Balzsamecetes sült eperdzsem

Eperszezon van végre. Már nem tudom, mit is készítsek belőle, nyersen pedig, ha túlzásokba esem, pattanásos lesz az állam, szóval muszáj ujdonságok után kutatni. Lekvárfőzésben nem vagyok jó, nincs türelmem a tűzhely felett állni és várni, hogy besűrűsödjön a dzsem, utána pedig dunsztolni, ráadásul cukrot sem akarok alkalmazni a konyhában. Így készült, anyukám sütőben sült fahéjas szilvalekvárját utánozva a balzsamecetes sütőben sült eperdzsem. Nagyon kényelmes háziasszonyoknak való finomság. Most, hogy megvan az első üveggel és nagyon gyorsan fogy, már tudom, mi készül a következő napokban az eperből. 

Ebben a formában ízlik a legjobban az eper. Igazán bevált.

Hozzávalók: 

400 g eper

4 evőkanál balzsamecet

2 evőkanál kókuszvirágcukor

A sütőt előmelegítjük 175 C-ra.

Az epreket lecsumázzuk, félbevágjuk és megmossuk. Egy tűzálló tepsibe öntjük, majd megszórjuk a cukorral és meglocsoljuk a balzsamecettel. Ne feledjük, hogy az eper a legnagyobb víztartalommal bíró gyümölcsünk, sok levet fog ereszteni. Ne essünk túlzásokba az ecettel!

Kissé összekeverjük, és 50 percre a sütőbe toljuk. A sütési idő végefelé egyszer megkeverjük, majd üvegbe töltjük és hagyjuk kihűlni.

Vaniliafagyival vagy a szokásos módon, pirítóson, vagy sütikben alkalmazva is kiválóóóóó.

Nagyon izgalmas ízvilág.

Csokis szilvás kranz - tekercs

A leveles tészta és a kelt tészta találkozásából kevés lekvárral és csokival megbolondítva születik meg ez az osztrák édesség, aminek a neve számomra nagyon vicces, KRANC (franc). Szerintem ezt a mi hájasunkkal is simán meg lehet csinálni, de vagy azzal, vagy leveles tésztával, melegen javaslom elkészíteni, mert ez valami istenien finom. A két különböző állagú tészta, mely egybesül, az egyik ropog, a másik omlósan puha, ráadásul a kedvenc lekvárunk valamint a reszelt ét-, vagy tejcsoki emeli az ízélményt....kell ennél több egy hatalmas adag boldogsághormon felszabadításához reggel, délután vagy bármikor? Mikor ráakadtam, egyből tudtam, hogy szerelem lesz. Édesanyám sütőben sült szilvalekvárjával...nem is bírom ki, hogy ne nyomjam be az egész tepsivel. Vendégvárásra is ajánlom, de inkább egy jó capuccino vagy kávé mellett képzelem el a reggelizőasztalon. 

Hozzávalók:

200 g simaliszt

7 g élesztő

75 g cukor

75 g vaj

2 tojás

30 g tej

1 evőkanál méz

1 evőkanál rum

kedvenc lekvárunk

csokireszelék vagy csokicsepp

porcukor

1 csomag négyzet alakú leveles tészta

A kelt tésztához a lisztet tálba szitáljuk, belemérjuk a cukrot, hozzámorzsáljuk az élesztőt, hozzáöntjük a langyos tejet, hagyjuk kicsit állni, míg az élesztő el nem kezd futni, ezután beindítjuk a gépet, hozzáütjük a tojásokat, beleöntjük a felolvasztott vajat, a rumban elkevert mézet és lágy tésztát gyúrunk belőle. Legalább 10 percig dolgoztatjuk a gépet, majd letakarjuk a tálat folpackkal és langyos helyen a duplájára kelesztjük. Ha reggelire szeretnénk ezt felszolgálni, éjjelre a hűtőbe tesszük a tésztát.

Miután megkelt a tésztánk, lisztezett felületen kinyújtjuk. Igyekezzünk akkora méretűre nyújtani, mint a leveles tészta. Megkenjük a lekvárral, megszórjuk a csokival, majd ráfektetjük a leveles tésztát is, kettévágjuk a tésztát a hosszabbik oldal felénél, majd az egyik felet megkenjük lekvárral, a másikat megszórjuk a csokival.

A lekváros félre fektetjük a csokis felet, 2 centis csíkokat vágunk (kb 10 cm hosszút, legalábbis nekem akkora volt a félbevágott tésztám), minden csíkot megtekerünk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, langyos helyen kelesztésnek indítjuk, majd 180 C-os sütőben 20 perc alatt ropogósra sütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Túlzás nélkül mondom, hogy nagyon eteti magát.

Zserbós tekercs

Természetesen a zserbóssága a töltelékben rejlik. Tegnap a "Bake off UK" nálunk legújabb epizódját néztem nyálcsorgatva, amiben épp a kelesztett tészták körül forogtak a témák, mikoris végre megvilágosodott előttem, hogy a kelt tésztás sütik ízlenek a legeslegeslegjobban. Nincs mit tenni. Mák, ricotta, savanykás, bármi jöhet, de a kelt tésztás verziókban való egyesítése ezen fentebb felsorolt néhány alkatrésznek a top nálam. Ha nem kellene órákig keleszteni, tölteni, újrakeleszteni, már tegnap este belefogtam volna a projectbe, ám így ma éjjel megálmodhattam, mi is mehetne bele. A napokban már a fejemben forogtak a zserbó és egy narancsos savanykás süti receptjei, de férjecském azt mondta, elege volt az édességekből. Nem azért, mert nem szereti őket, hanem mert attól fél, kihízzuk a ruhakészletünket. Persze ha nincs semmi, nyavalyog, tehát nem vettem komolyan. Ma éjjel tehát megvilágosodtam. Kelt tésztára vágytam, és a zserbó is számba volt véve, így született meg a kettő egyesítéséből a zserbós tekercs. A töltelék nálunk, édesanyám receptje szerint a házi baracklekvár, és a darált dió cukorral elkeverve. Ez pont belefér egy tekercsbe, és nyilván csigában is istenien megállná a helyét. De most tekercs kellett. Minden volt itthon, ma bele is fogtam a megvalósításába. A tészta receptje a jól bevált, egymilliószor alkalmazott recept. 

Hozzávalók:

250 g liszt

1 csomag száraz élesztő

100 g langyos tej

2 evőkanál méz

csipet só

40 g szobahőmérsékletű vaj

1 tojás

A töltelékhez:

baracklekvár

darált dió

kristálycukor

a tetejére olvasztott étcsokoládé

A tészta elkészítése mindig ugyanaz. A lisztet a robotgép táljába szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a mézet. A tejet meglangyosítjuk, beleteszünk egy csipet cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, letakarjuk, és hagyjuk felfutni. Ha megtörtént, a lisztre öntjük. Én belemorzsolom ekkor már a vajat, beleütöm a tojást, és közepes fokozaton elkezdem összegyúrni a tésztát. Ha túl híg lenne a tészta, kevés liszttel javíthatunk rajta. A lényeg, a tészta el kell váljon a tál falától. Ez persze jó 10 perc után érvényes. Ezután a tálat letakarjuk folpackkal, és langyos helyen a duplájára kelesztjük a tésztát. 

Ezalatt az idő alatt ledarálunk egy jó marék diót, amit aztán elkeverünk ízlés szerinti mennyiségű cukorral.

A tésztát, miután megkelt, lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk. Mint tegnap a programból kiderült, nem mindenkinek egyértelmű, milyen nagy kell legyen ez a téglalap. Volt aki 10 cm*40 cm-t nyújtott. Nos, 40*30 az kicsit közelebb van a valósághoz. A lényeg, amolyan 0,5 cm vastag kell legyen a tészta. Ezt aztán megkenjük a baracklekvárral, majd rászórjuk egyenletesen a cukros diót, a hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük. Egy sütőtepsit kibélelünk sütőpapírral, és ráhelyezzük a rudat.

Hosszában a közepétől egyik irányban kettévágjuk, felfelé fordítjuk a krémes részt, és összefonjuk, majd a másik felét és kettévágjuk, azt is összefonjuk a töltelékes résszel felfelé, ezután koszorút formázunk belőle és langyos helyen újra kelesztjük.

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra. A megkelt fonatot felvert tojással megkenjük, a forró sütőbe toljuk és kb 40 perc alatt készre sütjük.

Ha megsült, hagyjuk kihűlni, majd a csokit megolvasztjuk, és a fonatra csorgatjuk. Ha van kedvünk, pirított és felszeletelt dióval megszórjuk.

 

Csudajóóó!!! Már értem, miért is fájt erre a fogam!

Brit scones

Nikikém, itt a helyes scones recept. Az a bizonyos sütőben sült, amit a brittek vajjal és eperlekvárral fogyasztanak reggelire, az ötórai teához, vagy amikor éppen kedvük van hozzá. Bevallom, hogy a napokban sósra és egyáltalán nem csokisra vágytam. A múltkori céklás csokitorta sok volt nekem. Ez a könnyű tésztájú péksütemény eperlekvárral egy igazi manna a reggelikhez, ha olasz férjem egy kicsit különlegesebb reggeli élménnyel akarnám meglepni. 

Nagyon gyorsan elkészül, minden hozzávaló hidegen kell hozzá, így akár reggel is nekifekhetünk, hogy frissen illatozó és még meleg darabokkal kezdjük a napot.

Hozzávalók:

250 g simaliszt

150 ml hideg tej

40 hideg vaj

50 g mazsola

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál só

1 kávéskanál sütőpor

1 tojás a tetejére

A sütőt 220 C-ra előmelegítjük.

A száraz hozzávalókat a mazsola kivételével a robotgép táljába szitáljuk. Hozzámorzsoljuk a hideg vajat, és a linzertészta karral morzsásra dolgozzuk. Ezután hozzáöntjük a hideg tejet és gyors fokozaton lágy tésztává gyúrjuk. 

Ezután lisztezett felületen kézzel hozzágyúrjuk a mazsolát, és 2-3 centi vastagra kinyújtjuk. Kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket.

Tojással megkenjük a tetejüket, majd 12-15 perc alatt aranybarnára sütjük őket.

Vajjal és eperlekvárral tálaljuk.

Rizskoh Mariék szerint

Elkészült Marikám a lekváros rizskoh, mégpedig ahogy javasoltad, és aláírom, hogy mihelyst megsül, le is csúszik a fele, de csak azért annyi, mert az ember józanul gondolkodik, és megérti, hogy egy hatalmas rizstorta torkunkon történő leküldése nem jár pozitív hatásokkal ami a kilókat és a centiket illeti. Na nem mintha fél torta jobb lenne, de mégiscsak kevesebb, mint egy egész. Naaagyon bejött, annyira, hogy ha nem tudnék mit sütni, ez lesz a kiválasztott. Legyen itthon rizs, tej és lekvár, és a csoda meg is történhet. Köszönöm!

Miért Mariék szerint? Mert én barátnőmtől, Maritól kaptam a receptet, ő pedig a maga idejében egy másik barátnőtől, Ágitól. Ügyes volt lányok!!!

Hogy mi is a más ebben a rizskoh-ban? Hogy a lekvárt nem mellé kínáljuk, hanem rásütjük. Megkaramellizálódik a tetején, és így fokozza az ízélményt.

A receptet nem írtam fel pontosan tőle, de annyira emlékeztem, hogy egy liter tejhez egy teáscsésze rizs kell, de hogy ne hibázzak, szétnéztem neten a receptek ügyében, és volt sok olyan, ami azt javasolta, hogy fél liter vízben és fél liter tejben főjön a rizs. A lustaság fél egészség, tehát a nem hízáshoz még ezt is hozzáírom, és majdnem oda jutok, hogy akár fogyókurás is lehetne. Bárcsak! Ugyanis itthonunkban csak fél liter volt csak a tejből, pont kapóra jött a javaslat, és működik ez is, nem víz ízű az elkészült torta.

Na de nézzük, miként is készült ez a torta, ami mellesleg még férjem is lenyűgözte, olyan magas és szellős lett.

Hozzávalók:

1/2 liter víz

1/2 liter tej

1 csésze rizs

100 g vaj

120 g cukor

3 tojás

1 vaniliarúd

baracklekvár

1 narancs/citrom héja

1 marék mazsola

1 csipet só

vaj és kenyérmorzsa a formához

A rizst alaposan átmossuk, feltesszük a vízben főzni, majd mikor elfőtte a vizet, felöntjük a tejjel, beledobjuk a vaniliarudat, (akár magok nélkül is), felorraljuk, készre főzzük és hagyjuk teljesen megdagadni a rizsszemeket.

Ekkor belekeverjük a cukrot és a vajat, beledobjuk a mazsolaszemeket és hagyjuk kihűlni. A sütőt előmelegítjük 180 C-ra.

Ha a rizs lehűlt, beleütjük a tojások sárgáját, a fehérjékből a sóval kemény habot verünk, amit aztán óvatos mozdulatokkal belekeverünk a tortaalapba. A kivajazott és kenyérmorzsával kikent tepsibe öntjük és a forró sütőbe toljuk.

Addig sütjük, míg szép barnává nem válik a torta teteje, ami persze nem a készenlétet jelenti még. Ekkor megkenjük a baracklekvárral, és úgy toljuk vissza a sütőbe, és így kompletáljuk a sütést. Szépen rákaramellizálódik a lekvár, ezzel fokozva az ízélményt.

Nem mondom, sokkal izgalmasabb így a torta, mint simán mellékanalazva a lekvárt. Persze ez nem zárja ki, hogy ne adjunk még pluszban hozzá egy kanálkával a kedvenc ízünkből, de ez már így is tökéletes. A fekete résztől nem kell megijedni, nem keserű, sőőőt, a legjobb részek a tortán!

Sok sikert hozzá, bátran fogjon hozzá mindenki!

Márványos lekváros pite

Visszatérve a mindennapokba, a megszokott francia reggelik helyett egy egyszerű lekváros piskóta került az asztalra a kávé mellé. Ha magyar testérét kellene megneveznem, valószínű a vasutas piskóta lenne az, ami gondolom minden megyében más néven fut. Mi így hívtuk azt az egyszerű piskótát, ami fehér és barna lágy tésztából áll, és amit kanalanként kell a tepsiben szétszórva elhelyezni, ami aztán sütés közben szép márványosra sül. Itt nem a piskóta színével érjük el a márványos hatást, hanem a kiválasztott lekvárral, amit a nyers tészta tetejére kanalazunk, és az a sütés közben belesüpped a lágy piskótába.

A pite kedvessége abban áll, hogy mindenki kedve szerint választ lekvárt hozzá. 

Nagyon egyszerű kis finomság. Gép nélkül megvalósítható. Hogyan is?

Hozzávalók:

160 g liszt

150 g cukor

40 g étkezési keményítő

150 g vaj

1 csomag sütőpor

3 tojás

200 g lekvár

kevés porcukor

A vajat egy lábasban lassú tűzön megolvasztjuk, hagyjuk kihűlni. Ezután hozzákeverjük a cukrot, és két tojást, majd beleszitáljuk a liszt - keményítő - sütőpor keverékét, simára dolgozzuk, majd hozzáütjük az utolsó tojást is, sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük.

A lekvárt a tetejére csorgatjuk a kívánt formában (pl labirintus formában) majd 170 C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

Hagyjuk kihűlni, majd porcukorral meghintve tálaljuk.

Mikor tálalásra került a sor, a kés könnyedén belemerült, mint a puha vajba. A tészta nagyon levegős, nagyon ízes, a lekvár azon része, mely a sütőforma aljára csorgott, ropogóssá vált, egyszerűen mennyei ízekkel töltve meg ízlelőbimbóinkat.

Gyors és nagyon ízletes megoldás a hétköznapokra, de mint kiderült, éttermünk édességkínálatába is bekerül rusztikussága és lágysága miatt.

Ez olyan gyors volt, és olyan finom, hogy más lekvárral más ízeket tudunk kínálni minden alkalommal, amikor csak megcsináljuk.

Citromlekvár kandírozott narancshéjjal

Hmmm, máris imádom. A limoncellóhoz levetkőztetett citromok felhasználásával jött létre ez a lekvár, amit mindenképpen héjakkal akartam gazdagítani, mert szeretem, ha valami ropog is a fogam alatt, miközben fogyasztom, ám a citromok már csupaszok voltak, kénytelen voltam egy narancshoz fordulni. Megadta magát, így ruházata a lekvárban végezte. 

És milyen jól tette. Hmm....

Nos, nézzük, hogyan is állt össze a kép:

Hozzávalók:

4 citrom kifacsart leve (kb 220 g)

150 g cukor (a citromle sulyanak 3/4-e)

1 narancs krumplihámozóval levágott héja leheletvékonyra vágva

10 g cukor

1 kávéspohár víz

A narancshéjat egy serpenyőbe mérjük, felöntjük a vízzel és a 10 g cukorral, és addig karamellizáljuk, míg a vize el nem fő.

A citromlevet és a cukrot egy lábasba tesszük főzni, hozzááadjuk a kandírozott narancshéjat és 10 perc alatt készre főzzük. Nem kell sokáig főzni, elvégre nincs benne hozzááadott víz, felrottyantjuk, kicsit főzzük, és kész is!

Nagyon izgalmas ízvilág. Savanykás, ugyanakkor édes. Mivel nem készült ipari mennyiség, és ez a kevés nagyon hamar el is fog fogyni, nem került dunsztba és sütőbe sem, egyszerűen üvegbe töltöttem, és várom a holnap reggelit, hogy ehessem!

Ui: megkóstoltuk, nagyon savanykás, ezért módosítottam a receptben szereplő cukor mennyiségét: a citromlé 3/4 része kell legyen a cukor, hacsak valaki nem szereti úgy, mint én! 

Sok sikert hozzá!

Narancslekvar - boven narancshejjal

A grapefruit lekvarnak oriasi sikere volt, en nagyon rovid ido alatt elfogyasztottam a sajat magam szamara keszitett uveggel, karacsonyi hazautazasunk alatt azt kapott nehany rokon. Elfogyott meg azelott, hogy alaposan kielvezhettem volna az izet. 
Mivel penzt nem akartam kolteni, de akartam egy savanykas lekvart itthonra, felhasznaltam harom narancsot a keszletunkbol ehhez a recepthez, es a grapefruitos receptet adaptaltam ehhez.

Hozzavalok:

3 narancs, 

500 g barnacukor

800 ml viz

A narancsokat alaposan megtisztitottam, atdorzsoltem a hejukat, hogy eltavolitsam rola minden vegyszer maradekat is, majd krumplihamozoval kettot meghamoztam, majd kifacsartam mindharom narancs levet. 

Egy nagy labasba ontottem a narancslevet, es hozzaadtam a citromfacsaro racsan fennmaradt rostokat is, ugyelve arra, hogy a hejak, vagy a hartyak ne adodjanak a lekvarhoz.

A narancslevet felontottem a vizzel, beleontottem a fel kilo barnacukrot, es feltettem lassu tuzon foni. Ekozben a kis hejdarabokat felvagtam, csikokra, negyzetekre, es a lekvarhoz adtam, majd addig foztem, mig lekvar allagu nem lett. Ez kb 1 ora munkaja, de lehet tobb is, attol fuggoen mennyire vesszuk magasra a langot.

Ahogy Angliaban ettek a narancslekvaros piritos kenyeret, azt hiszem, sehol nem eszik. Bananszeletekkel gazdagitjak, amirol azt mondogatta az anyuka, akinek a gyerekeire vigyaztam, hogy ez a verzio egy igen gazdag energiabomba, a gyerekeknek gyakran keszitsek reggelire ilyet, hogy egesz nap birhassak az iskolai kikepzest. Ilyen nyirkos reggeleken, mint amikben ma van reszunk, ez bizony nagyon megallja a helyet, meg akkor is, ha iskolaba sem kell mennunk!
Otthon keszult ghee vajjal, lekvarral es bananszelettel:

Probaljatok ki!

Grapefruit lekvár

Életem első lekvárja, amit egyik blogtársam bejegyzéséből tettem magamévá. Nagyon szeretem a különleges, nem konvencionális ízeket, megoldásokat, és grapefruitból még sosem láttam egyik bolt polcán sem lekvárt, míg mandarin, citrom, narancs és bármilyen nem egzotikus gyümölcsből igen. Anyukam szőlőlekvárját és erdei gyümölcs lekvárjait imádom. Meg tudnék belőlük enni bármennyit, illetve ahogy a szilvalekvárt csinálja, az is megőrjít. Valahogy azonban még nem kaptam sosem kedvet ahhoz, hogy nekiálljak lekvárt főzni, ördöngősségnek és komplikáltnak tűnt maga a folyamat, ám ma megbizonyosodhattam róla, hogy nem kell hozzá nagy tehetség, és ezt tenni az asztalra, és örülni neki, megfizethetetlen élmény.

Két nagyobb peldányból készítettem el ezt a verziót, és lett három közepes üvegnyi belőle. Jó kesernyés, ahogy én szeretem, noha cukor van benne bőven, és még kevés vaniliát is adtam hozzá, hogy még egzotikusabb legyen, aminek köszönhetően fantasztikus illatfelhő keringett a lakásban, ami bizony alaposan felkavarta a kedélyeinket.

A lekvár hozzávalói:

2 nagy grapefruit

2 liter víz

2 narancs leve

700 g, azaz a gyümölcsök súlyával megegyező mennyiségű cukor

A grapefruitokat alaposan megmossuk, ledörzsöljük a héjukat minden esetleges szennyeződéstől, és egy krumplihámozóval meghámozzuk. Mindezt azért, hogy aztán ezzel az apróra vágott gyümölcshéjjal gazdagíthassuk lekvárunkat. 

Ezután a gyümölcs húsát kifejtjük a héjából, tehát csakis a rostos részre koncentrálunk, amit egyből egy mixerbe helyezünk, összeturmixoljuk, így a rostok nagy része szétesik, eredményezve egy csodálatos folyadékot, amit egyből egy lábasba öntünk. Ehhez hozzácsavarjuk a két narancs levét, felöntjük a vízzel, belemérjük a cukrot, vaniliát és lassú lángon addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Ez kb két óra elteltével következik be.

Kicsit hűlni hagyjuk a lábasban, majd üvegekbe töltjük, és dunsztba állítjuk. 

Alig hiszem, hogy kóstolhassam, ami holnap reggel lesz, a pirítosomon, esélyt adva így a granolának, ami vészesen fogy!

A mixerből a gyümölcsöt egyből a lábasba öntöttem, így az egészben maradt rostok még láthatók a lekvárban is. Az üveges képekre még várni kell, de ez a szín...már szerelmes vagyok beléje!

Azóta már el is fogyott két üveggel, és készült új adag, amikből ajándékok lesznek. Nagyon izgalmas és nagyon finom lekvár. Nem hasonlít a narancslekvárhoz, attól különlegesebb az íze. Markáns, édes, kissé karamellizált és savanykás is egyben.

Mazsolas radicchio lekvar

A hagymalekvar kulonleges izen felbuzdulva egy ujabb kedvencembol keszitettem sajt melle kinalhato "koretet". Husokhoz is finom, de azok melle mi inkabb salatat eszunk, igy csak akkor, mikor hideget eszunk, bolonditjuk meg az egyszeru izeket ezekkel a lekvarokkal.

A radicchio keseru salata, de en nagyon szeretem, minden formaban, es minden verziojat. Mivel elso alkalommal alltam ennek a lekvarnak az elkeszitesehez, a legolcsobb fajtat valasztottam alapanyagnak, de a trevisoi verzioju, hosszukas salata azt hiszem, meg erdekesebb vegeredmenyt adna. De igy is nagyon elegedett vagyok.

Az elkeszites nem bonyolult. 

Szeletekre vagjuk a salatafejeket, es feleannyi cukrot adunk hozza, mint amennyi a salataink sulya. Egy tal alajara keves vizet ontunk, kb 1/2 poharnyit, mert a salata is enged valamennyit, hozzaadjuk a cukrot, majd erre tesszuk a felszeletelt radicchiot. 

Gyonyoruseges egy zoldseg, igen elenk voros szinnel. 

Lassu tuzon fedo alatt kezdjuk foni, ezzel elosegitve, hogy osszeessenek a levelek. 

Ha ez megtortent, akkor mar fedo nelkul fozzuk tovabb a lekvart, tovabbra is lassu tuzon. Ezen a ponton hozzaadunk keves mazsolat, ha szeretjuk, egy csipet sot, es frissen orolt borsot. Addig fozzuk, mig el nem fo a tal aljan felhalmozodott leve, ami kb 1 ora alatt kovetkezik be. 

Imadom! Nagyon izgalmas dolog keszult a kesernyes salatabol!

Jo etvagyat hozza!

Feherboros hagymalekvar

Furanak tunhet a lekvar elnevezes. Nem is lekvar ez, hanem amolyan kiegeszito, amit sajtokhoz, hidegtalakhoz kinalhatunk. Mi estenkent, mikor nincs kedvunk fozocskezni, eloveszunk egy darab sajtot a hutobol, felszeletunk egy keves szalamit, kenyeret, ami igen ritkan van nalunk, es ezt esszuk melle, mert az ize, ami hasonlit a piritott hagymaera, es megis edes, a cukor es a bor miatt, kivalo kiegeszitoje az egyebkent unalmas vacsoranak.

Ezt most feherborral csinaltam, megpedig tokaji muskotallyal, amit kedves unokatestverem hozott nekunk, ezuton is koszonom neki. A vegeredmeny nagyon fantasztikus. 

Shalothagymat hasznaltam hozza. A hagymakat megtisztitottam, felszeleteltem, es egy mely uvegtalba tettem, felontottem annyi borral, ami ellepte, megszortam cukorral, itt nem mertem a mennyiseget, annyit hasznaltam, ami befedte a feluletet.

Lefedtem, es hagytam par orat allni igy, majd egy serpenyoben feltettem foni, nagyon lassu tuzon, keves soval es boseges frissen orolt borssal. Egy masfel ora mulva kb elkeszult a finom lekvar. Ha esetleg fozes kozben elfone a levet, adjunk batran hozza bort, de mindig csak keves mennyiseget. 

A vegeredmeny igazan erdekes. Sokaig elall a hutoben, es husokhoz is batran kinalhato!

Gyonyoru arany szine van, es az ize....erdemes kiprobalni!

Halfile zucchinivel es radicchio "lekvarral"

A multkori halebedrol megmaradt par szelet filenk, illetve volt meg itthon egy fej radicchio salata, egy fel cukkini, ebbol hoztuk ki a mai ebedet. Nagyon finom lett, es iszonyat gyorsan elkeszult. Emelle egyetlen serpenyot piszkoltunk ossze mindossze az elkeszites soran. 

A radicchio "lekvar" elkeszitesehez valok:

1 fej hagyma

1 fej radicchio

olaj es vaj

so, bors

2 ek mez es 2 ek cukor

modenai balzsamecet

A halhoz:

halfile

so, bors, par gerezd fokhagyma

olaj

A hagymat megtisztitjuk, felszeleteljuk. 1 ek vajat es keves olajat serpenyoben felforrositunk, majd megfonnyasztjuk benne a hagymat, mikor kezd uvegesse valni, hozzaadjuk a felapritott radicchiot, sozzuk, borsozzunk, hozzaadjuk a cukrot. Mikor barnara valt, felontjuk modenai balzsamecettel, amitol szep szine is lesz, es az ize is modosul, illetve hozzaadjuk a mezet is, es keszen is vagyunk. Kb 5-6 perc az elkeszitesi ido.

Ezutan a radicchiot talba szedtem, a serpenyobe olajat ontottunk, beledobtunk 4 gerezd fokhagymat, es beletettuk a halfileket. Melletettuk a vekony csikokra vagott cukkinit, s fedo alatt foztuk a halak egyik oldalat, kb 5-6 percig (attol fuggoen, milyen vastagok a szeleteink) majd megforgatjuk, s megpiritjuk a filek masik oldalat is. 

Es keszen is vagyunk.

Grissinikkel fogyasztottuk. 

(parom elarult egy titkot - a halfileket apukam palinkajaval is felontotte, hogy izt kapjanak. Ha lett volna itthon feherbor, azt hasznalta volna, de nem volt, igy esett a valasztasa a paleszra)