Triplán citromos csigák

Erre a receptre a Pinterest-en figyeltem fel, nem a neve miatt tetszett meg, hanem mert csiga volt, és a csigák legjava a kedvenc kelt tésztámból készül. Ez most "ragacsos" citromos töltelékkel! Yami yami! Háromszorosan citromos, mert azon kívül, hogy citromos a tölteléke, citromhéjas a tésztája, még egy citromos bevonattal is el van látva, ezzel fokozva az ízélményt. Naagyon nekemvaló ezekben a napokban, mikor édesre vágyom, de nem émelyítős vagy csokis édesre. A csokit nem kívánom, olybá tűnik tehát, hogy magnéziumügyileg jó vagyok. Viszont a lisztes dolgok jöhetnek, főleg ha savanykásak. Na ez most pont ilyen.

Én nem változtattam rajta, és nem is mértem le a csészékben mérendő hozzávalókat. De működik pontosan úgy, ahogy megadta a szerzője. 12 hatalmas csigához:

Hozzávalók:

a tésztához:

4,5 csésze átszitált liszt (kb 500 g)

3/4 csésze meleg tej

1 csomag szárított élesztő (vagy 1 kocka friss sörélesztő)

1/4 csésze cukor

1 citrom héja

0,5 teáskanál só

1/4 teáskanál szerecsendió

0,5 csésze puha vaj (Kb 125 g)

a töltelékhez:

1 citrom héja

4 evőkanál puha vaj

kevés szerecsendió

2 citrom kifacsart leve

1 csésze cukor

a bevonathoz:

1 csésze porcukor

1 citrom reszelt héja és kifacsart leve

1/2 pohár tejföl

Az élesztőt a meleg tejbe szórjuk, kevés cukrot adunk hozzá, letakarjuk, és hagyjuk felfutni.

A tésztához a lisztet a robotgép táljába szitáljuk, beleszórjuk a sót, a cukrot, hozzáütjük a tojásokat, becsipkedjük a puha vajat, majd ha az élesztő felfutott, a liszthez öntjük a felfutott élesztős tejet, és alaposan összedolgozzuk majd 10 percig alacsony fokozaton dagasztjuk. Letakarjuk a tálat majd meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Ezalatt elkészítjük a krémet, amihez a hozzávalókat homogép péppé dolgozzuk, és hagyjuk pihenni.

Ha a tészta megkelt, téglalap alakúra nyujtjuk, megkenjük a töltelékkel, feltekerjük.

Egy nagyobb tepsit kibélelünk sütőpapírral, a tekercsből másfél centis darabokat vágunk, ezeket a tepsibe sorakoztatjuk, az időközben kifolyt tölteléket rákanalazzuk a csigákra, és hagyjuk kelni kicsit langyos sütőben. Ezután 180 C-os sütőben kb 40 perc alatt ropogósra sütjük. Ezt úgy is csinálhatjuk, hogy a langyos sütőben kelő csigákat a sütőben hagyjuk, beindítjuk a sütőt 180 C-ra, és így sütjük készre. Vagy a csigákat kivesszük, felforrósítjuk a sütőt és mikor elérte a hőfokot, behelyezzük a csigákat és így készítjük el őket.

Míg sülnek, összekeverjük a bevonathoz szükséges hozzávalókat a citromhéj kivételével. Az a tetejére kell majd.
Mikor kisültek, ilyenek, már nagyon guszták, és még nincs vége:

Kicsit hagyjuk hűlni a kész sütiket, majd rácsorgatjuk a mázt és megszórjuk a citromhéjjal.

Triplán citromos csigák, amik langyosan a legfinomabbak.

Hogy reggelihez ezt ehessük, ilyen hőfokkal, a legjobb, ha a második kelesztést a hűtőben végezzük el éjjel, reggel csak bemelegítjük a sütőt, és míg a család is felébred, el is készül az illatozó finomság az asztalra.

Tejben-vajban sült mazsolás túrós tekercs

Ezt a gyönyörűséget egy kedves blogger tette fel, akinek nem jegyeztem meg a nevét. Szerelem volt első látásra, de érlelődnie kellett egészen a mai napig. Vettem egy kiló ricottát, mivel itt túró nincs, és nekifeküdtem. Ez a tejben-vajban sütés fogott meg benne a leginkább, nem is a túró, ami nálam egy örök szerelem.

A recept csak fel volt téve a bloggyüjtő oldalak egyikén, egy kedves tag által, fotó nélkül. Bevallom, az ilyeneket átugrom, és a szememre hagyatkozom, mikor elolvasok egy receptet. Sajnos könnyen befolyásolnak a szép fotók. Pedig micsoda gyöngyszem ez is. Még jó, hogy valami odavonzotta a tekintetem, és a figyelmem. Nos, ez, most, hogy kisült, azt kell mondjam, nagyon finom egy vasárnapi reggelihez, nem ebéd utánra, mert kiadós, és mert melegen finomabb. Kicsit korán kell hozzá felkelni, de megéri. Gyorsan el fog fogyni. Nyilván a túró testesebb, mint a ricotta, és nem fog úgy kifolyni a tekercsből, mint nálam, de biztosítok mindenkit, hogy így is naagyon finom.

Ehhez a finomsághoz valók:

a tésztához:

250 g liszt

2 tojás

1/2 csomag sütőpor

50 ml tej

a töltelékhez:

250 g túró/ricotta

50 g mazsola 

100 ml tejföl

2 evőkanál búzadara

1 tojás

150 g cukor

1 csomag vaníliás cukor

valamint:

100 g olvasztott vaj

1/2 liter tej

1 csomag vaníliás cukor

A sütőt 180 C-ra előmelegítjük.

A sütőporral elkevert lisztből, a tojásokból és 1/2 dl tejből tésztát gyúrunk. Lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk, majd hagyjuk szikkadni. Ezalatt elkészítjük a tölteléket, amihez a hozzávalókat összekeverjük.

A tésztát olvasztott vajjal lekenjük, rákenjük a tölteléket, majd feltekerjük.

Én két püspökkenyér formát használtam. Vajjal megkenjük őket, majd belefektetjük a tekercseket, megkenjük újra vajjal. 

A tejet összekeverjük a vaniliáscukorral, vagy cukorral és egy vaniliarúd kivájt magjaival, mint én, és a tekercsekre öntjük.

A forró sütőbe toljuk, és addig sütjük, míg a tejet magába nem szívja teljesen.

Kb 1 - 1,5 óra.

Ha nagyon barnulna a teteje, sütőpapírt terítünk rájuk.

Mindent bele, sok sikert hozzá!

Kardamomos kakaós koszorú - hasznos infókkal a kardamomról

Ötletet innen merítettem, Mirella blogjáról, melyben ezt a kardamomos koszorút mutatta be. Nagyon régen, az első sütkérezős élményem egy finn diós koszorúhoz kötődik, melyben egy ehhez hasonló koszorút sütöttem, ahhoz azonban nem kardamom, hanem mézeskalács fűszerkeverék kellett, illetve feltekerés előtt durvára vágott diót is kellett rászórni a tésztára. Nagyon ízlett az egész családnak, és utána pár hétvégére mindig azt kellett csináljak. A kardamom az egyik összetevője a fűszerkeveréknek (gondolom), és van is itthon, ellentétben azzal a híres és kedvenc magyar mixszel. Még Balin vettük, egész darabokkal van tele a zacskó, gondoltam nem lesz nehéz porrá őrölni. Kalapácsot és egy sütőpapírt használtam. A szemeket a behajtott papírba tettem, jó nagyokat csaptam rájuk, és meglepődve tapasztaltam, hogy a nagy darabokból kisebb magok estek ki. Tehát a héjakat kidobtam, újra összefogtam a papírt, és kalapáccsal kicsiket mértem rá. A magok ugyan szétestek, de nem lett porszerű. Persze, hogy jobb lenne egy mozsár. De sedaj. A tésztába belekerült így, a töltelékhez más megoldást alkalmaztam. A vajat felolvasztottam, a darabokat beledobtam, kicsit megmelengettem, és míg a tészta kelt, hagytam a vajat megízesedni. De ne menjünk a dolgok elejébe. Lássuk a receptet:

Hozzávalók:

125 ml langyos tej

360 g finom liszt

1 csomag szárított élesztő

50 g cukor

45 g vaj

2 evőkanál ricotta

csipet só

1 tojás

1 tk őrölt kardamom

Töltelék:

100 g vaj

1 tk őrölt kardamom

80 g cukor

50 g kakaópor

A sót a dagasztótál aljára szórom. A lisztet rászitálom, beleszórom a cukrot és a kardamomot, rá az élesztőt, a langyos tejet ráöntöm, majd belemorzsolom a vajat és a ricottát, hozzáütöm a tojást. Elkezdem összedagasztani, és bő 10 percig dolgoztatom a gépet. Ezután a tálat folpackkal letakarom és a sütőbe tolom, amiben felkapcsolom a világítást. Hagyom kelni a tésztát. 

Miután megkelt, lisztezett munkafelületen kinyújtom.

A vajat, melyben a kelesztési idő alatt ázott a kardamom, a tésztára szűröm, elosztom a tésztán, megszórom a cukorral és a kakaóporral, feltekerem.

Az a bizonyos finn kalács úgy készült, hogy koszorú formát alkottam belőle, tepsibe tettem, majd bevágdostam felülről úgy, hogy alul egyben maradjon, majd széttologattam a szeleteket, azaz egyik a kör belseje felé ment, a másik a külseje felé, majd újból kelesztettem, és mikor megdagadt, úgy nézett ki, mintha fonva lenne. 

Én azonban most Mirella ötletét alkalmaztam, azaz ferdén felszeleteltem a tekercset, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a szeleteket virágformában, betöltve a formát, és így kelesztettem újra.

Miután megdagadtak, a 180 C-ra előmelegített sütőbe toltam, és aranybarnára sütöttem kb 35 perc alatt.

Én kenegetni nem szoktam a kelt tésztát, noha tudom, hogy szebbek, mosolygósabbak lennének, de a lustaság és az ecset hiánya megfoszt ettől az élménytől. Egyszerű lenne orvosolni a problémát, elég lenne egy szilikonecset, ám sokszor csak az ujjaimmal szoktam lekenni a dolgokat, ha mégis erőt veszek magamon. Ma azonban nem volt itthon több tojás, esik az eső, és ezért nem volt kedvem kiugrani, így még ez is elmaradt. Azt gondolom azonban, hogy nem lett rossz a rózsakoszorú.

Micsoda ízek. Ez a kardamom...igazán ínyenc dolog. Úgy tűnik nekem, hogy sokkal finomabb ezzel, mint a keverékkel. Bátran fogjon neki mindenki, aki megkívánja. Férjecském miután jóízűen elmajszolt egy szeletet, megkérdezte, milyen lekvár van benne. 

Hahahaha!!!

Sikerült meglepnem!

Az interneten olvasgatva ilyen infókat találtam a kardamomról, aminek több fajtája is létezik:

Ez a fűszer fogfájásra, megfázásra és gyomorfájdalmakra kiváló. Az ayurveda gyógyászat a vizeletkiválasztó szervek gyógyítására, köhögésre, aranyér betegségekre alkalmazza, míg a tradicionális kínai gyógyászat a gyomor betegségeinél és hasmenésnél alkalmazza szívesen.

A kardamomból készült gyógytea igazi varászszer megfázás esetén, azonnal megtisztítva a légutakat és ezzel együtt az influencával járó fáradtsággal is megküzd.

Indiában nagy szeretettel használják fogfájásra, vagy a fogyíny gyulladásaira, köhögésre és megfázásra, emésztési problémákra, vagy a gyulladt belekre.

Olybá tűnik, hogy hatásos ellenszer skorpió és kígyómarásra is.

A kardamomnak enyhén csípős, gyümölcsös íze van, azonban ne essünk túlzásokba a használatával a konyhában. Persze mindez személyre szabottan működik, azaz kinek mi a túlzás.

A gyógyteához egy teáskanálnyi kardamom magot öntsünk fel egy csésze forrásban lévő vízzel, 5 perc áztatás után szűrjük le. Mindezt fél órával az étkezések után fogyasztjuk, ha gyomor és bélbetegségekben szenvedünk.

Ha megfázáskor akarunk szabad légutakat, a kardamom illóolajból 4-5 cseppet teszünk egy tál forró vízbe, és azzal inhalálunk.

Használatával kapcsolatban kevés ellenjavallat van, az aszpirinnel nem áll jó barátságban, ha valaki ilyen kezelés alatt áll, térjen el ennek használatától.

A konyhában való alkalmazása:

Kiválóan alkalmazható első fogásokhoz és sült húsokhoz, de a legnyilvánvalóbb alkalmazása az édességek területén ismert, krémekben, csokis tortákban, kekszekben.

Ideális a teák és a kávé ízesítéséhez, a híres arab kávéban a qahwában annyira jelen van, hogy a kávé és kardamom aránya a kardamon javára billen. Úgy gondolják, és nyilván nem megalapozatlanul, hogy felfrissíti a vérkeringést ez az ital.

Ha rekonstruálni szeretnék ezt az ínyencséget otthonunkban, elég ha az őrölt kávéba keverünk két-három szem kardamom szemet, majd ha a kávé lefőtt, cukorral és tejszínhabbal tálaljuk a ízletes italt.

A fűszert leginkább Skandinában használják (lám Mirella receptje is Svédországból jön), az egyik onnan eredő finomság a Käffebrod, tipikus édesség, melyet kávéval kínálnak.

Használhatjuk likőrök készítéséhez, kiváló gyomorkeserű lesz belőle.

A többi pedig már csak fantáziánktól függ.

Sütőtökös diós csiga

Fénykorát éli most a sütőtök, majdnem minden nap azt esszük, valamilyen formában. Főételként már sokszor bizonyított, ám most valami rágcsálnivalót akartam belőle készíteni, hogy reggelire és uzsonnára is legyen belőle. Így módosítottam a jól bevált kakaóscsigát sütőtökös diós csigára. Elvégre a sütőtök alapvetően édes, nyugodtan lehet belőle édességet is csinálni.

Az eredmény: napfényes - csípős - édes kis csigák, amiken gyönyörű gyöngyöcskék ragyognak, az ízük pedig egyszerűen fantasztikus. 

Elkészítésük sem bonyolult. Talán az időigénye szólhat ellene, de ígérem, megéri az időráfordítást.

Nézzük hogyan is készül:

Hozzávalók:

300 g liszt

100 g vaj

1,5 dl langyos tej

1 csomag szárított élesztő

2 evőkanál méz

1 csipet só

a töltelékhez:

500 g sütőtök

3-4 evőkanál méz

kevés olaj vagy vaj a pároláshoz

őrölt bors jó bőven

egy teáskanal fahéj

A tetejére

egy tojás

kevés barnacukor

2 dió durvára vágva

Az elkészítéshez a mixer táljába mérjük a lisztet, csipet sót, mélyedést képezünk a közepére, ebbe kanalazzuk a mézet, erre rászórjuk a szárított élesztőt és rácsorgatjuk a langyos tejet, majd hagyjuk, hogy az élesztő felfusson. Ha ez megtörtént, hozzáadjuk a puha vajat, majd a robotgép dagasztókarjával lágy tésztát gyúrunk belőle, amit aztán a kétszeresére kelesztünk. 

Ezalatt elkészítjük a krémet, amihez a sütőtököt megtisztítjuk, és apró kockákra vágjuk, majd egy serpenyőben felforrósitjuk az olajat, vagy a vajat, ki mit szeret, hozzácsorgatjuk a mézet, beletesszük a sütőtököt, bőven megszórjuk őrölt borssal és fahéjjal, majd fedő alatt, de rendszeres kevergetés mellett készre főzzük. Én addig főztem, míg a fakanállal nem tudtam pépesre nyomkodni a sütőtökdarabokat. Pépesítjük.

Miután a tészta megkelt, kinyújtottam, és beterítettem a sütőtökös krémmel, feltekertem, majd 3 centiméteres szeletekre vágtam, amit sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, tisztes távolba egymástól, mert jön még egy kelesztési folyamat, illetve a sütőben is növekszenek még. Én szeretem, ha szépen körülhatárolt kekszeim vannak, nem pedig egymásba nőtt, és foszlós szélűek.

Még egyszer megkelesztettem őket, majd mivel nekem csak fehérjém volt a múltkori morzsolos keksz után, egy keveset kissé villával felvertem, és azzal kenegettem meg a csigáimat, aztán megszórtam durvára vágott dióval és barnacukorral. 

Ezután sütőbe tettem őket, ami mar langyos volt egy előző sütéstől, és kb 45-50 percig sütöttem őket. Ez sütőfüggő is. Lényeg, ne legyenek kőkemények, mikor kivesszük a sütőből. Én szín után megyek, szeretem a szépen lebarnult kreatúrákat.

A végeredménnyel nagyon meg vagyok elégedve. 

Édes, fahéjas és csípős keveredik egyben, izgalmassá téve a süteményt.

Sok sikert hozzá!