Nalunk otthon nagy kedvenc a linzerkarika minden unnep alkalmaval. Leginkabb azert szeretjuk, mert sokaig elall, ha arrol van szo, ezaltal egyre puhabb lesz, es igy nagyinak is ehetove valik, akinek 92 eves korara nem sok foga maradt, es utaztathato is, igy mi is tudunk belole visszahozni Taljanfoldre. Elkertem anyukam receptjet, hogy amig ujra nem talalkozunk, en is megkrealhassam oket, mert parom nagy kedvencei, emiatt itt nem all el olyan sokaig. Kivaloan alkalmazkodik a reggelinkhez, Dani imadja a kaveba martogatni, vagy akar ebed utan is elmajszolni beloe egyet-kettot. Az enyemek, amiknek nekifutottam a minap, nem sikerultek olyan szepre es jora, mint az anyukame, de mint elso probalkozas, nem is olyan rossz. Kokenylekvarral es olasz baracklekvarral kentem meg oket.
Attol tartok, hogy tul sok sutoport tettem bele, illetve a margarinmennyiseget, mikor vajra csereltem, csokkentenem kellett volna, mert eloszor is elkezdtek oriasira dagadni, de ahogy sultek, ugy mentek ossze is.
Szoval a vegeredmeny megis eleg elfogadhato, szellos, de nem az, amit ancikamtol megszoktunk. :)
Attol tartok, hogy tul sok sutoport tettem bele, illetve a margarinmennyiseget, mikor vajra csereltem, csokkentenem kellett volna, mert eloszor is elkezdtek oriasira dagadni, de ahogy sultek, ugy mentek ossze is.
Szoval a vegeredmeny megis eleg elfogadhato, szellos, de nem az, amit ancikamtol megszoktunk. :)
Persze gyakorlasra van ido, en meg turelmes es nyalank vagyok, ezzel nem lesz baj.
Hozzavalok:
500 g liszt
250 g margarin (200 g vaj)
250 g porcukor
1 csomag sutopor
1 csomag vanilia
2 tojas
(en rogton feladagbol keszitettem el, ismerven ujabbkori defektjeim a sutemenykeszites soran)
Az eljaras roppant egyszeru, gyorsan osszegyurjuk a hozzavalokat, hogy a vaj nehogy nagyon megolvadjon kezunk melegetol. Ha megis, kicsit pihentetjuk hutoben, majd lisztezett deszkan 3 mm-re nyujtjuk, es a kivant formakra szaggatjuk. Minden masodiknak a kozepet egy kisebb szaggatoval kivagjuk, es 180 C°-ra elomelegitett sutoben kb 20 perc alatt keszre sutjuk.
Miutan kihult, a kivant lekvarral megkenjuk a teli format, egy lyukassal lefedjuk, majd porcukorral meghintjuk. Ezt Dani nem szereti, maradtak csupaszok a kis sutik.
Egy kicsit allnia kell, hogy megpuhuljon, de megeri kivarni a varakozasi idot.
Nemelyik peldanyt sutes elott keves kokuszreszelekkel megszortam, azok lathatok a fotokon.
Nemelyik peldanyt sutes elott keves kokuszreszelekkel megszortam, azok lathatok a fotokon.
Ami jo ebben a receptben, hogy a formak es a lekvar is igeny szerint alakithato. A
testverem eskuvojere szivecskeket szaggattunk, es piros eperlekvarral kentuk meg, oriasi sikert arattak, akkor is, ha annyira kozkedvelt es elterjedt receptrol volt szo!
Nos, az egyszerusege nem vitathato, szepnek lehet nem a legszebbek, de oriasi sikeruk van!
Ezert mar megerte!
Koszonom anyukam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése