dio

2 evokanal barnacukor

keves tej

1 narancs heja

50 g etcsoki

A lisztet a robotgep taljaba merjuk, kis melyedest kepezunk a kozepebe, beleszorjuk az elesztot, felontjuk a langyos tejjel, es varunk, hogy kicsit felfusson. Ezutan hozzaadjuk a sot, a vajat es a tojast, es lagy tesztava gyurjuk, amit aztan a ketszeresere dagasztunk meleg helyen. 

A diotoltelekhez a megtisztitott diot a barnacukorral mixerben apritottam, keves forro tejjel felontottem, hozzareszeltem a csokit, amiket en alkottam csokiboszorkakka anno, es hozzareszeltem a narancs hejat is. Tolteleknek persze barmit hasznalhatunk. Makosat akartam, de annyi dios keszult, hogy ugy dontottem, ket megmaradt tesztaert nem allok neki maktolteleket kesziteni, ezert lettek csokisak. 

Miutan megkelt a teszta, kisse atgyurjuk, es 8 reszre osztjuk, aztan minden egyes reszt kis korokke sikalunk. Megkenjuk a kivant toltelekkel, ugyelve arra, hogy a szeleit ne kenjuk be, aztan feltekerjuk es felbehajtjuk oket, alaposan osszeragasztva a ket veget. Sutolapra helyezzuk, es a felbehajtott resznel eles kessel bevagjuk, es kinyitjuk oket. Keves tejjel lekenjuk a tetejuket, majd ismet megkelesztjuk oket. Ezutan a tepsit en hideg sutobe toltam, bekapcsoltam a sutot 170 C°-osra, es 35 perc alatt aranybarnara sutottem oket.

Igy keszulnek el az un. szivecskek, amirol kepes beszamolo van az eredeti receptben.

Nagyon aranyosak es nagyon szepek lettek, persze nem mint a Max altal keszitettek. Neki jobban benne van a kezeben, illetve lehet az o tesztareceptje alkalmasabb erre a feladatra.

Lassuk a kepeket:

Szuper finomak igy, ajanlom kiprobalasra. Persze sokkal hosszabb az elkeszitese, mint a kakaos csiganak, de megeri a faradozast!

Elkeszultek makos toltelekkel is, annyira jol sikerult a formazas is ezuttal, es olyan gyorsan elfogyott, hogy ket darabot tudtam lencsevegre kapni. A teszta fele teljes kiorlesu fele simalisztbol keszult, a makhoz pedig narancslekvart parositottam, nagyon fincsi lett. A formazasban is javultam, gyonyoru sziveket sikerult alkotnom!
A receptet mar par vendegem is elkerte! Juheeee!!!