Magvas francia mustár házilag

Imádjuk a magvas mustárt, de itt Olaszországban, azaz a városunkban, csupán egy helyen lehet ilyet kapni, azt is csak a francia napok alkalmából, és akkor is összesen 5-6 üveggel tartanak a boltban (vagy amikor mi odaérünk, azaz a nyitás után 1 órával, már csak annyi van belőle). Na ezt a mennyiséget mind mi hozzuk haza. De ilyen francia napokat sajnos nem sokszor tartanak. Kénytelenek vagyunk tehát itthon előállítani eme nemes krémet, ami nem lehetetlenség. Ráadásul az itthon elkészített verzióban tudjuk mi található, és az ízét mi alakítjuk olyanra, amilyenre szeretnénk. A miénk a lentebbi recept szerint naaagyon csípős lett. A tormához vagy wasabihoz hasonló agytágító hatás itt megvan. Naaagyon jó. Ha ettől lágyabb aromára vágyunk, elég megemelni a víz mennyiségét az aprítás során, illetve olajból is használhatunk többet. Ám számolni kell a csípős ízzel ezesetben is, ami a mustármag sajátja. A bejegyzés végén rövid leírás a növényről és a magokról. Nos, a recept:

Hozzávalók:

50 g sárga mustármag

50 g fekete mustármag

80 g almaecet

80 g víz

4 evőkanál olivaolaj

30 g barnacukor

1 csipet só

A magvakat egy éjszakára beáztatjuk az almaecetbe. Másnap az olaj kivételével az összes többi hozzávalóval a mixer poharába tesszük őket, és nem túl darabosra aprítjuk, majd hozzácsorgatjuk az olajat, krémesre dolgozzuk, és készen is vagyunk. Kis üvegekbe töltjük, majd hűtőben tároljuk. Sokáig eláll!

A mustármagról bővebben:

A magvak, melyek száraz formájukban ártatlannak tűnnek, áztatás és darálás után egy nagyon irritáló anyagot bocsájtanak ki. Ez a csípős illóolaj, aminek a mustár a csípősségét köszönheti, irritálja a nyálkahártyát, és ezáltal könnyeket csal szemünkbe. Ez magyarázza azt, hogy az iprite, az első világháborúban alkalmazott kémiai fegyver a mustárgáz nevet kapta, noha semmi köze a mustárhoz. Ez a mag kicsi, de erős. 

A növény virágja sárga, és nagyon szépséges.

A mustár gyökérzete biológiailag aktív anyagokat termel és választ ki. Ezek az anyagok a talajban elgázosodnak és ciántartalmuknál fogva pusztítják a károsító fonálférgeket, drótférgeket, cserebogárpajorokat és más talajlakó kártevőket. Ennek következtében a mustárvetemény lényegében fertőtleníti a talajt. A mustármag vetését szeptemberben kezdjük, és addig folytatjuk a fokozatosan felszabaduló helyekre, amíg a csökkenő hőmérséklet reménnyel kecsegtet, hogy a mag kikel. Más zöldtrágyaként felhasználható növénnyel összehasonlítva a mustárnak számos előnye van. Egyetlen más növényt sem lehet oly könnyen vetni, mint a mustárt. -17°C alatt megfagy, a könnyű fátyol, amely a fokozatosan átfagyó talajon fekszik, tavasszal már a gereblye érintésére szétporlik, így további megmunkálásra nincs szükség. A mustárnövénykék szépen kizöldellnek, a gyomokat elfojtják, gyökereik pedig mélyre hatolnak. A levelek a talajt árnyékolják, így a föld kevesebb vizet párologtat, mint a takaratlan talaj.

A mustármag nagyon pici, mégis óriási fa kerekedhet belőle. A Bibliában is sokszor említik ezt a növényt. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ha akár egy mustármagnyi hitük is van, semmi sem lesz számukra lehetetlen. 

A mustármagnak rengeteg jótékony hatást tulajdonítanak:

25%-al képes felgyorsítani az anyagcserét, ezáltal fogyasztó hatása is van. Ez biztos sokaknak tetszeni fog. Elég óránként egy fél kávéskanálnyi magot elfogyasztani, és 45 kalóriával több energiát tudunk elégetni. Ezenkívül jó a pattanásos, kiütéses bőrre, érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcsere-zavarok, epe- és májbántalmak emésztési panaszok, felfúvódás, reuma, isiász (idegbecsípődés) és bőrkiütések esetén is. A magból naponta háromszor 1 csapott kávéskanállal, SZÉTRÁGÁS NÉLKÜL kell lenyelni. Egy – egy kúra 6-8 hétig tartson. Gyógyhatása abban áll, hogy a szervezeten emésztetlenül átmenő magok emulziói kioldódnak