Imádom a kedves uracskámat, ma ő főzött nekem, és milyen finomat. Benne van a kis szíve és minden tudása ebben az ételben. Szeretem nézni, ahogy főz, ahogy alkot. Emlékszem, még hajadon lánykoromban beleszerettem egy könyvbe, Anna Gavaldától az Együtt lehetnénk-be. Azóta minden könyvet megvettem és elolvastam az írónőtől, volt, hogy többször is. Írtam is itt róla, mert abban a könyvben annyi olyan rész volt, amin könnyekben fakadtam ki, hogy itt is megörökítettem. Na de térjünk vissza az első élményemre, az Együtt lehetnénkre. A főszereplőnője egy fiatal anorexiás lány, aki egy lepukkant lakásban él, és elég magába zárkózott lény, akinek nagy változások állnak be az életébe. A regényben megismer egy fiatalembert, aki szakácsként dolgozik, alakulnak a dolgok, egymást kell segítsék, több okból, és a fiú a tudományával kihúzza a főhősnőt az betegségéből és zárkozottságából. Akkor döntöttem el, hogy nekem is szakács férjem lesz. Olyan élvezet volt olvasni arról, miket és miként készített el az a fiú. Elképzeltem, hogy nekem főz így valaki, és ezen álmom őrizgettem évekig. Aztán egyvalaki azt tanácsolta, miután nem akart rámtalálni a szerelem, hogy írjam le egy papírra, pontosan milyen férfit akarok, mert amíg nem világos előttem, milyen kell legyen, addig nem fog eljönni. Teleírtam egy nagy lapot mindenféle tulajdonsággal, amivel rendelkeznie kell majd annak, aki mellémtársul, majd hetekig az éjjeliszekrényen tartogattam. Nem történt semmi, aztán eltettem onnan. Majd nagy véletlenek során megismertem Danit, aki egy ismerősével jött Pestre turistáskodni két napra, én voltam az idegenvezetőjük, majd egy év múlva már vele éltem, itt. Élvezni, mikor egy szakács főz neked, messze túlszárnyalja azokat az élményeket, amiket a könyv olvasása közben éltem át. Mikor kiköltöztettük a dolgaimat a pesti lakásból, megtaláltam a papírt, amire a tulajdonságokat írtam, és egyetlen egy pontban sem tért el Dani attól, amiket oda felírtam. Bizony meghatódtam, mikor elolvastam újra, miket soroltam fel, és felismertem benne ezt az aranyembert.
Ma bevonult a konyhába. Belenézett a hűtőbe, kivett belőle mindent, ami használható volt, én addig feltettem a vizet főzni. Volt itthon tagliatelle, amiben az a jó, hogy a normál tésztához képest feleannyi idő alatt megfő.
Volt továbbá itthon:
két halkonzerv
egy fél marék kapribogyó
1 shalot hagyma
egy marék olivabogyó
petrezselyemzöld
só, bors, olivaolaj
Itt nem volt szabály, ahogy a kreatív szakácsoknál sincs. Dobált mindent az agyagtálba, a tonhalat az olajra, hozzá a kapribogyót, majd beledobálta a sütőben sült fekete olivabogyókat, amikből kinyomkodta a magot, hozzáaprított egy shalot hagymát, kavargatta, sózta, borsozta, rászórt bőven fagyasztott petrezselyemzöldet, majd miután megfőtt a tészta, leszűrte, kevés vizet felvett, visszadobta a tésztát a lábasba, hozzáöntötte a szószt, kevés főzővízzel egyesítette az ízeket, és tálalta.
Jujj de nagyon finom volt. Igazán hálás voltam az égnek ezért és a készítőjéért.
