Chia magos kekszek

Egymillió éve nem jártam errefelé, és nem azért, mert egy éve nem eszünk semmit, hanem mert nagyon sűrű évünk volt, és nem volt időm gép elé ülni. Ezek a fránya okostelefonok is közrejátszottak mindebben, mert azokkal már elég csak egy klikk, és látom az emiljeimet és olvashatom a legfrissebb híreket, bármiről legyen is szó. Tehát a nagy gépet manapság már ki kapcsolja be? A férjem, hogy új két-, vagy négykerekűt keressen. Az a mániája. Nem tudom, ti észrevettétek-e mennyire befolyásol bennünket a média. Itt Olaszországban, de bizonyosan az egész világon így van, a tv-ben csak úgy hemzsegnek a főzős műsorok, ami mit okozott? Gombaszámra nőnek a konyhablogok, és gyarapodik a konyhás programok száma is. Engem is ez ösztönzött annó arra, hogy a receptjeimet online szakácskönyvbe írjam, és aztán megosszam is őket. Aztán hála a netnek, ez bizonyos embereknek már a kereseti lehetőségévé vált. (Nem nekem!)

Az uram viszont autós és motoros műsorokat néz, aminek a hatására mi évente, max kétévénte autót cserélünk, és amióta az emberemmel vagyok, lecseréltünk már kb 10-12 motort is, többet, mint amennyi éve kapcsolatunk tart. Nem kevés türelemjátékba kerül ez nekem.

Másik újdonság: lakásfelújítás is megy ezerrel a televízióban, aminek a hatására mindenki lakberendezővé vált, és mi is alaposan beleestünk egy ilyen projectbe. Szóval az év emiatt lett szűkös itt. Hála Istennek végre befejeződött a lakásproject, és most egy kicsit újra több időm lett, behoznék néhány elmaradást.

Rögtön egy nagyon kedvenc kekszet hoztam. 

Mikor megmaradnak a tojásfehérjék, ami előfordul sokszor, ezt szoktam belőlük alkotni. Hogyan is marad meg nekünk ennyi tojásfehérje? A carbonara tésztaszósz miatt, ahhoz ugyanis csak tojássárgája kell, attól lesz jó krémes a tészta. Ráadásul az a tésztaétel olyan pörgősen elkészül, és annyira ízlik is, hogy sokszor kerül terítékre, és emiatt sokszor készül ez a keksz is. Szóval elfogyni nem fogytunk el az év alatt.

De térjünk a lényegre, íme a recept, ami egy Nők lapjából került hozzám.

Hozzávalók:

20 g chiamag

50 g étcsokoládé

3 tojásfehérje

180 g porcukor

140 g mandula

100 g mogyoró

csipet só

4 evőkanál kakaópor

1 teáskanál fahéj 

1 citrom lereszelt héja

1 teáskanál lereszelt gyömbér

barnacukor a forgatáshoz

Elkészítéséhez este fogjunk hozzá, mert egy éjszakát a hűtőben kell töltsön a "tészta".

Ledaráljuk a chiamagokat, ezt tesszük a száraz magvakkal is.

A tojésfehérjét elkezdjük magas fokozaton felverni kevés porcukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a maradék cukrot is.

A csokit lereszeljük, a száraz hozzávalókat mind tálba mérjük, majd ha a tojésfehérjénk szép fényes lett, óvatos mozdulatokkal összekeverjük a száraz hozzávalókkal, a tálat aztán lefedjük folpackkal és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, mindezt azért, hogy a zselésítő chiamag megszívja magát.

Másnap két kiskanállal kisebb gombócokat formálunk, beleforgatjuk a barnacukorba, majd egy sütőpapírral fedett tepsire helyezzük őket. Ha van keksznyomdánk, kedvenc formánnal lelapítjuk őket, és 180 C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

Én gyakran csak dióból vagy csak mogyoróból készítem el ezt a receptet. A mandulát kissé anonímnak tartom, míg a mogyoró és a dió is nagyon határozott ízű, nagyon szeretem.

Valamint a porcukrot is le szoktam cserélni finommá őrölt kókuszvirágcukorral, akkor a kekszek íze még markánsabbá válik.

Katalán krém - pohárdesszert - Crema Catalana

Mivel a diétás édességeim nagyrészéhez eddig csak tojásfehérjére volt szükségem, bővelkedtem tojássárgájában. Nagyjából eddig mindig az ellenkezője volt jellemző. Kutattam a tojásfehérjés receptek után, ezalkalommal azonban a sárgát felhasználó recepteket kellett megtalálnom, de férjecském megmentett, ő javasolta ezt a katalán krémet. Nem kell megijedni, nem az én számomra készült, ő vagy a vendégek fognak neki örülni, és remélem nagyon, mert isteni finom lett, mert ugye csak meg kellett, hogy kóstoljam. De csakis annyival, amennyi a képen látható kiskanálba belefért.

Tettem bele tonkababot is, így még érdekesebb az íze. A teteje nem tökéletes, ahhoz kellene az a bizonyos karamellizáló pisztoly, ami nekem nincs, és a grill nem végez tökéletes munkát ebben az esetben. De nem panaszkodom. Ropog és törhető a karamellréteg a krém tetején.

Hozzávalók:

4 tojás sárgája

300 ml tej

300 ml tejszín

1/2 vaniliarúd

kevés citromhéj

40 g étkezési keményítő

100 g cukor

100 g barnacukor

kevés tonkabab (opzionális)

A katalán krém egy pudinghoz hasonlítható, ám mégis más, sokkal krémesebb, lágyabb, és ami különlegessé teszi, az pontosan az a bizonyos törhető karamell a tetején. Mikor elkészült a krém, aminek ki kell hűlnie, meg kell szilárdulnia, meg is ijedtem. Emlékeimben egy sokkal krémesebb krém élt, az enyém viszont nagyon keménynek tűnt. Kételkedtem is abban, hogy jó sülhet ki belőle, pedig annyira egyszerű a recept, nem értettem, hol ronthattam el. Bizakodva azért rászórtam a cukrot, és megkaramellizáltam a 240 C-ra előmelegített grill alatt, és ekkor történt meg az a bizonyos csoda, a meleg hatására a krém is átalakult, mégpedig pontosan azzá, amire én emlékeztem. Tehát a trükk itt van!

Elkészítése:

A tejből egy pohárral leveszük, a maradék tejet és a tejszínt a citrom vékonyan lehámozott héjával és a fahéjjal (tonkababbal) feltesszük főzni. A levett tejben elkeverjük a keményítőt. A tojások sárgáját a kristálycukorral habosra verjük, hozzáadjuk a tejben elkevert keményítőt. Ha a tejszínes tej forrásnak indult, elzárjuk a tüzet alatta, leszűrjük, kissé kihűtjük, és folyamatosan csorgatva a tojások sárgájához keverjük azt is, miközben a robotgép tovább dolgozik. Ezután ezt a mixet visszatesszük a lábasba, és lassú tüzön addig főzzük, míg el nem kezd besűrűsödni. Elzárjuk a tüzet alatta, a krémet pedig alacsony peremű kerámiatálakba szedjük, melyek jól bírják a meleget.

Hagyjuk teljesen kihűlni, és hűtőben tároljuk tálalásig.

Tálalás előtt megszórjuk egy réteg barnacukorral, forró grill alatt vagy a karamellizáló pisztoly segítségével megkaramellizáljuk a cukrot a tetején és tálalhatjuk is!

Javaslat:

Ne legyünk olyan mohók, mint Kriszti, és ne szórjuk nagyon sok cukrot rá, hanem éppen csak egy réteget, ami aztán szépen megolvadhat, és azzal az elégedettséggel tölthet el bennünket, hogy feltörhetjük a megolvadt karamellt, hogy felfedezzük, mit rejt maga alatt. Az enyém kissé vastagra sikerült, ami azért jelenthet gondot, mert a vastag karamell kemény is, és a fogaknak gondot okozhat. Ízre tökéletes, és ha azonnal fogyasztjuk, amíg még kellemesen meleg a megolvadt cukor, jól fogyasztható, ám ahogy folyamatosan hűl le a karamell, úgy lesz keményebb is. Persze nem félek attól, hogy ilyen problémák állhatnak fenn, ha a vendégeimről van szó. Azonnal behabzsolnak mindent!

Krémes diós almatorta - strüdel kilapítva

Ez egy igazi strüdel pite formájában. Van benne alma, fűszerek és dió, kicsit krémes, amellett ropogós is, és sokkal könnyebben megvan, mint a hagyományos verziója. Úgy veszem észre, hogy a magyar és az olasz ízlés nagyon eltér egymástól, ami nyilván helyes is, elvégre itt mások a beszerezhető alapanyagok, az ízlelőbimbók másként vannak beprogramozva. Én már megszoktam, és átszoktam erre. Nekünk ez kell reggelire, egy erős feketével, és boldogok vagyunk. 

Tegnap este sült meg, ma reggel kóstoltuk, férjecském nem bízott benne, de módosította az elképzelését a teszt után.

Hozzávalók:

a tésztához:

200 g liszt

100 g puha vaj

1 tojás sárgája

1/2 evőkanál cukor

3 evőkanál víz

csipet só

a töltelékhez:

800 g alma és körte vegyesen

40 g vaj

2 evőkanál cukor

fahéj, kardamom, mézeskalácsfűszer ízlés szerint

a krémhez:

30 g cukor

60 g tejszín

2 tojás

Dió durvára vágva a tetejére

Eljárás:

A lisztet tálba szitáljuk, belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a sót, majd szépen összemorzsoljuk az egészet. Ezután hozzáadjuk a cukrot, a tojássárgáját és a hideg vízet. Gyors mozdulatokkal összegyurjuk, majd folpackba csomagoljuk, és hűtőben pihentetjük legalább egy órán át.

(Lusta dög lévén én készet vettem, de az elkészítése otthon is gyorsan megvan. Vagy ha jobban szeretjük, sima linzertésztát is készíthetünk.)

Ezalatt a töltelékhez az almát és a körtét vagy csak az almát, ha úgy szeretjük, meghámozzuk, kivájjuk a magházat és felszeleteljük.

A vajat egy serpenyőben felforrósítjuk, rádobjuk az almát, cukrozzuk, fűszerezzük, és 4-5 perc alatt kissé megpuhítjuk. Hagyjuk tökéletesen kihűlni.

A sütőt előmelegítjük 200 C-ra.

A tésztát kinyújtjuk, egy pitetorta formába helyezzük, beleöntjük az almát és a forró sütőbe a legalsó polcra toljuk. 40 percig így sütjük.

Ezalatt elkészítjük a krémet, amihez minden hozzávalót habverővel felverünk.

A 40 perc letelte után a tortára öntjük, a diót rászorjuk, aztán egy felsőbb polcra tesszük vissza még 10 percre, ami arra elegendő, hogy ez a krém színt kapjon, és a dió megpiruljon.

Igazi csemege

Lapozós kalács sok-sok fahéjjal

Elfogyott a reggelihez való édesség. Nem is baj, lehet teljes kiőrlésű kenyeret enni sonkával, vajjal, retekkel, vagy bármilyen éppen szezonját élő zöldséggel. Például friss hagymával. Mégis nekiálltam valamit sütni, mert tudom, hogy párom nem eszik mást reggelire, csak valami édeset, abból is keveset. Rászoktatott erre, már én is vágyom reggel a jó adag cukros étkemre.

A lapozos kalács fotóját a napokban osztotta meg barátnom a weben, és azonnal megtetszett a külalakja miatt. Ezt gyúrtam ma be, és sütöttem ki. 

Hozzávalók:

340 g liszt

50 g cukor

1 csomag szárított élesztő (v.1 kocka friss)

1/2 teáskanál só

pici méz

80 ml langyos tej

60 g vaj

62 ml víz

1 félbevágott vaníliarúd

2 tojás

A kenéshez:

60 g olvasztott vaj

200 g cukor

60 g fahéj (én mézeskalács fűszerkeveréket használtam)
(vagy dió, mák, pisztácia, mandula, mogyoró, stb - fantáziaaaa)

A liszt 3/4-ét tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a cukrot, a vaníliarúd kivájt magjait és a mézet, rámorzsoljuk az élesztőt. Egy kis lábasban megmelegítjük a tejet a vajjal, hűlni hagyjuk, majd hozzáadjuk a vizet is. Ha elég langyos lett, óvatosan az élesztőre öntjük, s kelni hagyjuk pár percig. Miután megkelt, hozzáadjuk a tojásokat és óvatosan elkezdjük összedolgozni a hozzávalókat. A maradék lisztet folyamatosan adagoljuk hozzá. Laza, lágy tésztát kell kapjunk. Folpack-kal lefedjük és meleg helyen duplájára kelesztjük.

Miután megkelt, lisztezett felületen téglalap alakúra, kb 4 mm vastagra nyújtjuk, és megkenjük az olvasztott vajjal, mindenhol, majd megszórjuk a fűszeres cukorral. 

Ekkor négy csíkra vágjuk a tésztát, hosszanti irányban, amiket egymásra helyezünk, majd a rétegezett csíkokat további kockákra vágjuk. Egy püspökkenyérformát kibélelünk sütőpapírral, majd a kockasorunk mellé állítjuk, döntve. Belehelyezzük a sort és újra kelesztjük. 

Miután kitöltötte a tepsit, előmelegített sütőben 180 C°-on készre, aranybarnára sütjük. 

A végeredmény egy ropogós, illatos, finom kalács! Mennyei íze van és csodálatosan puha, lágy állaga van, könnyen adagolható, elvégre elég egy lapot "kilapozni" belőle. Még csak kés sem kell hozzá! Fantaszikus, intelligens megoldás!

Sok sikert hozzá!

Mákos verzióban is nagyszerű!
A változtatás abban állt, hogy a vajra darált mákot szórtam, méregetés nélkül, szemre, amit aztán megszórtam cukorral is, mert az én verzióm cukrozatlan volt. És íme:
Mákhiányom pótolva!!!! Nagyon mááákos, nagyon ropogós, és imádnivalóan finom!