Hűtős pogácsa - Blogkóstolóra Hahópihétől

Blogkóstolni jó, akkor is, ha nincs folyamatban semmilyen játék, elvégre nagyon érdekes és mókás mástól alkotni és tanulni. Mikor azonban ezt önként vállaljuk, és közzé is tesszük ezen a blogkóstolós játékon, még izgalmasabb. A legtöbbször a megosztott recepteken akad meg a szemünk, és nekiállunk megalkotni az adott "szerelmünk" tárgyát, ebben a játékban azonban tudatosan fel kell menjünk egy bloggertárs oldalára, és ott kell szemezgessünk kedvünkre, hogy aztán azon receptet, melynél felcsillant a szemünk és szivünk megdobbant, elkészítsünk saját szájízünk szerint.

Én Hahópihét kaptam, akitől már több recept bekerült a kedvenceim közé és várják elkészültüket, mégsem rohantam ezekhez, azt csalásnak érezném, ezért szétnéztem, hogy ezen játék apropójára mi lehetne a legalkalmasabb elkészítenivaló. A hétvégét kinn töltöm egy kongresszuson, vagyis nem lesz lehetőségem sehova beülni enni, és hazajönni sem, tehát valamit vinnem kell magammal, amit akár csak úgy is bekaphatok, ha úgy adódna, hogy nem bírom ki valami rágcsálnivaló nélkül. A pogácsa....épp a napokban jutott eszembe megint, hogy ez milyen szuper aprósüti, és én még sosem bírtam egy normális darabot sem megalkotni, pedig nekifutottam jó párszor. Mikor anyukám csinálja, nem tűnik olyan bonyolult dolognak, és már jó pár kelt tésztás finomság van a hátam mögött, akkor miért nem megy ez a jó kis magyar sós apróság nekem?

Szóval mikor láttam, hogy Hahópihe már többször csinálta ezt a hűtős pogácsát, és minden alkalommal sikerült neki, bármivel is gazdagította, úgy gondoltam, mindkét kitételt kipipálhatom: ha működik, ez lesz a bevált recept, és lesz tehát hétvégén is mit az uzsonnás csomagba csomagolni.

A lényege, hogy elkészítjük a tésztát, azon nyomban sikáljuk és hajtogatjuk, majd legalább három órára hűtőbe tesszük, és ezen idő letelte után lisztes munkalapon nyújtjuk, vágjuk, kenjük és sütjük.

Egyszerű, nem?

Az övéhez képest én vajat használtam, és nem akartam a boltba rohanni a hiányzó hozzávalóért, ezért nálam a belevaló ez egy negyed fej káposzta volt, megdinsztelve.

Hozzávalók:

500 g liszt

2 evőkanál vaj

negyed fej káposzta apróra vágva

1 dl tej

3 teáskanál só

1 teáskanál cukor

1 csomag szárított élesztő

2-3 dl natúr joghurt

só, bors, köménymag, cukor, méz, olivaolaj (ez a káposztához)

Kenegetéshez

olvasztott vaj

tetejére 

1 tojás

Én a káposztával kezdtem, melyet szeletekre majd apró darabokra vágtam, egy wokba olivaolajat öntöttem, forrósítottam, majd beledobtam a káposztát, sóztam, borsoztam, hozzáadtam kevés cukrot, és hagytam puhulni, majd egy-két evőkanál mézzel felöntöttem, és hagytam abban megpárolódni. Persze mindenki saját ízlése szerint készítheti, arra a káposztára gondolok, amit az adott tésztára is teszünk.

A vajat egy kis lábasban megolvasztottam. A tejet meglangyosítottam, beleöntöttem az élesztőt, és hagytam felfutni. 

A lisztet tálba mértem, hozzáadtam a sót, két evőkanál vajat, a tojást, és két dl joghurtot, valamint a kihűlt és leszűrt káposztát, elkezdtem összedolgozni, majd miután az élesztő felfutott, hozzácsorgattam a lisztes egyveleghez, és úgy gyúrtam össze a tésztát. Ha túl száraz lenne, akkor a joghurttal lehet lazítani, ha túl lágy, akkor plusz liszttel.

Lisztezett munkafelületre borítottam, kinyújtottam, és megkentem a lágy vajjal, majd elkezdtem hajtogatni, egyik oldalt behajtottam a lap 2/3-ig, majd ráhajtottam a maradék részt, ugyanezt alulról és felülről is megtettem, és újra nyújtottam, újra kenegettem, hajtogattam, nyújtottam, kenegettem és hajtottam, vagyis összesen háromszor ismételtem meg.

Az elkészült bucit aztán lisztezett tálba tettem, és hűtőbe toltam legalább három órára.

Miután letelt ez a szükséges minimum idő, ami kitolható akár egész éjszakára, és ilyen izgalmas bucink lett, csak nyújtani kell lisztezett felületen, szaggatni, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatni, tojással megkenni őket, majd előmelegített sütőben 200 C-on 15 perc alatt kisütni. 

És lám, még nekem is sikerült ezalkalommal normális, pogácsának nevezhető pogácsákat sütni.

Köszönöm! Megvan az a recept, ami működik még nálam, pogácsagyilkosnál is!
APROPÓ: Emberem nem bírja megjegyezni ezt a nevet: Pogácsa, és podzsánszkinak hívja.
Miért fontos ez? Tudni kell, hogy mikor anyukámékhoz hazalátogatunk, a visszaútra ancikám mindig az isteni fasírtját és pogácsát süt nekünk, amit így együtt eszünk, az autóban is akár, vezetés közben. Ezt a párosítást Rómában teszteltük le azon alkalomból, mikor anno 2002-ben, amikoris ott éltem egy évig, ancikám, apukám és nagybátyám kijöttek egy napra hozzám látogatóba, és kedvenc nagynénjém ezt csomagolt a férjecskéjének. Nagyon bevált. Azóta ez megy nálunk, ebben a kombinációban. Lehet készítek is pár fasírtot is, az is egy tabu nálam, hátha most az is sikerül. 

Természetesen nem csak ennyi lett, de abban a pillanatban, hogy kisültek a pogik, beállított férjecském, és a kisült mennyiség felét be is vágta, úgy, ahogy volt. Néhányat megtöltött magyar paprikás szalámival, mintha szendvics lenne, és ezzel le is tudta a vacsorát. Annyit mondott, hogy majdnem olyan jó, mint az anyukámé.
Ez már bóknak számít!
Köszönöm!