Elkészült Marikám a lekváros rizskoh, mégpedig ahogy javasoltad, és aláírom, hogy mihelyst megsül, le is csúszik a fele, de csak azért annyi, mert az ember józanul gondolkodik, és megérti, hogy egy hatalmas rizstorta torkunkon történő leküldése nem jár pozitív hatásokkal ami a kilókat és a centiket illeti. Na nem mintha fél torta jobb lenne, de mégiscsak kevesebb, mint egy egész. Naaagyon bejött, annyira, hogy ha nem tudnék mit sütni, ez lesz a kiválasztott. Legyen itthon rizs, tej és lekvár, és a csoda meg is történhet. Köszönöm!
Miért Mariék szerint? Mert én barátnőmtől, Maritól kaptam a receptet, ő pedig a maga idejében egy másik barátnőtől, Ágitól. Ügyes volt lányok!!!
Hogy mi is a más ebben a rizskoh-ban? Hogy a lekvárt nem mellé kínáljuk, hanem rásütjük. Megkaramellizálódik a tetején, és így fokozza az ízélményt.
A receptet nem írtam fel pontosan tőle, de annyira emlékeztem, hogy egy liter tejhez egy teáscsésze rizs kell, de hogy ne hibázzak, szétnéztem neten a receptek ügyében, és volt sok olyan, ami azt javasolta, hogy fél liter vízben és fél liter tejben főjön a rizs. A lustaság fél egészség, tehát a nem hízáshoz még ezt is hozzáírom, és majdnem oda jutok, hogy akár fogyókurás is lehetne. Bárcsak! Ugyanis itthonunkban csak fél liter volt csak a tejből, pont kapóra jött a javaslat, és működik ez is, nem víz ízű az elkészült torta.
Na de nézzük, miként is készült ez a torta, ami mellesleg még férjem is lenyűgözte, olyan magas és szellős lett.
Hozzávalók:
1/2 liter víz
1/2 liter tej
1 csésze rizs
100 g vaj
120 g cukor
3 tojás
1 vaniliarúd
baracklekvár
1 narancs/citrom héja
1 marék mazsola
1 csipet só
vaj és kenyérmorzsa a formához
A rizst alaposan átmossuk, feltesszük a vízben főzni, majd mikor elfőtte a vizet, felöntjük a tejjel, beledobjuk a vaniliarudat, (akár magok nélkül is), felorraljuk, készre főzzük és hagyjuk teljesen megdagadni a rizsszemeket.
Ekkor belekeverjük a cukrot és a vajat, beledobjuk a mazsolaszemeket és hagyjuk kihűlni. A sütőt előmelegítjük 180 C-ra.
Ha a rizs lehűlt, beleütjük a tojások sárgáját, a fehérjékből a sóval kemény habot verünk, amit aztán óvatos mozdulatokkal belekeverünk a tortaalapba. A kivajazott és kenyérmorzsával kikent tepsibe öntjük és a forró sütőbe toljuk.
Addig sütjük, míg szép barnává nem válik a torta teteje, ami persze nem a készenlétet jelenti még. Ekkor megkenjük a baracklekvárral, és úgy toljuk vissza a sütőbe, és így kompletáljuk a sütést. Szépen rákaramellizálódik a lekvár, ezzel fokozva az ízélményt.
Nem mondom, sokkal izgalmasabb így a torta, mint simán mellékanalazva a lekvárt. Persze ez nem zárja ki, hogy ne adjunk még pluszban hozzá egy kanálkával a kedvenc ízünkből, de ez már így is tökéletes. A fekete résztől nem kell megijedni, nem keserű, sőőőt, a legjobb részek a tortán!
Sok sikert hozzá, bátran fogjon hozzá mindenki!
