Panforte másképp - liszt, tojás és cukor nélkül, egyszerűen

Igazi téli finomság, amit itt leginkább Toscánában készítenek, és amiért én megőrülök. Imádom a mandulás, mogyorós és diós édességeket és egy ideje a fűszerek is érdekelnek. Régóta kerestem már egy olyan sütit, amibe őrölt bors is kell, mert izgatja nagyon a fantáziám az ilyesmi. 

A sót bőszen teszem minden ételhez és sütihez, amikor ebédhez vagy vacsorához ülünk, automatikusan őrőljük a borsot is mindenhez. De ez utóbbit még édességbe nem mertem tenni. Íme egy recept végre azonban.

Szóval ez a nagyszerűség már ajándékba is készült, és elnyerte az ajándékozottak elismerését is. Nagyon gyorsan megvan, majd meglátjátok a receptből, valamint sokáig eláll, ha van rá lehetősége, és nagyon mutatós és laktatós is. 

Hozzávalók:

250 g étcsokoládé

40 g méz

100 g mandula

100 g mogyoró

50 g pisztácia

50 g dió

50 g kandírozott narancs-, citromhéj

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál mézeskalácsfűszer

1 teáskanál koriánder

2 tekerésni frissen őrölt bors,

kevés őrölt szerecsendió

kakaópor a tetejére

Elkészítése pedig egy gyerekjáték:

a csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, hagyjuk kihűlni majd belekeverjük a mézet.

Eközben a szárított gyümölcsöket durvára aprítjuk/vágjuk, összekeverjük a fűszerekkel és a kandírozott gyümölccsel, a mézes csokiba forgatjuk.

A sütőt előmelegítjük 175 C-ra, egy kerek 22 cm-es sütőformát kibélelünk bevizezett és kifacsart sütőpapírral, belesimítjuk a csokis masszát, az előmelegített sütőbe tolva 25 percig sütjük.

Nem fog úgy tűnni, mintha meg lenne sülve, de bízzatok bennem, készen van. Még melegen egy evőkanál hátával kissé lenyomkodjuk, és egy napig hagyjuk a formában kihűlni. Miután ez megvan, megszórjuk a tetejét kakaóporral, és tálaljuk.

A vegyes fűszereknek köszönhetően olyan izgalmas ízvilágú, úgymond sütit kapunk, ami csak bátrabb embereknek való. Hallottam, hogy gyerekeknek nem nagyon jön be.

Akivel én megkóstoltattam, azoknak azonban nagyon nagyon bejött.

Chia magos kekszek

Egymillió éve nem jártam errefelé, és nem azért, mert egy éve nem eszünk semmit, hanem mert nagyon sűrű évünk volt, és nem volt időm gép elé ülni. Ezek a fránya okostelefonok is közrejátszottak mindebben, mert azokkal már elég csak egy klikk, és látom az emiljeimet és olvashatom a legfrissebb híreket, bármiről legyen is szó. Tehát a nagy gépet manapság már ki kapcsolja be? A férjem, hogy új két-, vagy négykerekűt keressen. Az a mániája. Nem tudom, ti észrevettétek-e mennyire befolyásol bennünket a média. Itt Olaszországban, de bizonyosan az egész világon így van, a tv-ben csak úgy hemzsegnek a főzős műsorok, ami mit okozott? Gombaszámra nőnek a konyhablogok, és gyarapodik a konyhás programok száma is. Engem is ez ösztönzött annó arra, hogy a receptjeimet online szakácskönyvbe írjam, és aztán megosszam is őket. Aztán hála a netnek, ez bizonyos embereknek már a kereseti lehetőségévé vált. (Nem nekem!)

Az uram viszont autós és motoros műsorokat néz, aminek a hatására mi évente, max kétévénte autót cserélünk, és amióta az emberemmel vagyok, lecseréltünk már kb 10-12 motort is, többet, mint amennyi éve kapcsolatunk tart. Nem kevés türelemjátékba kerül ez nekem.

Másik újdonság: lakásfelújítás is megy ezerrel a televízióban, aminek a hatására mindenki lakberendezővé vált, és mi is alaposan beleestünk egy ilyen projectbe. Szóval az év emiatt lett szűkös itt. Hála Istennek végre befejeződött a lakásproject, és most egy kicsit újra több időm lett, behoznék néhány elmaradást.

Rögtön egy nagyon kedvenc kekszet hoztam. 

Mikor megmaradnak a tojásfehérjék, ami előfordul sokszor, ezt szoktam belőlük alkotni. Hogyan is marad meg nekünk ennyi tojásfehérje? A carbonara tésztaszósz miatt, ahhoz ugyanis csak tojássárgája kell, attól lesz jó krémes a tészta. Ráadásul az a tésztaétel olyan pörgősen elkészül, és annyira ízlik is, hogy sokszor kerül terítékre, és emiatt sokszor készül ez a keksz is. Szóval elfogyni nem fogytunk el az év alatt.

De térjünk a lényegre, íme a recept, ami egy Nők lapjából került hozzám.

Hozzávalók:

20 g chiamag

50 g étcsokoládé

3 tojásfehérje

180 g porcukor

140 g mandula

100 g mogyoró

csipet só

4 evőkanál kakaópor

1 teáskanál fahéj 

1 citrom lereszelt héja

1 teáskanál lereszelt gyömbér

barnacukor a forgatáshoz

Elkészítéséhez este fogjunk hozzá, mert egy éjszakát a hűtőben kell töltsön a "tészta".

Ledaráljuk a chiamagokat, ezt tesszük a száraz magvakkal is.

A tojésfehérjét elkezdjük magas fokozaton felverni kevés porcukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a maradék cukrot is.

A csokit lereszeljük, a száraz hozzávalókat mind tálba mérjük, majd ha a tojésfehérjénk szép fényes lett, óvatos mozdulatokkal összekeverjük a száraz hozzávalókkal, a tálat aztán lefedjük folpackkal és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, mindezt azért, hogy a zselésítő chiamag megszívja magát.

Másnap két kiskanállal kisebb gombócokat formálunk, beleforgatjuk a barnacukorba, majd egy sütőpapírral fedett tepsire helyezzük őket. Ha van keksznyomdánk, kedvenc formánnal lelapítjuk őket, és 180 C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

Én gyakran csak dióból vagy csak mogyoróból készítem el ezt a receptet. A mandulát kissé anonímnak tartom, míg a mogyoró és a dió is nagyon határozott ízű, nagyon szeretem.

Valamint a porcukrot is le szoktam cserélni finommá őrölt kókuszvirágcukorral, akkor a kekszek íze még markánsabbá válik.

Omega pestós tészta

Testvérem megajándékozott egy fantasztikus könyvvel, amit nem bírok letenni. Rémületes, de szakácskönyvről van szó, mégpedig a szakácsdoktor könyvéről. Naaagyon izgalmas, és nagyon hasznos szakácskönyv. Nincsenek benne nehezen fellelhető alapanyagok, nem a marsról jönnek a hozzávalók, hanem a hétköznapi életből, és ami a legfontosabb, könnyen elkészíthető és nagyon ízletes ételeket ajánl rengeteg betegség leküzdésére vagy enyhítésére.

Már több recept is elkészült a könyből, de csak egy került fotózás alá, a többi vendégségbe ment, és ott is fogyott el. Ráadásul milyen izgalmas játék tárgyává tette az elkészült tortát. A hozzávalókat kellett kitalálnia a vendégeknek, és bizony senki nem jött rá, mivel is etettem őket. :) Ez a bizonyos különlegesség most nem kerül fel a blogra, de hozom hamarosan, a saját fogyasztásunkra is elkészül majd, mert bizony rettentő ízletes az a bizonyos mentás csokitorta. 

Amit most mutatok, az egy nagypn gyorsan elkészülő tésztaszósz, ami igen jót tesz a pattanásos bőrnek, csontoknak és izületeknek, kiváló asztmás betegeknek, akik 2-es tipusó cukorbetegségben szenvednek, illetve akinek magas a vérnyomása és a koleszterinszintje. És mindenkinek ajánlom, aki szereti a finom tésztákat.

Hozzávalók:

200 g dió

60 g bazsalikomlevél

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál őrölt lenmag (vagy kanapamag)

1 evőkanál reszelt parmezán

1 evőkanál lenolaj vagy kanapaolaj

200 g tészta

3 marék friss spenót vagy rukola

só, bors, olivaolaj

A pestóhoz tegyük a bazsalikomot, 1 gerezd fokhagymát, sajtot, a kétféle olajat késes robotgépbe és keverjünk belőle sima pestot.

A tésztának tegyünk fel egy nagy lábasban vizet főni, ha forrásnak indult, sózzuk, majd öntsük bele a tésztát és kb 10 perc alatt főzzük "al dente"-re, azaz kissé keményre.

Közben a spenótot alaposan mossuk meg és egy serpenyőben forró olajon a másik gerezd fokhagymával fonnyasszuk meg kissé.

Ha rukolát választanánk, azt majd a kész tésztához keverjük hozzá nyersen.

Ha a tészta megfőtt, szűrjük le, keverjük el a spenóttal, vagy a rukolával, adjuk hozzá a pestót, reszeljünk rá frissen parmezánt és tálaljuk.

Mi lenmag helyett kanapa magot és lenolaj helyett kanapaolajat használtunk, aminek igen kiegyensúlyozott az omega 3 és omega 6 tartalma, a legideálisabb mértékben tartalmazza a szervezet számára fontos ezen olaj tartalma. Mivel most burjánzik a spenót és a rukola is, ki fogom próbálni rukolával is, ám ebben a verzióban a spenót a főszereplő. A tészta nagyon ízletes, nagyon ropogós és egyben nagyon omlós. Érdemes kipróbálni, senki nem fog benne csalódni.