Panforte másképp - liszt, tojás és cukor nélkül, egyszerűen

Igazi téli finomság, amit itt leginkább Toscánában készítenek, és amiért én megőrülök. Imádom a mandulás, mogyorós és diós édességeket és egy ideje a fűszerek is érdekelnek. Régóta kerestem már egy olyan sütit, amibe őrölt bors is kell, mert izgatja nagyon a fantáziám az ilyesmi. 

A sót bőszen teszem minden ételhez és sütihez, amikor ebédhez vagy vacsorához ülünk, automatikusan őrőljük a borsot is mindenhez. De ez utóbbit még édességbe nem mertem tenni. Íme egy recept végre azonban.

Szóval ez a nagyszerűség már ajándékba is készült, és elnyerte az ajándékozottak elismerését is. Nagyon gyorsan megvan, majd meglátjátok a receptből, valamint sokáig eláll, ha van rá lehetősége, és nagyon mutatós és laktatós is. 

Hozzávalók:

250 g étcsokoládé

40 g méz

100 g mandula

100 g mogyoró

50 g pisztácia

50 g dió

50 g kandírozott narancs-, citromhéj

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál mézeskalácsfűszer

1 teáskanál koriánder

2 tekerésni frissen őrölt bors,

kevés őrölt szerecsendió

kakaópor a tetejére

Elkészítése pedig egy gyerekjáték:

a csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, hagyjuk kihűlni majd belekeverjük a mézet.

Eközben a szárított gyümölcsöket durvára aprítjuk/vágjuk, összekeverjük a fűszerekkel és a kandírozott gyümölccsel, a mézes csokiba forgatjuk.

A sütőt előmelegítjük 175 C-ra, egy kerek 22 cm-es sütőformát kibélelünk bevizezett és kifacsart sütőpapírral, belesimítjuk a csokis masszát, az előmelegített sütőbe tolva 25 percig sütjük.

Nem fog úgy tűnni, mintha meg lenne sülve, de bízzatok bennem, készen van. Még melegen egy evőkanál hátával kissé lenyomkodjuk, és egy napig hagyjuk a formában kihűlni. Miután ez megvan, megszórjuk a tetejét kakaóporral, és tálaljuk.

A vegyes fűszereknek köszönhetően olyan izgalmas ízvilágú, úgymond sütit kapunk, ami csak bátrabb embereknek való. Hallottam, hogy gyerekeknek nem nagyon jön be.

Akivel én megkóstoltattam, azoknak azonban nagyon nagyon bejött.

Chia magos kekszek

Egymillió éve nem jártam errefelé, és nem azért, mert egy éve nem eszünk semmit, hanem mert nagyon sűrű évünk volt, és nem volt időm gép elé ülni. Ezek a fránya okostelefonok is közrejátszottak mindebben, mert azokkal már elég csak egy klikk, és látom az emiljeimet és olvashatom a legfrissebb híreket, bármiről legyen is szó. Tehát a nagy gépet manapság már ki kapcsolja be? A férjem, hogy új két-, vagy négykerekűt keressen. Az a mániája. Nem tudom, ti észrevettétek-e mennyire befolyásol bennünket a média. Itt Olaszországban, de bizonyosan az egész világon így van, a tv-ben csak úgy hemzsegnek a főzős műsorok, ami mit okozott? Gombaszámra nőnek a konyhablogok, és gyarapodik a konyhás programok száma is. Engem is ez ösztönzött annó arra, hogy a receptjeimet online szakácskönyvbe írjam, és aztán megosszam is őket. Aztán hála a netnek, ez bizonyos embereknek már a kereseti lehetőségévé vált. (Nem nekem!)

Az uram viszont autós és motoros műsorokat néz, aminek a hatására mi évente, max kétévénte autót cserélünk, és amióta az emberemmel vagyok, lecseréltünk már kb 10-12 motort is, többet, mint amennyi éve kapcsolatunk tart. Nem kevés türelemjátékba kerül ez nekem.

Másik újdonság: lakásfelújítás is megy ezerrel a televízióban, aminek a hatására mindenki lakberendezővé vált, és mi is alaposan beleestünk egy ilyen projectbe. Szóval az év emiatt lett szűkös itt. Hála Istennek végre befejeződött a lakásproject, és most egy kicsit újra több időm lett, behoznék néhány elmaradást.

Rögtön egy nagyon kedvenc kekszet hoztam. 

Mikor megmaradnak a tojásfehérjék, ami előfordul sokszor, ezt szoktam belőlük alkotni. Hogyan is marad meg nekünk ennyi tojásfehérje? A carbonara tésztaszósz miatt, ahhoz ugyanis csak tojássárgája kell, attól lesz jó krémes a tészta. Ráadásul az a tésztaétel olyan pörgősen elkészül, és annyira ízlik is, hogy sokszor kerül terítékre, és emiatt sokszor készül ez a keksz is. Szóval elfogyni nem fogytunk el az év alatt.

De térjünk a lényegre, íme a recept, ami egy Nők lapjából került hozzám.

Hozzávalók:

20 g chiamag

50 g étcsokoládé

3 tojásfehérje

180 g porcukor

140 g mandula

100 g mogyoró

csipet só

4 evőkanál kakaópor

1 teáskanál fahéj 

1 citrom lereszelt héja

1 teáskanál lereszelt gyömbér

barnacukor a forgatáshoz

Elkészítéséhez este fogjunk hozzá, mert egy éjszakát a hűtőben kell töltsön a "tészta".

Ledaráljuk a chiamagokat, ezt tesszük a száraz magvakkal is.

A tojésfehérjét elkezdjük magas fokozaton felverni kevés porcukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a maradék cukrot is.

A csokit lereszeljük, a száraz hozzávalókat mind tálba mérjük, majd ha a tojésfehérjénk szép fényes lett, óvatos mozdulatokkal összekeverjük a száraz hozzávalókkal, a tálat aztán lefedjük folpackkal és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, mindezt azért, hogy a zselésítő chiamag megszívja magát.

Másnap két kiskanállal kisebb gombócokat formálunk, beleforgatjuk a barnacukorba, majd egy sütőpapírral fedett tepsire helyezzük őket. Ha van keksznyomdánk, kedvenc formánnal lelapítjuk őket, és 180 C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

Én gyakran csak dióból vagy csak mogyoróból készítem el ezt a receptet. A mandulát kissé anonímnak tartom, míg a mogyoró és a dió is nagyon határozott ízű, nagyon szeretem.

Valamint a porcukrot is le szoktam cserélni finommá őrölt kókuszvirágcukorral, akkor a kekszek íze még markánsabbá válik.

Csokis kókusztorta (cukor-, laktóz-, glutén-, tojásmentes)

Egy nagyon finom, csupakókusztortát hoztam a hosszas hallgatás után. Ez a torta nagyon sokszor készült a nyáron, a receptet mindenkinek oda kellett adnom aki megkóstolta, mert magával ragad, és muszáj repetázni belőle. Járványszerűen terjed a recept nálunk, már szinte minden ismerősömnél volt az asztalon. Természetesen normál hozzávalókkal is készülhet, azonban úgy elveszti a ---mentes jellegét, de nem vonzerejét. Én azt mondom, egy esélyt adjatok neki, és megértitek miért!

Hozzávalók:

150 g rizsliszt (simaliszttel is készülhet)

50 g kókuszreszelék

100 g étcsokoládé

400 g kókusztej (nem kókuszital)

150 g kókuszvirágcukor (barnacukor is jó)

10 g keserű kakaópor

A recept olyannyira nagyon egyszerű, hogy mindenféle pszichológia segítség nélkül hozzáfoghatnak még a balkezes háziasszonyok és urak is.

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra.

Az étcsokoládét gőzfürdőben felolvasztjuk. 

A kókusztej, nem ízesített kókuszital, kétféle lehet, nálunk legalábbis így tapasztaltam:

- a tetrapakos verzió, nagyon krémes és sűrű, intenzív kókuszillattal. 

- a konzerves verzió, amiben szétválik a kókuszvíz és a kókuszkrém, valamint kevés kókuszvaj is kiül a tetejére)

Bármelyiket is választanánk, mindkettő szuper a recepthet. Egy mély tálba öntjük, ha szükséges, jól elkeverjük. Hozzámérjük a lisztet, a kakaót, a kókuszreszeléket és a cukrot, fakanállal alaposan elkeverjük.

Hozzákeverjük az időközben felolvasztott csokoládét.

Sütőpapírral bélelt, csatos körformába öntjük, elsimítjuk a tetejét, és a forró sütőbe toljuk, majd kb 40 perc alatt, vagy míg a torta közepébe szúrt fogpiszkáló szárazon ki nem jön, készre sütjük.

Kókuszreszelékkel megszórva tálaljuk.

Amolyan brownie állagú lesz, krémes, és naaaagyon finom.

 

   

Cseresznyés brownie sütés nélkül

Antalvalinál találtam ezt a cseresznyés sütit, ami nem lett volna rossz, mármint megvalósításra, ha nem tartalmazott volna olyan hozzávalókat, amikért itt Olaszországon nem tudtam volna hova menni, de még csak lefordítani sem tudtam volna olaszra őket. Hát átváltoztattam, és szerintem annyira jól sikerült. Sokszor érzem azt, hogy ezek a nagyon jól hangzó különleges hozzávalók nagyon leszűkítik a fogyasztók körét. Azaz pl ahol nagyon finom cseresznye, és dió is van bőven, mint pl az én drága szüleimnél, ott nem lehet útifű magot kapni, na meg mire is való. Mondjuk lehet, hogy chiamag sincs, vagy lenmag, de szerintem azt könnyebben találni. Tehát az én verzióm így sikerült:

Hozzávalók:

alaphoz:

150 g áztatott és szárított dió vagy mandula

100 g datolya

50 g áztatott dió

2 evőkanál kakaópor

1 evőkanál kókuszolaj

cseresznyekrémhez:

500 g cseresznye (vagy más gyümölcs)

1 evőkanál chiamag

1 evőkanál lenmag

tetejére:

étcsokoládé

Az alaphoz éjszakára beáztatjuk a 150 + 50 g diót/mandulát, majd reggel 150 g-ot leszűrjük és újra megszárítjuk. Ezzel, hogy beáztatjuk a magokat, az enzimgátló megszűnik. Ha ezt az áztatott magot kiszárítjuk, nem kerül vissza bele ez az enzimgátló. Míg a maradék diót/mandulát a darálás előtt szűrjük le.

Az összes hozzávalót, az 50 g nedves mag nélkül tegyük késes aprítógépbe, és egy homogén masszát gyúrunk belőle, a végén adjuk hozzá a 50 g diót/mandulát, hogy kissé darabos maradjuk. Egy csatos tortaformát kibélelünk sütőpapírral, belenyomkodjuk a masszát és hűtőbe tesszük pihenni.

A gyümölcskrémhez a cseresznyét kimagozzuk, a turmixba tesszük, a másik két hozzávalóval, és nem túl apróra vágjuk.

Ezt az alapra öntjük, és megvárjuk, míg alaposan megszilárdul.

A lenmag és a chiamag is zselésít. Meg fog szilárdulni a krém, nyugodtak lehetünk.

Ha ez megtörtént, a csokit gőzfürdőben megolvasztjuk és a tortára kenjük. A tortát hűtőben tálaljuk felhasználásig, és míg el nem fogy. Fontos, hogy a csokit vagy reszelős késsel óvatosan vágjuk, hogy ne nyomjuk ki a gyümölcspépet a tortából, vagy még azelőtt jelöljük be a szeleteket, mielőtt a csoki megszilárdulna.

Naaagyon finom torta.

Vigyázat: alaposan kitisztítja a beleket, reggel 5:30-kor minden nap keltett a hasam. Mind a lenmag mind a chiamag csodálatos béltisztító és hasmenést is okozhat, majd ehhez ha hozzáadjuk a cseresznyét, akkor már készen is van a hashajtó!

Nagyon finom! Remélem még nem késtem el vele!

Ügyesen!

Tiramisu golyók

Sokszor tör rám a tiramisu vágy. Mikor édesre és krémesre vágyom, és nincs itthon semmi sült, keksz vagy torta, legeslegelőször is ez jut eszembe. Átugrom a boltba, megveszem a 4 hozzávalót, ha esetleg nincs itthon valami, és már készítem is be a robotgépbe a hozzávalókat, majd lefőzök egy jó nagy adag kávét, áztatom a babapiskótákat és rakom is össze a nemsokára fogyasztandó krémes tiramisut. Nagyon szeretem. Ez most azonban a kis harapnivaló forma, amit videóreceptként osztott meg valaki a neten nemrégen. Nem szeretem a bögrékben megadott mennyiségeket, főleg ha a nálunk nem használatos ounce a másik mértékegység a receptben. Hát hogyan lehet így receptet megadni??!?!?!?!??!

Átváltottam a mértékeket és elkészítettem a receptet, mert kíváncsi voltam, milyen is ez a formátum. Az eredeti verzió jobb, de ez is gyorsan fogy és emberemnek nagyon ízlik!

Hozzávalók:

200 g étcsokoládé

100 ml erős fekete kávé

1 evőkanál instant kávépor

220 g mascarpone 

23 db babapiskóta

valamint:

100 g étcsoki

1 db babapiskóta

A csokit felaprítjuk, egy tálba rakjuk, és felöntjük a forró, frissen lefőtt kávéval, gyorsan összekeverjük, ha szükséges, egy kis időre alacsony fokozaton a mikróban rásegítünk. Belekeverjük az instant kávéport, hozzákeverjük a ledarált babapiskótát és a mascarponét, majd a hűtőbe helyezzük és hagyjuk megdermedni. Miután kihűlt, nedves kézzel kis golyókat formálunk a krémből, amit aztán egy tálcára helyezve ismét hűtőbe teszünk. Gőzfürdőben felolvasztjuk a 100 g étcsokoládét, és ebbe forgatjuk a hideg golyókat, majd sütőpapírral borított tálcára rakosgatjuk őket, megszórjuk a ledarált babapiskótával, és fogyasztásig a hűtőben tároljuk.

Sós karamellás csokitorta tejszínnel és kakaóval

Anyukám nálam telel, és hogy érdemesen teljen az ittléte, aktívizáltam magunkat a konyhában. Együtt sütöttünk egy nagyon izgalmas, nagyon gazdag tortát, ami hármas kooperációban készült végül. A tésztáért anyukám felelős, a karamellt együtt csináltuk, a csokit én, a tejszínbevonattal pedig párom koronázta meg a tortát. Nagyon tetszik, minden tekintetben, kinézetre is, ízre meg főleg. A képek nem sikerültek nagyon jól, de itt álltak felettem, a kiélezett villákkal, hogy megkóstolhassák a tortát végre, ami kicsit sokáig készül. El is mondom, miért. A tésztát, mint minden rendes linzertésztát pihentetni kell a hűtőben legalább fél órán át. Kisütni magában, majd hagyni kihűlni. Ekkor elkészíteni a karamellt, aminek szintén állnia kell, erre megy aztán a csokikrém, aminek aztán tényleg sokat kell állnia, míg meg nem szilárdul, és csakis ezután mehet rá a tejszín, és fogyasztható. Előny lehet egy fűtetlen konyha, mint a miénk (személyes és megalapozott döntésünk alapján, és nem csak a torta miatt). Amúgy a hűtőben kellene pihennie minden pihentetés alatt. De nézzük, hogy miként is alakul a torta.

Hozzávalók:
a tésztához:

250 g liszt (kamut)

30 g darált mogyoró - különleges ízt ad a tésztának

150 g vaj

80 g cukor

1 tojás

1 csipet só

1 csomag vaniliás cukor (vagy egy fél rúd vanilia magjai)

a sós karamellához*:
70 g cukor
70 ml tejszín
1 teáskanál vaj
1 csipet só

a csokikrémhez:
350 g 70 %-os étcsokoládé
500 ml tejszín

a tejszínhabhoz:
300 ml tejszín
2 ek cukor

kakaó a tetejére

Elkészítés:
a tészta hozzávalóiból linzertésztát gyúrunk, amit aztán folpackba csomagolva legalább fél órára a hűtőbe teszünk.
Miután a pihenési idő letelt, lisztezett

deszkán kinyújtjuk, ügyelve arra, hogy egy 24 cm-es átmérőjű kapcsos tortaforma aljára és a peremére is jusson a tésztából, mégpedig egészen a legtetejéig. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a tésztát, sütőpapírral kibéleljük, babbal vagy az adott súlyokkal kibéleljük, 175 C-osra előmelegített sütőbe toljuk így 10 percre, majd kivesszük a súlyt, és további 25 perc alatt készre sütjük, vagy amíg szép barna színe nem lesz.
Hagyjuk teljesen kihűlni.
Ezután elkészítjük a karamellszószt, amihez a cukrot egy teflonserpenyőben aranybarnára karamellizáljuk, kevergetés nélkül. Ezután elzárjuk a tüzet és hozzákeverjük a tejszínt és a vajat. Meleg, ezért óvatosak kell legyünk.
A kihűlt tortába öntjük, és hagyjuk kihűlni.
(* legközelebb kétszer ennyi adagból csinálnám, mert nagyon finom és tökéleketesen harmonizál az étcsoki ízével)
A csokikrémhez a tejszínt forráspontig hevítjük. Eközben a csokit feldaraboljuk. A felmelegedett tejszínbe öntjük, lefedjük, hagyjuk kicsit állni, majd alaposan elkeverjük és a kihűlt karamellre öntjük.
Hagyjuk megszilárdulni. Hűtőben hamarabb, kb 2 óra alatt megszilárdul. Ezután már csak a tejszín hiányzik, ami gyerekjáték. A cukorral elkevert tejszínt keményedésig verjük, habzsákba töltjük, majd ízlésünk szerint dekoráljuk a tortát, és keserű kakaóval kissé meghintjük.
Tálalhatjuk!

 

Egészséges csokigolyók - mandula-dió-karamellizált fügekombó

Mikor begyúrtam a stollentésztát és nem akart dagadni, amiből már előfordult mostanság párszor, megijedtem, és arra gondoltam, kedves imádott férjem nem kap semmi édeset, pedig nagyon vágyott rája, a tettek mezejére kellett lépnem. Elmesélem, hogy történt: A múltkorában beígértem a kedvenc mákos-citrusos fonatot arra a vacsorára, amire meghívtam néhány barátot. Nagyon szűkösen állt rendelkezésemre idő, így előre kellett dolgoznom. Begyúrtam hát előző délután a tésztát, azt gondoltam estére megkel majd, akkor elkészítem a tekercset, hagyom kicsit újrakelni, majd míg megnézem az esti filmet, kisül, és mehetek az ágyba. Nem így történt. Nem tudom, mit rontottam el, de nem kelt a tészta. Tehát a tekerés helyett új tésztát gyúrtam, és azt döntöttem, hogy egész éjszaka kelhet, majd reggel tekerem, újra dagasztom egy félórás masszázs alatt, és mehet a sütőbe. Reggel szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy nem történt meg a csoda azalkalommal sem. Másra nem volt ötletem, és időm sem, így cukrászdából vett tortát ettünk aznap este a vacsora alatt. Ő pedig szomorú volt, mert a fonatért rajong. Mikor bejelentettem, hogy stollent készülök sütni, nagyon happy volt. Úgy tűnik, hogy sikerült édesszájúvá változtatnom őt. Nos, mikor láttam, hogy a stollen is kezd cserbenhagyni, megijedtem. Be volt már a tudatalattija programozva, hogy munkából hazatérvén egy fantasztikus édesség várja, muszáj volt alternatíva után néznem. 

Könnyen és gyorsan elkészíthető valamire volt szükség. Mivel a nap a dió pucolásának és annak,  valamint a mandulának a megpirítására volt beprogramozva, csakis azokból állhatott össze az esti édesség. Nem akartam túlbonyolítani. 

Ledaráltam hát 100 g mandula/dió keveréket, további 50 grammot durvább darabokra vágtam, kevés narancslikőrrel meglocsoltam és annyi karamellizált fügelekvárral gyúrtam össze, amennyitől összeállt a massza. Ezt aztán kis golyókká transzformáltam, amiket egy tálcán a mélyhűtőben pihentettem, míg a 200 g étcsoki gőzfürdőben meg nem olvadt.

 Miután ez megtörtént, egy kiskanállal megfürdettem a csokiban a golyókat, majd sütőpapíron hagytam őket megdermedni. A maradék csokiból kis karikákat csurgattam sütőpapírra, amiknek a tetejére kézzel összemorzsolt diódarabokat szórtam, hogy legyen az is.

 

A csokitallérok pedig:

 

Ezután kiderült, hogy a stollen nem kel meg annyira, mint a kenyér (mindez éjfélkor, mikoris a férjem a munkából hazaért), tehát akkor neki is álltam még stollent sütni, ami hajnali 1 órakor már a konyhában illatozott, és másnap felvágásra is került. 

Extrémen mogyorós keksz

Új árus érkezett a piacunkra, a csütörtökire, és hozott magával nagyon finom, nagyon ízletes törökmogyorót. Nem mondom, hogy gazdaságos, de aki belekóstol ebbe a mogyoróba, nem tudja otthagyni. Én sem tudtam, vettem is belőle rögtön 400 grammot, és elkészültek belőle ezek az extrémen mogyorós kekszek. Nem bírtam betelni az illatukkal és ízükkel. A fotók nagyon csúnyák, nem csalogatnak a sütésre, de bizton állíthatom, hogy a kekszek a menyországba röpítik a készítőjét és a fogyasztóit is.

Tömény mogyoróíz. Mint sokszor, a netről inspirálódtam, a végeredmény egy nagy hatalmas szerelem, a fotók selejtesek, aki kételkedik a finomságában, és képes meggyőzőerőre is szüksége van, a főszerkesztő fotói sokkal bizalomgerjesztőbbek. Innen a recept. 

Hozzávalók:

2 csésze törökmogyoró

1 teáskanál kókuszolaj

csipet só

2/3 csésze kókuszvirágcukor

fél rúd vanilia kivájt magvai (én nem tettem bele)

1 tojás

1 tojás sárgája

1/2 csésze cukrozatlan kakaópor

1 teáskanál szódabikarbóna

85 g étcsokoládé

tengeri só a tetejére

A sütőt előmelegítjük 175 C-ra. 

A mogyorókat egy sütőtepsire terítjük, és 5-10 percre a meleg sütőbe toljuk. Nem kell megpirítani őket, csak azért kell, hogy megmelegedjenek, hogy igazán finom krémmé őrölhessük őket, amit egy késes aprítógép és türelmes munka árán érünk el.

Kb 10 perc kitartó aprítás után egy nagyon finom krémmé örlődnek a magvak, ezután hozzáadjuk a kókuszolajat és a sót, tovább dolgoztatjuk a gépet, majd hagyjuk kihűlni kissé a keveréket. Mindezt azért, mert a következő lépésben a tojást kell hozzáadjuk, és ha a forró krémbe ütjük bele a tojásokat, még rántottává válnának, amit nem szeretnénk.

Miután lehűlt a krémünk, belekeverjük tehát a tojást és egy tojás sárgáját, a cukrot, a vaniliamagokat, a szódabikarbónát, és a kakaót. Hozzákeverjük a késsel aprított csokidarabokat. Tovább dolgozzuk a tésztát, míg egy fényes nagy labdát nem kapunk. Ebből aztán kicsipkedünk golflabdányi golyókat, sütőpapírra rakosgatjuk őket, kezünkkel szétnyomkodjuk, lelapítjuk mindegyiküket, ha szeretjük a sós-édes ízeket együtt, megszórjuk kevés tengeri sóval a kekszek tetejét, majd 8-10 perc alatt készre sütjük őket.

A keksz alkalmas nyomdázásra is, mint láthatjátok az egyik keksz tetején a szívet. Ezesetben azonban a sütőt később gyújtsuk be, hogy ne pazaroljunk az energiával. :) 

Ha intenzív csokiélményre is vágyunk, ne vágjuk nagyon apróra a csokit, és ha langyosan kóstoltok bele a kekszekbe, a finom folyós csoki tovább fokozza a szerelembeesést.

Étcsokis körtés pite - glutén és tejmentes

Nos, a diéta, amit a korábbi bejegyzésekben már írtam, folyamatban van immár harmadik hete. Nagy diétáról nincs szó, mindössze 5 dolgot/csoportot tiltott meg a doktornő: 

* paradicsom

* tejtermékek

* fehér lisztes termékek

* cukor

*élesztős/sütőporos dolgok

Nem tűnik bonyolultnak a betartása, de a reggelik mindig is zavarba hoztak. Imádom a sütiket, mint a blog korábbi menetéből kiderült, a tészták és a paradicsom úgyszintén, és amiről azt gondoltam, sosem tudnék lemondani róla (már ha kettő dolgot kellene csak mindig ennem), az a vajas pirítós. Ki is lőttük úgymond az összes tiltott kategoriát. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, a délutáni kómás állapotok megszüntek, nincs szükségem rá, hogy szemem behúnyjam, és aludjak egy fél órát, és a hasam is leapadt. Nem kilók, inkább a felpuffadtság. Mert mint kiderült, a húgyhólyagom és a bélrendszerem volt begyulladva. Nem tudtam róla, de feltűnt, hogy az utóbbi időkben sokkal nehezebben ment az emésztés és esténként kismamát játszottam az óriás bendőmmel.

Nos, ez megszűnt. Folytatom ezt a táplálkozási módot mindaddig, míg kedvem tartja. Ártani nem árt.

Tegnap csináltam kis rakott krumplit az emberemnek, ma reggelre meghajtott, a tejfölt nehezen vette be a gyomrom.

Viszont találtam ám édességeket, amiket nyugodt szívvel be is tudok gyűrni. Mikor ez a torta elkészült, olyan lelkesedés vett erőt rajtam, hogy a fele majdnem becsúszott egyszerre. :)

Hozzávalók

100 g kókuszvirág cukor

4 egész tojás

100 g dió/mandula ledarálva

100 g étcsoki

300 g körte (meghámozva/felkockázva)

fahéj

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

1/3 teáskanál kálium hidrogén tartarát (sütőpor szerűség)

A bevonathoz

60 g étcsokoládé

30 g ghee vaj

Elkészítéséhez először is megmossuk, meghámozzuk és felkockázzuk a körtéket. Majd felöntjük annyi vízzel, ami ellepi. Rászórunk kevés kókuszvirág cukrot és a fahéjat.

A 100 g csokoládét a vajjal együtt gőzfürdőben felolvasztjuk.

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat a kókuszvirág cukorral lágy habbá, a fehérjéket pedig kemény habbá felverjük. A mandulát, ha egészben van, ledaráljuk.

A tojások sárgájához keverjük a kissé meghűlt vajas csokit, majd ehhez keverjük a sütőporral és szódabikarbónával elkevert mandulát is. A körtét leszűrjük, és beleforgatjuk a tésztába. Ezután gondos mozdulatokkal a tojások fehérjét is hozzákeverjük, ügyelve arra, hogy ne nagyon törjük szét azt. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elegyengetjük, majd 175 C-ra előmelegített sütőben kb 20-30 perc alatt készre sütjük (sütőfüggő - mindenesetre tűpróbával ellenőrizzük, hogy a közepe is megsült. Ha szárazon jön ki a tű/fogpiszkáló, készen van)

Miután megsült, hagyjuk teljesen meghűlni. Ezalatt gőzfürdőben felolvasztjuk a vajjal együtt a csokoládét, amit aztán a meghűlt torta tetejére halmozunk. 

Egy nagyon szellős, nagyon könnyed, nagyon ízletes, és legfőképpen kevésbé ártalmas édességet kapunk így. Férjemnek nagyon ízlett, és mint írtam, nekem is annyira, hogy majdnem lecsúszott az egséz torta!

Csokis szilvás kranz - tekercs

A leveles tészta és a kelt tészta találkozásából kevés lekvárral és csokival megbolondítva születik meg ez az osztrák édesség, aminek a neve számomra nagyon vicces, KRANC (franc). Szerintem ezt a mi hájasunkkal is simán meg lehet csinálni, de vagy azzal, vagy leveles tésztával, melegen javaslom elkészíteni, mert ez valami istenien finom. A két különböző állagú tészta, mely egybesül, az egyik ropog, a másik omlósan puha, ráadásul a kedvenc lekvárunk valamint a reszelt ét-, vagy tejcsoki emeli az ízélményt....kell ennél több egy hatalmas adag boldogsághormon felszabadításához reggel, délután vagy bármikor? Mikor ráakadtam, egyből tudtam, hogy szerelem lesz. Édesanyám sütőben sült szilvalekvárjával...nem is bírom ki, hogy ne nyomjam be az egész tepsivel. Vendégvárásra is ajánlom, de inkább egy jó capuccino vagy kávé mellett képzelem el a reggelizőasztalon. 

Hozzávalók:

200 g simaliszt

7 g élesztő

75 g cukor

75 g vaj

2 tojás

30 g tej

1 evőkanál méz

1 evőkanál rum

kedvenc lekvárunk

csokireszelék vagy csokicsepp

porcukor

1 csomag négyzet alakú leveles tészta

A kelt tésztához a lisztet tálba szitáljuk, belemérjuk a cukrot, hozzámorzsáljuk az élesztőt, hozzáöntjük a langyos tejet, hagyjuk kicsit állni, míg az élesztő el nem kezd futni, ezután beindítjuk a gépet, hozzáütjük a tojásokat, beleöntjük a felolvasztott vajat, a rumban elkevert mézet és lágy tésztát gyúrunk belőle. Legalább 10 percig dolgoztatjuk a gépet, majd letakarjuk a tálat folpackkal és langyos helyen a duplájára kelesztjük. Ha reggelire szeretnénk ezt felszolgálni, éjjelre a hűtőbe tesszük a tésztát.

Miután megkelt a tésztánk, lisztezett felületen kinyújtjuk. Igyekezzünk akkora méretűre nyújtani, mint a leveles tészta. Megkenjük a lekvárral, megszórjuk a csokival, majd ráfektetjük a leveles tésztát is, kettévágjuk a tésztát a hosszabbik oldal felénél, majd az egyik felet megkenjük lekvárral, a másikat megszórjuk a csokival.

A lekváros félre fektetjük a csokis felet, 2 centis csíkokat vágunk (kb 10 cm hosszút, legalábbis nekem akkora volt a félbevágott tésztám), minden csíkot megtekerünk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, langyos helyen kelesztésnek indítjuk, majd 180 C-os sütőben 20 perc alatt ropogósra sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Túlzás nélkül mondom, hogy nagyon eteti magát.

Csokis-kakaós cirkás kalács

Mikor megláttam ezt a csodát a pinteresten, elkezdődött egy hosszú álmodozás arról a pillanatról, amikor az én sütőmből kerül ki ez a gyönyörűséges finomság. És megtörtént. Hosszú és kicsit komplikált folyamat végeredményeként, de itt van, és már majdnem múltidőben kell róla beszélnem, noha csak ma reggel vágtuk fel. 

Az illatai még alapos szellőztetés után is a házban keringenek. A tésztája olyan finom, olyan puha, olyan omlós és egyben foszlós, hogy nincsenek szavaim rá. A csokis töltelék pedig....nem is izgatom magam tovább. Leírom inkább, hogy hogyan is készül, hogy mihamarabb újra süthessem és más is nekifekhessen. Ha szeretitek a finom puhát a reggelihez, akkor ez egy ideális ötlet lehet. Akár kakaó nélkül is. Legközelebb ígérem, szebb lesz a végeredmény, legalábbis ami az én kezeim közül kerül majd ki, s mindez mindössze 10 g élesztővel!

Hozzávalók:

Kovász:

70 g manitoba liszt (ami hosszú kelesztésű)

50 g tej

1 g sörélesztő

a csokitöltelékhez:

40 g manitoba liszt

2 tojásfehérje

100 g cukor

160 g víz

40 g kakaó

25 g étcsokoládé

1 csipet só

20 g vaj

un. water roux-hoz (ettől lesz puha még több nap múlva is a kalács):

30 g rétesliszt

150 g víz 

a tésztához:

kovász

water roux

500 g manitoba liszt

120 g zsíros tej

9 g sörélesztő

150 g friss tejszín

2 tojás sárgája

100 g cukor

5 g só

Előző este elkészítjük a kovászt, amihez a hozzávalókat összekeverjük, majd 2 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk, ezután pedig az éjszakára a hűtőbe helyezzük.

Elkészítjük a csokikrémet is: egy lábasba mérjük a vizet, a kakaót, a sót és a cukrot, alaposan elkeverjük, hogy ne maradjanak benne csomók, majd lassú tüzön forráspontig melegítjük, majd levesszük a tűzről. A két tojásfehérjét közben habverővel csomómentesre keverjük a liszttel. Ezt aztán folyamatos kevergetés közben a kakaós krémhez keverjük, visszatesszük a tűzre, és addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ezután belekeverjük a csokit és a vajat, hagyjuk teljesen kihűlni.

Sütőpapírból egy 20*28 cm-es borítékot hajtogatunk, kivajazzuk, és ebbe kanalazzuk bele a csokis krémet, majd ezt is a hűtőbe tesszük az éjszakára.

Másnap a kovászt kivesszük a hidegről és hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni.

Elkészítjük a water roux-ot, amihez a lisztet kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a maradék vizet is, és feltesszük főzni. Addig főzzük kevergetve, míg be nem sűrűsödik. Ezáltal lesz finom omlós a tészta. Hagyjuk kihűlni.

Jöhet a tészta:

Kissé langyos tejben elkeverjük az élesztőt és hagyjuk felhabosodni.

A robotgép táljába mérjük a lisztet, és minden egyes hozzávalót hozzáadunk, majd beindítjuk a gépet és kb 20 percen keresztül dolgoztatjuk. Ezután folpackkal letakarjuk a tálat és langyos helyen a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, lisztezett deszkán a tésztát 30*45 cm-esre nyújtjuk. A közepére helyezzük a csokis lapot, úgy, hogy a csokis lap hosszabbik oldala a tészta rövidebbik oldala felé legyen. Mindkét oldalról ráhajtogatjuk a fennmaradt tésztát, majd elforgatjuk, hogy a hosszabb oldala legyen felénk, kinyújtjuk, majd újra behajtogatjuk a két oldalát a közepe felé, mintha pénztárca lenne, és hagyjuk 20 percet állni.

Ezt a művelet háromszor megismételjük, úgy, hogy minden egyes művelet közben 20 percet pihentejük. A harmadik pihentetés után ismét kinyújtjuk, igyekezzünk egy 30*30 cm-es négyzetet nyújtani belőle, amit aztán feltekerünk, hosszanti irányban kettévágjuk, összetekerjük, és egy püspökkenyér formába helyezzük. Ha szilikon, nem kell kikenjük semmivel, ha nem, akkor vagy vajazzuk, lisztezzük, vagy sütőpapírral kibéleljük.

Hagyjuk pihenni kissé, majd miután elkezd kelni, 200 C-ra előmelegített sütőbe toljuk, aminek az aljába egy vízzel teli tepsit is toltunk, és 10 percig ezen a hőfokon sütjük, majd levesszük a hőmérsékletet 180 C-ra, és így sütjük készre 35/40 perc alatt.

Ha nagyon barnulna a teteje, egy sütőpapírral lefedjük a tetejét.

Én elmentem zuhanyozni közben, és nem számítottam ekkora növekedésre, így kicsit megkapta a tetejét a sütő, amihez majdnem hozzáért szinte a kalács teteje. És olyan isteni lett a tésztám, hogy nem bírtam vékonyra nyújtani, ezért ilyen kevésbé cirkás a csokis töltelékkel kevert tészta. De az ízvilága, mint mondtam, egy bomba.

  

Olyan magas a tészta, és olyan roppanós, hogy ha bele akarok vágni a késsel, rá kell gyúrjak, ezért ilyen ma délután a torta, az egyik oldalon rendesen belehorpadt!

Már sokadszorra készült ez a nagyszerű kalács nálam, volt csiga is belőle, és nagyon bevált. Egyre jobban sikerül, de fotózni egyre rosszabbul tudok!