Chia magos kekszek

Egymillió éve nem jártam errefelé, és nem azért, mert egy éve nem eszünk semmit, hanem mert nagyon sűrű évünk volt, és nem volt időm gép elé ülni. Ezek a fránya okostelefonok is közrejátszottak mindebben, mert azokkal már elég csak egy klikk, és látom az emiljeimet és olvashatom a legfrissebb híreket, bármiről legyen is szó. Tehát a nagy gépet manapság már ki kapcsolja be? A férjem, hogy új két-, vagy négykerekűt keressen. Az a mániája. Nem tudom, ti észrevettétek-e mennyire befolyásol bennünket a média. Itt Olaszországban, de bizonyosan az egész világon így van, a tv-ben csak úgy hemzsegnek a főzős műsorok, ami mit okozott? Gombaszámra nőnek a konyhablogok, és gyarapodik a konyhás programok száma is. Engem is ez ösztönzött annó arra, hogy a receptjeimet online szakácskönyvbe írjam, és aztán megosszam is őket. Aztán hála a netnek, ez bizonyos embereknek már a kereseti lehetőségévé vált. (Nem nekem!)

Az uram viszont autós és motoros műsorokat néz, aminek a hatására mi évente, max kétévénte autót cserélünk, és amióta az emberemmel vagyok, lecseréltünk már kb 10-12 motort is, többet, mint amennyi éve kapcsolatunk tart. Nem kevés türelemjátékba kerül ez nekem.

Másik újdonság: lakásfelújítás is megy ezerrel a televízióban, aminek a hatására mindenki lakberendezővé vált, és mi is alaposan beleestünk egy ilyen projectbe. Szóval az év emiatt lett szűkös itt. Hála Istennek végre befejeződött a lakásproject, és most egy kicsit újra több időm lett, behoznék néhány elmaradást.

Rögtön egy nagyon kedvenc kekszet hoztam. 

Mikor megmaradnak a tojásfehérjék, ami előfordul sokszor, ezt szoktam belőlük alkotni. Hogyan is marad meg nekünk ennyi tojásfehérje? A carbonara tésztaszósz miatt, ahhoz ugyanis csak tojássárgája kell, attól lesz jó krémes a tészta. Ráadásul az a tésztaétel olyan pörgősen elkészül, és annyira ízlik is, hogy sokszor kerül terítékre, és emiatt sokszor készül ez a keksz is. Szóval elfogyni nem fogytunk el az év alatt.

De térjünk a lényegre, íme a recept, ami egy Nők lapjából került hozzám.

Hozzávalók:

20 g chiamag

50 g étcsokoládé

3 tojásfehérje

180 g porcukor

140 g mandula

100 g mogyoró

csipet só

4 evőkanál kakaópor

1 teáskanál fahéj 

1 citrom lereszelt héja

1 teáskanál lereszelt gyömbér

barnacukor a forgatáshoz

Elkészítéséhez este fogjunk hozzá, mert egy éjszakát a hűtőben kell töltsön a "tészta".

Ledaráljuk a chiamagokat, ezt tesszük a száraz magvakkal is.

A tojésfehérjét elkezdjük magas fokozaton felverni kevés porcukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a maradék cukrot is.

A csokit lereszeljük, a száraz hozzávalókat mind tálba mérjük, majd ha a tojésfehérjénk szép fényes lett, óvatos mozdulatokkal összekeverjük a száraz hozzávalókkal, a tálat aztán lefedjük folpackkal és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, mindezt azért, hogy a zselésítő chiamag megszívja magát.

Másnap két kiskanállal kisebb gombócokat formálunk, beleforgatjuk a barnacukorba, majd egy sütőpapírral fedett tepsire helyezzük őket. Ha van keksznyomdánk, kedvenc formánnal lelapítjuk őket, és 180 C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

Én gyakran csak dióból vagy csak mogyoróból készítem el ezt a receptet. A mandulát kissé anonímnak tartom, míg a mogyoró és a dió is nagyon határozott ízű, nagyon szeretem.

Valamint a porcukrot is le szoktam cserélni finommá őrölt kókuszvirágcukorral, akkor a kekszek íze még markánsabbá válik.

Citromos rozmaringos teasütike

Különleges kekszekre vágytam, mert a nagyon finom kakaós-kávés csigákra kezdünk ráunni. Annyira ízlenek, hogy szinte heti rendszereséggel készítem őket, van, hogy reggel, még a kávé lefőzése előtt begyúrom és kisütöm a kekszeket, annyira gyorsan megvannak, és férjecském a csodás illatokra ébred. Legalább hatszor már el is készültek, kicsit mindig variálva rajtuk, mert van, hogy mazsolát, van hogy apróra vágott csokidarabokat vagy diót teszek a két réteg közé, és úgy tekerem fel a tésztát.

A "Cucchiaio" olasz szakácskönyv, ami itt Olaszországban nagyon jól ismert, modernizálta magát, online blogot indított, és rengeteg szuper ötlettel ajándékozza meg az olvasóit, mint engem is, ott leltem rá ezekre a finomságokra. Megfogott nagyon a külalakjuk, de most, hogy ízlelhetem is őket, az ízük még jobban. A piac még tele a sziciliai kezeletlen citromokkal, be is spájzoltam belőlük. A rozmaring elkezdte a friss hajtásait tolni a kertben, nem volt gond a hozzávalókkal:

200 g tönkölyliszt

145 g puha vaj

60 g porcukor

1 csipet só

1 evőkanál apróra vágott rozmaring

1 citrom lereszelt héja

valamint:

1 tojásfehérje

kristálycukor

A vajat géppel habosra keverjük, majd hozzászitáljuk a porcukrot és hozzáadjuk a citrom héját, elkeverjük. A felaprított rozmaringot is hozzákeverjük, majd beleszitáljuk a lisztet és a csipet sót, és linzerszerű tésztát gyúrunk belőle.

Hengert formálunk a tésztából, amit folpackba csomagolunk, majd hűtőben pihentetjük legalább 1 órára a hűtőbe tesszük pihenni.

Ezután 1 centi vastag szeletekre vágjuk.

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra.

A tojás fehérjét egy tányérban villával kissé felverjük, egy másik tányérba pedig öntük kevés cukrot.

A kekszszeleteket előbb megforgatjuk a tojásfehérjében, majd a cukorban, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, és a forró sütőben 15-18 perc alatt aranybarnára sütjük őket.

Forró teával vagy csak magában is kiváló ropogtatnivaló!

Mogyorós hajdinakekszek tojás nélkül + mogyorókrém

Nagyon finom hétvégét akartam. Több recept is keringett a fejemben, végül a piacon fellelhető nyersanyagok függvényében ismét (immár sokadszorra) narancstorta készült, de hogy más is legyen, ne csak a megszokott, a mogyorót is felhasználtam, mégpedig egy tojásnélküli hajdinalisztes kekszhez. Érdekes recept, amit alapként felhasználtam, aholis mandulával dolgozott a cukrászhölgy, én a mandulát a tortába kavartam bele. A mogyoró most azonban teljesen megőrjít. Nagyon szeretem, és ez most a legújabb szerelmem.

Csináltam vegán mogyorókrémet, négy hozzávalóból, azzal tettem egybe két-két kekszet, de magában is csodálatosak, nem kell semmi hozzájuk. Mint tudjuk, a hajdina és hajdinaliszt ilyenkor télen nagyon kiváló eledel, mert melegíti a testet, valamint a hideg miatt kissé lassabbá váló emésztésnek is jót tesz. Érdemes ilyen időben gondolni rá!

Hozzávalók:

100 g törökmogyoró

100 g barnacukor vagy kókuszvirágcukor

40 g ghee vaj

40 g olivaolaj/kókuszolaj

200 g hajdinaliszt

fél vaniliarúd magjai

1/2 teáskanál sütőpor vagy szódabikarbona

1/2 citrom/bergamott héja és leve

víz

Találtam bergamottot a piacon, nálam a citrom helyett az került bele. Naaaagyon finomságos. A régóta fennálló szerelmem a bergamott felé még jobban megerősödött. 

A mogyorót a cukorral együtt a késes aprítógépben ledaráljuk. Ezután hozzáadjuk a vajat és az olajat, tovább őröljük, majd hozzáadjuk a sót, a vanilia magjait, a citrom/bergamott héjat és levét, tovább dolgoztatjuk a gépet, majd az egész krémet, ami mellesleg naaaagyon finom így is, egy tálba átkanalazzuk, majd kézzel hozzákavarjuk a lisztet. Ha nagyon száraz lenne a tészta, akkor hozzáadunk kevés vizet. Mindig csak annyit, míg egy lágy tésztát nem kapunk. (Lágy, de nem lesz olyan, mint a linzertészta, kicsit morzsás marad)

Ezt aztán folpackba csomagoljuk és a hűtőbe tesszük pihentetni. Egy óra után, vagy több után, két sütőpapír között fél centi vastagra kinyújtjuk, majd kiszaggatjuk a kivánt formákra, amiket aztán sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. 

Ezt ajánlatos ismét pihentetni kicsit a hűtőben. Ezután 160 C-ra előmelegített sütőben 18 perc alatt készre sütjük őket.

A tepsiben hagyjuk kihűlni a kekszeket, majd fogyaszthatóak is. Nagyon gyorsan elfogynak, de ha mégsem tennék, akkor egy zárt dobozban elállnak 10-15 napig.

Ha akarjuk, nutellával kettőt kettőt összeragaszthatunk.

Az én mogyorókrémem a következőképpen készült:

A mogyorót 150 C-os sütőben 10-12 perc alatt megmelegítettem, majd késes aprítógépben addig őröltem, míg krémessé nem vált. Ez beletelik kis időbe, és néha le kell kaparni a lágyuló krémet a tál faláról.

Ezután kevés sóval ízesítettem, majd annyi barna- vagy kókuszvirágcukorral és olvasztott csokival turmixoljuk össze, amennyi az általunk kiválónak minősített ízélményt biztosítja. Ehhez az kell, hogy apránként adagoljuk hozzá egyiket és másikat is. Kész is!

Citromos mandulás krémmel töltött ropogós torta

Működhet a mandula és a citrom párosa? Miazhogy?!?!? Nagyon is működik, és milyen boldoggá teszi azt az embert, aki ebből a "háztartásbeli" tortából fogyaszt. Meglehet, hogy csak az én kezeim közül kerül ki ilyen "szépség", de ez a rusztikus külalak nem ront semmit az élvezeti értéken. Persze ha valaki nagyobb figyelemmel veszi körül a tésztát, és a dekorációra is ügyel, sokkal szebb is lehet ez az élvezetes torta. 

Kicsit időigényes, ráadásul ezen felül az is zavar az ilyen inyencségekben, hogy sokszor még egy városban is csak nehezen lehet hozzávalókat találni, hát még falun, pl szüleimnél. A mandula helyett diót is bátran is lehet alkalmazni hozzá, az íze másmilyen lesz, de szerintem a dió-citrom páros is nyerő. A citrom pedig, ha nem is kezeletlen, egy éjszakára almaecetbe áztatott normál citrommal helyettesíthető. 

Miután kisült a torta, és hazaért a hivatalos szakács is, elmondta, hogy a tortán található édes kis repedések kiküszöbölhetők lettek volna, ha ejtek egy kicsi nyílást a torta tetején, így a megdagadó krém nem keres magának szabadulási útvonalat, hanem a vágott résen keresztük fújja ki a gőzt.

Hozzávalók:

a tésztához:

300 g liszt

150 g vaj

2 tojás

10 g cukor

1 kezeletlen citrom

1 csomag vaniliáscukor

a mandulás krémhez:

125 g hámozott mandula

125 g vaj

125 g porcukor

2 tojás

A cukrászkrémhez:

25 g liszt

25 g kukoricakeményítő

500 ml tej

4 tojás sárgája

és még:

2 kezeletlen citrom

1 vaniliarúd

A tésztához a tojásokat a cukorral és a vajjal homogénné keverjük, hozzáadjuk a lisztet, a vaniliáscukrot és a citrom reszelt héját. Miután minden hozzávalóval szépen elkevertük a tésztát, alufóliába csomagolva a hűtőben pihentetjük legalább 30 percen keresztül.

A hámozott mandulát ledaráljuk, majd a a vajjal és a cukorral a robotgép legmagasabb fokozatán a tojásokkal együtt krémmé keverjük. Hagyjuk pihenni.

Elkészítjük a cukrászkrémet, amihez a tejet felforraljuk. A tojások sárgáját a cukorral együtt habverővel elkeverjük, hozzáadjuk a lisztet és a keményítőt is, csomómentesre keverjük. Néhány szedőkanál forró tejet adunk hozzá, elkeverjük, majd az egészet a tejhez öntjük, és lassú tüzön folyamatosan kevergetve besűrítjük. Hagyjuk teljesen kihűlni.

Miután a tészta kipihente magát, háromnegyed részét kinyújtjuk, és egy kivajazott, kilisztezett csatos tortaformába helyezzük, ügyelve arra, hogy szép magas pereme is legyen. Sütőpapírral kibéleljük, teleszórjuk babbal/lencsével, vagy valamilyen súllyal, és 200 C-ra előmelegített sütőbe toljuk 10 percre. 

Ezalatt a citromok héját lereszeljük, majd aljukat és tetejüket levágjuk, késsel meghámozzuk, és a citromcikkeket kivágjuk a hártyákból (úgymond élve meghámozzuk - olaszról szó szerint fordítva).

Ilyen citromcsontvázakat kell kapjunk a művelet után:

Ezután a súlyt a sütőpapírral együtt kivesszük a tortából, a sütőt visszavesszük 170 C-ra.

A cukrászkrémet, a mandulás krémet és a citromok lereszelt héját valamint a citromcikkeket összekeverjük. A tortába töltjük, a maradék tésztát kinyújtjuk, befedjük vele a tortát, a széleit összenyomkodjuk, megkenjük kevés tojásfehérjével, kis nyílást vágunk a közepére (nálam elmaradt) majd a már kihűlt sütőbe toljuk és kb 30 perc alatt készre sütjük. 

A végeredmény ez a krémes finomság, ami egy hazai krémes krémjéhez vagy egy sült cheesecakehez hasonló állaggal rendelkezik, de pikánsan citromos és savanykás, míg a mandula, melyet egy házi mixerrel őröltem meg, néha kellemesen roppan a fogaink alatt.

Igazi ízözön. Kár, hogy ez nem látszódik a fotókon!

 

Ime egy egészben maradt citromcikk:

Valódi ínyencség!

Triplán citromos csigák

Erre a receptre a Pinterest-en figyeltem fel, nem a neve miatt tetszett meg, hanem mert csiga volt, és a csigák legjava a kedvenc kelt tésztámból készül. Ez most "ragacsos" citromos töltelékkel! Yami yami! Háromszorosan citromos, mert azon kívül, hogy citromos a tölteléke, citromhéjas a tésztája, még egy citromos bevonattal is el van látva, ezzel fokozva az ízélményt. Naagyon nekemvaló ezekben a napokban, mikor édesre vágyom, de nem émelyítős vagy csokis édesre. A csokit nem kívánom, olybá tűnik tehát, hogy magnéziumügyileg jó vagyok. Viszont a lisztes dolgok jöhetnek, főleg ha savanykásak. Na ez most pont ilyen.

Én nem változtattam rajta, és nem is mértem le a csészékben mérendő hozzávalókat. De működik pontosan úgy, ahogy megadta a szerzője. 12 hatalmas csigához:

Hozzávalók:

a tésztához:

4,5 csésze átszitált liszt (kb 500 g)

3/4 csésze meleg tej

1 csomag szárított élesztő (vagy 1 kocka friss sörélesztő)

1/4 csésze cukor

1 citrom héja

0,5 teáskanál só

1/4 teáskanál szerecsendió

0,5 csésze puha vaj (Kb 125 g)

a töltelékhez:

1 citrom héja

4 evőkanál puha vaj

kevés szerecsendió

2 citrom kifacsart leve

1 csésze cukor

a bevonathoz:

1 csésze porcukor

1 citrom reszelt héja és kifacsart leve

1/2 pohár tejföl

Az élesztőt a meleg tejbe szórjuk, kevés cukrot adunk hozzá, letakarjuk, és hagyjuk felfutni.

A tésztához a lisztet a robotgép táljába szitáljuk, beleszórjuk a sót, a cukrot, hozzáütjük a tojásokat, becsipkedjük a puha vajat, majd ha az élesztő felfutott, a liszthez öntjük a felfutott élesztős tejet, és alaposan összedolgozzuk majd 10 percig alacsony fokozaton dagasztjuk. Letakarjuk a tálat majd meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ezalatt elkészítjük a krémet, amihez a hozzávalókat homogép péppé dolgozzuk, és hagyjuk pihenni.

Ha a tészta megkelt, téglalap alakúra nyujtjuk, megkenjük a töltelékkel, feltekerjük.

Egy nagyobb tepsit kibélelünk sütőpapírral, a tekercsből másfél centis darabokat vágunk, ezeket a tepsibe sorakoztatjuk, az időközben kifolyt tölteléket rákanalazzuk a csigákra, és hagyjuk kelni kicsit langyos sütőben. Ezután 180 C-os sütőben kb 40 perc alatt ropogósra sütjük. Ezt úgy is csinálhatjuk, hogy a langyos sütőben kelő csigákat a sütőben hagyjuk, beindítjuk a sütőt 180 C-ra, és így sütjük készre. Vagy a csigákat kivesszük, felforrósítjuk a sütőt és mikor elérte a hőfokot, behelyezzük a csigákat és így készítjük el őket.

Míg sülnek, összekeverjük a bevonathoz szükséges hozzávalókat a citromhéj kivételével. Az a tetejére kell majd.
Mikor kisültek, ilyenek, már nagyon guszták, és még nincs vége:

Kicsit hagyjuk hűlni a kész sütiket, majd rácsorgatjuk a mázt és megszórjuk a citromhéjjal.

Triplán citromos csigák, amik langyosan a legfinomabbak.

Hogy reggelihez ezt ehessük, ilyen hőfokkal, a legjobb, ha a második kelesztést a hűtőben végezzük el éjjel, reggel csak bemelegítjük a sütőt, és míg a család is felébred, el is készül az illatozó finomság az asztalra.

Diós-citromos avokádókrém

Azt hiszem, hogy a mai napig nem ettem még sosem avokadót az életemben. Látni láttam már, de ízlelni még sosem sikerült. Aztán egy szép napon nem megajándékozott egy nagyon kedves barátnőm néhány kisebb példánnyal? Azt sem tudtam, mit kezdjek velük, de elfogadtam. Ez volt még karácsony előtt. Azóta már meg is barnultak kívülről, és elérkezett az idő, hogy feldolgozzam őket, mert bizony nem állnak el örök időkig ezek sem. De miképpen? Na, ilyenkor jön jól egy szakács férj a háznál - azt javasolta, csináljak belőle egy kenhető krémet, amit kenyérre, salátákhoz vagy halakhoz tudunk fogyasztani. Hogyan? Szakácséknál sokszor fontosak a pontos mértékek, de sokszor csak úgy hozzávetőlegesen adják át a mikénteket. Ez pont ilyen volt: "Tedd egy tálba, adj hozzá fűszereket, citromlevet, mert ha nem, megbarnul, olajat, és dolgozd össze. Kóstold meg, ha nem jó, módosítsd, ha jó, készen van." Köszönöm. Milyennek kell lennie, nem tudom, de ez a mai alkotás nekem ízlik.

Mértéket én sem fogok tudni mondani, mert hűen követtem emberem útmutatását, és ízlelgettem, mixeltem, majd ismét, míg el nem jutottam a végeredményhez, amivel elégedett voltam.

Ha már kenhető krém, kenyér is kell, de élesztő híján csak sütőporos elzászi zsemléket csináltam gyorsan, és alaposan belaktam belőle.

A krém hozzávalói:

2 kisebb avokádó

1 ek ghí vaj

2 ek extra szűz olivaolaj

só, bors, szárított rozmaring

fél citrom leve

5 gerezd dió (ha pörkölt, még jobb)

A hozzávalókat a mixer poharába mérjük, majd összeturmixoljuk. Ízlés szerint módosítunk az ízeken, és frissen sült kenyérrel fogyasztjuk.

Akár salátaöntethez is felhasználható.

Az avokádó bétakarotinban és többszörösen telítetlen zsírsavakban nagyon gazdag növény. Nem csak a konyhában használatos, tökéletes testápolásra is, nagyon finoman ápolja a bőrt. Recept egy másik bejegyzésben hamarosan. 

Lemon curd - citromkrém eredeti angol recept alapján

Ma bekészítettem egy jó adag limoncellót. Négy hatalmas kezeletlen citrom héját hámoztam bele fél liter alkoholba, hogy aztán pár nap múlva egy kiadós és tartalmas emésztést elősegítő likőrrel állíthassak be szüleimhez. Mivel nagyon egyszerű az elkészítése, és a siker garantáltan nem marad el, az íz nagyon erős, nagyon határozott lesz, javaslom mindenkinek, hogy otthon készítsen ilyet, ne szaladjon a boltba érte, hisz egyrészt a bolti verzióban csak sejtjük mi van, és ilyen ízre nem számíthatunk. A gond mindössze annyi lehet, hogy nem könnyen találunk alkoholt, és kezeletlen citromot sem. Ha mégis ráakadnánk, ne habozzunk. 

Nos, a likőrhöz elég a citrom sárga-zöld héja, fehér rész nélkül, ezért maradt a kérdés: mit is kezdjek a sok citromlével? Édesszájú vagyok, tehát adódott a válasz: citromkrém/lemoncurd legyen belőle, hogy aztán abból majd alkalomadtán süti készüljön.

Tehát a citromos krém receptje a likőrrel együtt születhet, és egyből két legyet csaphatunk egy csapásra. 

Hozzávalók:

3 citrom kifacsart leve

250 g cukor

400 ml víz

20 g étkezési keményítő

50 g vaj

3 tojás sárgája

1 csipet só
1 citrom reszelt héja

A vizet a cukorral, az étkezési keményítővel és a sóval csomómentesre keverjük, feltesszük főzni. Hozzáadjuk a tojások sárgáját és a citromok levét, elkeverjük, majd hagyjuk lassú lángon besűrűsödni, ami kb 15 perc alatt következik be.
Ekkor hozzákeverjük a citrom héját (elmaradhat) és a gőz felett megolvasztott vajat.
Hagyjuk kihűlni, üvegekbe töltjük és hűtőben tároljuk felhasználásig.
Kenyérre kenve, pirítóson vagy süteményben, palacsintában is prímán megállja a helyét.

 

Ricottás citromos morzsatorta

Nem tudom, másnál is úgy fogynak-e az édesek, mint náluk, de nekem olybá tűnik, hogy kétnaponta kell valamit kisütnöm, hogy állandóan legyen fogyasztanivalónk. A pogácsák elfogytak, a java még aznap este, a másnapi fotózáshoz már alig maradt valami, a felturbózott rizskoh linzertorta is, ma újra neki kellett feküdjek valaminek. A múltkorában takarítottam a konyhában, amolyan alaposabb módon, és előkerültek azok a régi szakácsfüzetek, amiket még az anyósom adott nekem. Nagyon egyszerű és népszerű receptek vannak benne, minden kategóriában, és ebben akadt meg a szemem ezen a morzsás citromos tortácskán. Gyorsan megvan, a krém belesül a tortába, isteni íze, és isteni illata van. Meg aztán a ricotta/túró nekem nagy kedvencem, jöhet minden mennyiségben és formában, plána így:

Hozzávalók:

300 g liszt

160 g cukor

100 g vaj

2 tojássárgája

1 tojás

1 citrom reszelt héja

1/2 csomag sütőpor

200 g ricotta / vagy zsíros túró

porcukor a tálaláshoz

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra.

Egy tálba szitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, belemérünk 120 g cukrot, hozzátördeljük a vajat, és beledobjuk a reszelt citromhéj felét, az egész tojást, majd morzsássá gyúrjuk vagy a kezünkkel, vagy a robotgép ezen funkciójával.

Ezalatt elkészítjük a krémet, amihez a ricottát simára keverjük a megmaradt cukorral, hozzáadjuk a megmaradt citromhéjat és a két tojás sárgáját és lágy krémmé keverjük.

Egy csatos tortaforma alját kibéleljük egy megnedvesített sütőpapírral, ráöntjük a morzsás tészta 2/3-át, egy kanál aljával egyenletesen elnyomkodjuk. A ricottás krémet ráhalmozzuk, ügyelve arra, hogy a torta peremétől 1 cm-t szabadon hagyjuk, majd erre morzsoljuk a megmaradt tésztát. 

Az előmelegített sütőbe toljuk és kb 40 percig sütjük, vagy amíg nem lesz szép aranybarna.

Ha kihűlt, meghintjük porcukorral és tálaljuk.

Tönkölylisztes mákos citromos kekszek

Beállok a sorba én is, és mákosat alkotok. De csakis a diétán belül. Mániám a diéta. A múltkor a barátnőmmel eldöntöttük, hogy lemérjük magunkat, és ha soknak találjuk, amit látunk, elkezdünk mozogni és diétázni. A mérleg és a számok nem érdekelnek, amiért mégis belementem ebbe a projektbe, az a vasárnapi alkotásom volt: felvettem egy pár éve vásárolt leningemet, mert nagyon meleg volt, elég jónak is tűnt méretben, ám mikor leültem benne.....a gombok majd lerepültek. Szonyojú, nemigaz?

Szal a mérlegre is rávetettem magam, és az igazság az, hogy a versenysúlyomtól eltérek bő 8 kilával. Az már nem semmi.

A centik még ettől is fontosabbak, ott is van némi eltérés. Ez a blogozás negatív hatással van a testsúlyomra. 

A mai recept egy keksz, ami után joggal tehetnénk fel a kérdést ugye, hogy mit is keres egy fogyókúrában, de úgy gondolom, ha teljesen megvonunk magunktól valamit, amit szeretünk, az agyunk mást sem fog folyamatosan az eszünke juttatni, mint az a bizonyos megvont élelmiszercsoportot, amitől az őrületbe kergetjük saját magunkat, és addig-addig fogunk a konyhában sertepertélni, míg nem történik valami. Nálam jelen esetben valami édesről van szó. Tudom én, hogy kicsit elszálltam a használatával, és nehéz lesz erről átprogramozni a létem, de azon leszek, hogy kissé egészségesebb és kontrolláltabb irányba tereljem a fogyasztását. A paleo diéta lenne a megoldás? Utánajárok.

Mindenesetre elkészültek ezek a tönkölylisztes mákos sütik. A tönkölyről nagyon jókat olvastam a neten, azt írják, hogy a diéták részét is képezheti, mivel segíti az emésztést, nem olyan hízlaló, mint a simaliszt és az abból készült dolgok, kalóriatartalma csökkent, és igazán könnyen emészthető. Ízre nem venni észre különbséget, viszont tudom, hogy kevesebbet ártok magamnak vele, mint egy simalisztes sütivel. A mákkal még tovább fokozom az tönköly emésztést javító hatását, a citrom pedig pikánssá teszi az amúgy sem jelentéktelen kekszet. Ráádasul látványával napossá teszi a borús reggeleket is!

Hozzávalók kb 10 nagyobb kekszhez vagy 20 kisebbhez:

200 g tönkölyliszt

5 g mák

fél csomag sütőpor

75 g vaj

1 tojás

75 g barnacukor

kevés méz

kevés tej

csipet só

citrom vékonyra szeletelve

barnacukor a szóráshoz

Kézzel dolgozunk. A száraz hozzávalókat összekeverjük, hozzámorzsoljuk a kézmeleg vajat és a tojást, az 1 evőkanál mézet és annyi tejjel lazítjuk a tésztát, amitől jól gyúrhatóvá válik. Ezután folpackba csomagoljuk és egy órát pihentetjük a hűtőben. Miután ez az idő eltelt, a sütőt előmelegítjük 180 C-ra, lisztezett felületen 8 mm vastagra kinyújtjuk a tésztát, a kivánt formákra szaggatjuk, a közepükre helyezzünk egy - egy szelet citromkarikát, amit aztán bőségesen megszórunk barnacukorral, és sütőpapírral bélelt tepsiben 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük a kis kekszecskéket.

  Egy jó kávé mellé kiváló kiegészítő reggel, délben vagy a délutáni tea kísérője is lehet.

Óriás pennék spárgás borsós citromos feltéttel

Ezekre az óriás pennékre egy olcsó bolt polcain leltem, mégpedig leárazásban. Nagyon csinos kis csomagolásuk volt. Ugyanolyan tészta ez is, mint a többi, mégis jó néha a formán változtatni. Az embernek olyan érzése van, hogy újat eszik. :) 

Ma a kedvenc piacos néninél voltak friss spárgák, vékonyak, zsengék, találtam friss cukorborsót, illetve megtudtam, hogy délen ilyenkor van az első citromérés, így került friss citrom is a kosaramba. Ezekből lett ma ebéd.

Cheffeleség már a facebookon is itt!

Hozzávalók 1 személyre, mert ma emberem nélkül maradtam.

4 szál spárga

10 db borsóhüvelyben található borsószem

1 citrom reszelt héja

vaj

tészta

só, bors

kevés reszelt parmezán

A vizet feltesszük főni a tésztának, sózzuk, majd ha elérte a forráspontot, beledobjuk a tésztát, és a csomagoláson található főzési idő alatt készre főzzük. Ezalatt a spárgákat megmossuk, a csipkés rész alatt krumplihámozóval megtisztítjuk, majd apró szeletekre vágjuk. A borsót kifejtjük. Egy serpenyőben felforrósítunk két diónyi vajat, megfuttatjuk rajta a spárgát és a borsót, borsozzuk, majd ráreszeljük a citrom héját, melegen tartjuk. Ha a tészta megfőtt, lyukas kanállal a szószhoz mérjük, kevés főzővizet is adunk hozzá, kb 2 szedőkanálnyit, és jól átforgatjuk a két részt.

Megijesztjük kevés reszelt parmezánnal.

Máris fogyasztható!

Jó étvágyat hozzá!

Nekem megvolt!

Citromlekvár kandírozott narancshéjjal

Hmmm, máris imádom. A limoncellóhoz levetkőztetett citromok felhasználásával jött létre ez a lekvár, amit mindenképpen héjakkal akartam gazdagítani, mert szeretem, ha valami ropog is a fogam alatt, miközben fogyasztom, ám a citromok már csupaszok voltak, kénytelen voltam egy narancshoz fordulni. Megadta magát, így ruházata a lekvárban végezte. 

És milyen jól tette. Hmm....

Nos, nézzük, hogyan is állt össze a kép:

Hozzávalók:

4 citrom kifacsart leve (kb 220 g)

150 g cukor (a citromle sulyanak 3/4-e)

1 narancs krumplihámozóval levágott héja leheletvékonyra vágva

10 g cukor

1 kávéspohár víz

A narancshéjat egy serpenyőbe mérjük, felöntjük a vízzel és a 10 g cukorral, és addig karamellizáljuk, míg a vize el nem fő.

A citromlevet és a cukrot egy lábasba tesszük főzni, hozzááadjuk a kandírozott narancshéjat és 10 perc alatt készre főzzük. Nem kell sokáig főzni, elvégre nincs benne hozzááadott víz, felrottyantjuk, kicsit főzzük, és kész is!

Nagyon izgalmas ízvilág. Savanykás, ugyanakkor édes. Mivel nem készült ipari mennyiség, és ez a kevés nagyon hamar el is fog fogyni, nem került dunsztba és sütőbe sem, egyszerűen üvegbe töltöttem, és várom a holnap reggelit, hogy ehessem!

Ui: megkóstoltuk, nagyon savanykás, ezért módosítottam a receptben szereplő cukor mennyiségét: a citromlé 3/4 része kell legyen a cukor, hacsak valaki nem szereti úgy, mint én! 

Sok sikert hozzá!

Limoncello - Citromlikőr

Ádám fogadott rokonomnak dedikálnám ezt a receptet, mert ő az, aki a legtöbbet fogyasztja és kéri ezt a likőrt.

Mivel otthon is kényelmesen és könnyen elkészíthető, álljunk hozzá bátran, megéri. Az olaszok főleg étkezések után fogyasztják ezt a finomságot, mivel nagyon ügyesen támogatja az emésztést. Ugyan még a folyamat közepén tartok, ideteszem a receptet, mert hátha valaki kedvet kap, és velem együtt nekiáll az elkészítésének.

Hozzávalók:

4 kezeletlen citrom

1/2 l 98%-os alkohol

1/2 l víz

375 g cukor

Három nap múlva leszünk készen. Kitartás, megéri.

A citromokat burgonyahámozóval meghámozzuk, ügyelve arra, hogy lehetőleg a legkevesebb rész fehéret vágjunk mellé, hisz bennünket a sárga rész érdekel csak. Egy nagyobb üvegbe rakjuk őket, és felöntjük az alkohollal. Alaposan lefedjük. Akár folpackkal is betakarhatjuk, hogy ne szökjenek el az izgalmas aromák.

Két nap múlva a vizet és a cukrot feltesszük főzni, sűrű sziruppá főzzük.

Hagyjuk kihűlni, majd ezután beleszűrjük az citromos alkoholt.
Egy napot hagyjuk állni, majd üvegbe szűrjük, és készen is vagyunk.

A megszégyenített csupasz citromoknak is szántam sorsot, azok már el is készültek.

Lekvár lett belőlük!

 Pár óra elteltével már ilyen színe volt!

Másnapi színvilág!

Végeredmény:

Nagyon szeretem! Máris idevarázsolta a nyarat a verandára!
Kicsit sem ördöngős, és a várakozási időt leszámítva gyors is!