Sült cheesecake

A torták iránti imádatom egyszerűen szavakban leírhatatlan. Sok művésszel ellentétben azonban én nem a torták dekorálásaban lelem az örömöm, hanem az elkészítésében és a gyors elpusztításában. Ezért a díszitgetés iránt még nem született meg a tehetségem. Attól tartok, nem is fog. Én az egyszerűség híve vagyok. Vagy a lustaságé? Meglehet ez is. Szeretek főzni, sütni, de utána már a pocakomra gondolok, nem a szemeimre. Ez meglátszódik sokszor a fotókon is. A páromon csodálkozom, amikor türelemmel nézi, hogy ellövök egy-két fotót étkezés előtt a tányéron található ételről, és csak azutan ehetünk, de azt jóízűen.

Nos, tortát, amit másnak kell ajándékozzak, meg nem sokat csináltam. Amit igen, az is sacher volt, sima csokibevonat, esetleg csokibol csurgattam rá valamit, és ennyi.

Anyukam viszont szeret dekorálni. Egy nap lehet rám is rámtapad ez a vonzalom, egyelőre azonban az én tortáim szimplán étkezési célra valók, nem pedig bemutatóra! :)

Ez is. Reggelire, ebéd utánra, vacsi utánra, természetesen nem diétában. Persze ebből nekem is ennem kell, elvégre miattam készült. Emiatt a torta miatt vettünk végre egy nyitható tortaformát, 24 cm átmérőjűt.

Megrögzött szokásunk a masterchef cimű műsort nézni, abból is az ausztrál verziót, ebéd után, amikoris én begépelem az aznapi receptet, és emésztünk - hacsak nincs más dolgunk. Egy ilyen adás alatt ismerkedtem meg ezzel a recepttel, a masterchef class-ban, amikoris híres szakácsok tanítanak meg egy-egy jól bevált receptet a versenyzőknek. Ez volt az egyik. A képernyőre tapadtam, és semmi másra nem koncentráltam. Nem tudom honnan jön ez az óriási vonzalom a chessecake-ek iránt, de amibe sajt vagy túró kell, és torta vagy édesség lesz belőle, az olyan nekem, mint a szentírás. 

Mondtam már, hogy étteremben is csak olyan édességet eszem, amiben van robiola, ricotta, mascarpone, túró. Mintha valami különleges erő vonzana ezekhez az ízekhez. A másik ilyen vonzalom a mák iránt van, de ezt csak Magyarországon tudom érvényesíteni, itt nem használják a mákot, hacsak nem a sós croissantok tetejének a díszítéséhez. :) 

Ez a torta tehát az a kategoria megint, amit akár vendégségbe is lehet vinni, így, a là natúr :)

Hozzávalók:

a tésztához:

110 g liszt

35 g mandulaliszt (őrölt mandula)

55 g cukor

90 g hideg vaj

a töltelékhez:

500 g ricotta (krémtúró)

330 g krémsajt (philadelphia, mascarpone)

300 g cukor

4 tojás

1 evőkanál vaniliaaroma

1 citrom reszelt héja

60 ml citromlé (a reszelthejú citrom majdnem összes leve)

1,5 evőkanál liszt 1,5 evőkanál vízben feloldva

kevés vaj a tortaforma kenéséhez:

A sütőt előmelegítjük 150 C°-ra. A tésztához a hozzávalókat egy tálba mérjük, és gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk. A tortaforma alját kivesszük, megfordítjuk, így könnyen lecsúszik majd róla a torta, hisz ha jól megnézzük, kicsi pereme van az aljának. Egy sütőpapírral bevonjuk, és a morzsolt masszát ráterítjük, és kezünkkel szépen rásimítjuk a formára. 15 percre sütőbe tesszük. Ezalatt elkészül a krém is:

Minden hozzávalót a robotgép táljába mérünk és közepes fokozaton felverjük. Egyszerű, mint az egyszeregy!

A 15 perc letelte után a forma szélét kivajazzuk, és beleöntjük a krémet. Kicsit megrázogatjuk, hogy a légbuborékok feljöjjenek a krém tetejére, amiket aztán egy kanál aljával elsimítunk, kilyukasztunk, majd visszatesszük a sütőbe 1 órára, még mindig 150 C°-on.

Nagyon szépen feljön a krém, mintha lenne benne kis sütőpor, noha nincs. Nekem normál formám van, elég magas a széle, a krém nem töltötte ki teljesen. Egy óra után viszont 1 centivel a forma széle felett volt.

Ha letelt az 1 óra, 1 órára a sütőben hagyjuk, majd ha kihűlt a torta, még egy órára a hűtőbe is tesszük, és csak ezután vagyunk készen!

Igazi kínzás ez!

Ennyi baj van csak ezzel a tortával! Sokat várat magára!

(Ezen a fotókon a második próbálkozásom van, amihez nem philadelphiat használtam, hanem mascarponet, mint a kommentben írtam, de nem annyira légies, mint a szeletelt tortákról készült képek lentebb)

De megéri!!!
Olyannyira, hogy mire a fotózáshoz értem volna ma délután, már csak egy negyed maradt belőle, es nem én ettem meg. Vittünk belőle ebédre is, ahol meghívottak voltunk több mással együtt, és nem volt időm fotózkodni.
Íme egy szelet, hogy legyen emlék róla, bár tudom, hogy ez többször lesz az asztalon, mint kellene!
Nézzétek, milyen magas, milyen habos, milyen krémes...látszódik, azt hiszem!

Sok sikert hozzá!
Ps. Ma (04.04) megsütöttem újra, vendégvárásra, és nem Philadelphiat tettem bele, hanem mascarponet. Illetve a tésztájába belemorzsoltam nehány amaretti kekszet is, kiváltva kevés lisztet. Az egész tortát ábrázoló fotókon az van. Nagyon finom így is, de a torta nem jön annyira fel, és nem is lesz annyira légies. Javaslatom tehát a philadelphia használata.