Brit scones

Nikikém, itt a helyes scones recept. Az a bizonyos sütőben sült, amit a brittek vajjal és eperlekvárral fogyasztanak reggelire, az ötórai teához, vagy amikor éppen kedvük van hozzá. Bevallom, hogy a napokban sósra és egyáltalán nem csokisra vágytam. A múltkori céklás csokitorta sok volt nekem. Ez a könnyű tésztájú péksütemény eperlekvárral egy igazi manna a reggelikhez, ha olasz férjem egy kicsit különlegesebb reggeli élménnyel akarnám meglepni. 

Nagyon gyorsan elkészül, minden hozzávaló hidegen kell hozzá, így akár reggel is nekifekhetünk, hogy frissen illatozó és még meleg darabokkal kezdjük a napot.

Hozzávalók:

250 g simaliszt

150 ml hideg tej

40 hideg vaj

50 g mazsola

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál só

1 kávéskanál sütőpor

1 tojás a tetejére

A sütőt 220 C-ra előmelegítjük.

A száraz hozzávalókat a mazsola kivételével a robotgép táljába szitáljuk. Hozzámorzsoljuk a hideg vajat, és a linzertészta karral morzsásra dolgozzuk. Ezután hozzáöntjük a hideg tejet és gyors fokozaton lágy tésztává gyúrjuk. 

Ezután lisztezett felületen kézzel hozzágyúrjuk a mazsolát, és 2-3 centi vastagra kinyújtjuk. Kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket.

Tojással megkenjük a tetejüket, majd 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük őket.

Vajjal és eperlekvárral tálaljuk.

Francia croissant

Egy francia hölgy írásából származó croissant receptjét hoztam átváltoztatva, ma reggelire. 

Tegnap délben a hűtőben takarítottam azt a pár dolgot, ami benne található, és a vaj csomagolásán található ajánlás ihletett meg arra, hogy ma reggel itthon varázsoljam asztalunkra a kávézók hangulatát.

Azt irták ugyanis rája, hogy az olasz pékek és cukrászok kedvenc vaja. Épp akciós volt, mikor bespajzoltam belőle. Beugrott, hogy a finom, ropogós és réteges péksütemények titka a jó vajban rejlik. Előkerült a recept, amit már keszítettem, de akkor pontosan betartva a három napos keszülődését, tegnap azonban eldöntöttem, hogy ma reggel már ezt akarom enni, semmi háromnapos hajtogatás, és hűtőben pihentetés. Elkészül az gyorsabban is, és igazam lett. Sokkal jobbak lettek, mint anno, ebben a bejegyzésben. Meglehet, hogy az egy év gyakorlat is számít, de szerintem tényleg a vaj a "ludas".

A mai kreációim egyszerűen szavakkal leírhatatlanok. Roppannak, mint ahogy kell, nagyon könnyűek, szinte észrevehetetlenül, és rétegesek, foszlósak, finomak, vajasak.

Egy kiváló olasz eszpresso hozzá, és engem máris kenyérre lehet kenni. Kár, hogy én készítettem őket a páromnak, és nem fordítva. Ma épp korán kellett kelnie, így nekem még korábban, és 6:30-kor már a konyhában forrósítottam a sütőt, hogy mire leér a hálóból, az asztal készen álljon a fogadására. Örömömre nagy elégedettséggel majszolta ő is őket!

A recept:

Hozzávalók:

1 csésze tej

2 kiskanál száraz élesztő

2+1/4 csésze liszt

2 evőkanál cukor

1 kiskanál himalájai só

110 g szobahőmérsékletű, jóminőségű vaj

 3 evőkanálnyi liszt, 

plusz egy tojás tejjel elkeverve a kenéshez

Tegnap délben begyúrtam a tésztát:

Meglangyosítottam 1/4 csésze tejet, beletettem a két kiskanál élesztőt, és két kanál lisztet, lefedtem folpackkal, és hagytam, hogy felfusson.

Ezalatt a robotgép táljába szórtam a lisztet, cukrot és sót, és meglangyosítottam a maradék tejet is. Miután az élesztő felfutott, a tejjel együtt a liszthez adtam, és a dagasztókarral lágy tésztává gyúrtam, ezután letakartam a tálat folpackkal, és estig a hűtőben kelesztettem.

Este munka után, amolyan 9 körül kinyújtottam a tésztát téglalap alakúra, a szobahőmérsékleten hagyott vaj felével a lap 2/3-át megkentem, majd a meg nem kent 1/3-ad részt behajtottam, úgy, hogy egy másik 1/3-ad rész szabadon maradjon a vajas részből, majd azt is behajtottam, újra átgyúrtam, téglalap alakúra nyújtottam és ismét megkentem 2/3-ad részt a másik adag vajjal, majd a fenti módszer szerint újrahajtogattam. Ismét kisíkáltam, hajtogattam, majd hagytam kicsit pihenni a hűtőben, elvégre a vajnak le kellett hűlnie.

Egy óra múlva újra téglalap alakúra sikáltam, két részre vágtam, amit aztán kisebb háromszögekre osztottam. 

A szélesebb lapjától a csúcsa felé haladva feltekertem őket, és mivel nem volt itthon sütőpapír, ami nagyon hasznos egyébként ezesetben, vajazott, lisztezett tepsibe sorakoztattam a kis kifliket. 

Letakartam őket egy konyharuhával és a hűvös konyhában hagytam őket éjszakázni.

Ma reggel 200 C°-osra melegítettem a sütőt, a kifliket megkentem tojásos tejjel, és barnacukrot szórtam rájuk, majd 20 perc alatt ropogós-foszlósra sütöttem őket!

Jól látszódik a képen, milyen sok réteg képződött. Igazi öröm volt ezt látni!

Itt mutatom, milyen omlós, széthullós a tészta. Pont, mint egy isteni pékségben kapható társáé!

Sok sikert hozzájuk!

UI: Párom azt a javaslatot tette, hogy a tésztába legközelebb tegyek pár csepp narancsvirág eszenciát, hogy igazán különleges ízt kölcsönözzek a sütiknek! Ki fogom próbálni!

Zenének hozzá ajánlom a következő számot:

https://www.youtube.com/watch?v=cJWn8_HQ4hw&list=PLFAD477EF0F5FC085

Makos lekvaros csomagok kaves bevonattal

:)

A bejegyzes neven nevetek. Nem tudtam, mit talaljak ki nekik. Elfogytak a rotiboyok. Megmaradt beloluk a kaves bevonat, es megmaradt a multkori levelestesztabol keszult makos burkiflik toltelekjebol is, igy alakultak a mai edessegek, elvegre inkabb menjenek a hasamba, mint kukaba az anyagok:

Dioval es lekvarral toltott kelt tesztalapok, batyukka formalva, kaves bevonattal.

A bevalt tesztareceptemhez nyultam, ma reggel begyurtam, mig a piacon nezelodtem, meg is kelt, aztan mar csak toltenem kellett.

A tesztahoz valok:

250 g liszt

1 csomag szaritott eleszto, vagy 1 kocka friss eleszto

2 evokanal mez

1 csipet so

1 tojas

40 g puha vaj

100 g langyos tej

a maktoltelekhez

2 kavescsesze mak

2 kavescsesze cukor

1 citrom reszelt heja

50 g csokolade

keves forro tej

A szaraz hozzavalokat talba merjuk, hozzaontjuk a langyos tejet, kicsit allni hagyjuk, hogy az eleszto elkezdjen futni, majd hozzaadva a tojast es a vajat lagy tesztava gyurjuk.

Ketszeresere dagasztjuk.

Ha ez megtortent, akkor lisztezett feluleten atgyurjuk, 8 egyenlo reszre osztjuk, majd egyenkent kisikaljuk mindegyiket, kor format adva nekik.

Ezeket megkenjuk a maktoltekkel, amihez en a makot a cukorral ledaraltam, reszelt citromhejjal es reszelt csokival izesitettem, valamit felontottem annyi forro tejjel, amitol epphogy kenhetove valt. 

Erre kentem anyukam verhetetlen szilvalekvarjabol egy teaskanallal mindegyik lapra, majd feltekertem oket, es a szeleit maguk ala hajtottam.

 sutopapirral belelt tepsire halmoztam, majd ujra kelesztesnek engedtem oket.

Miutan megkeltek, a rotiboyokbol maradt kaves kremmel csigakat nyomtam a tetejukre, 

es forro sutobe toltam oket, ahol aztan 30 perc alatt aranylo barnakka sultek.

Izorgia!!! Nem arulok el titkot, ha megosztom itt, hogy a kis buktak kinyiltak, es a toltelek egy resze kifolyt a tepsire, amitol mennyei illatok szallingoztak a hazban, es ropogossa valtak, de nem tette oket nagyon fotogenne. Ez az egy, ami prezentalhato allapotban maradt. Persze ez mit sem valtoztat az izelmenyen!!

(meg igy is maradt a kaves bevonatbol, meg a vegen miattuk hizom el, muszaj lesz uj recept utan neznem, hogy vegre felhasznaljam oket!)

Rotiboy - avagy vajas zsemlék kávés roppanos bevonattal

Hálát adok Trollanyunak, aki megtalálta a receptet, meg is csinálta, és meg is osztotta az internetes bloggercsaládjával, mert ez a süti - zsemle egyszerűen egy manna. Nem lehet szavakkal leírni, milyen finomság, milyen örömteli a készítése, és mennyi élvezet a fogyasztása. Megint ismételhetném magam, hogy ebből többször kerül az asztalra, de azt hiszem, ezesetben valóban igaz, ami igaz, hogy ez nem utoljára van a reggelizőasztalon. Ettől nagyobb gyönyörűség számomra csak a sült cheesecake lehet. :) Persze ez sem igaz, mert van még jó pár, ami megunhatatlan.
Ez az a nagyszerűség, aminek az egyszerűsége adja meg a lelkét. Mert ha a babrás elkészítést nem számolom, roppant könnyen elkészíthető vajas piskótáról van szó, amire kerül ez a kávés bevonat, ami miután megsült, roppan, és ízorgiával tölti meg a fogyasztó minden érzékszervét. Ennek örül igazán az én párom, aki a nagyon édes dolgokért nem rajong, viszont reggelire inkább édesbe hajló, semmint sós dolgokat kíván.

Trollanyu tangzhong techinkával készítette őket, ebben a receptben, míg az eredeti az egy egyszerű kelesztéssel készült, így! 

Én ezt az irányvonalat követtem.

Lefordítom tehát az eredeti megoldást, én megbízhatónak és megvalósíthatónak tartom. Meg aztán a lustaság...ha az nem volna...de van, szal nem haragszol meg Trollanyu, igaz?

A hozzávalók:

a tésztához

500 g liszt

80 g cukor

9 g só

20 g tejpor (én nem tettem bele, opcionális volt)

10 g szárított élesztő

60 g vaj

280 ml víz

1 tojás

a bevonathoz:

200 g vaj

150 g porcukor

3 tojás

200 g liszt

1 evőkanál kávélikőr (elhagyható)

3 kávéskanál espresso kávé (vagy 1 ek instant kávépor 2 ek vízzel elkeverve)

tölteléknek 

100 g vaj 16-18 darabba vágva

A tésztához a száraz hozzávalókat a robotgép táljába mérjük, majd a tojással elkevert vizet folyamatosan adagolva lassú fokozaton gyúrni kezdjük, ezután hozzáádjuk a puha vajat is, és puha, lágy tésztát gyúrunk. Liszttel megszórjuk és lefedve a duplájára dagasztjuk.

Ezután lisztezett felületen átgyúrjuk, 16-18 egyenlő darabra vágjuk, mindegyik darabból kis kört nyújtogatunk a kezünkkel, és egy kis darab vajat a közepébe helyezünk, becsomagoljuk, kis zsemlékké formázzuk őket. Ezután újra a duplájára kelesztjük. Ezalatt elkészítjük a tetejére a krémet:

A puha vajat a porcukorral kézi habverővel krémesre keverjük, egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat, majd a lisztet hozzászitáljuk, alacsony fokozaton átdolgozzuk, majd a kávélikőrrel és kávéval ízesítjük. Tortazsákba szedjük és kicsit pihentetjük, majd ha a zsemlék megdagadtak, a tetejüket csigaformában bevonjuk a krémmel, és 210 C°-osra melegített sütőben kb 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük. 

Valóban ropog a réteg a tetején!

A belseje pedig olyan, mint gyerekkorunk vajas zsemléi! Egyszerűen mesés!!!

Ha esetleg megmaradna másnapra, vagy további napokra, akkor fogyasztásuk előtt javaslom, hogy grillben vagy a kenyérpirító rácsán melegítsük fel őket kissé, hogy a vaj megpuhuljon a tésztában, és újra puhává váljanak, míg a réteg rajta roppanóssá!