szombat, január 19, 2019

Fügés-narancslekváros kekszek - amilyen csúnyák, annyira finomságosak

Nemrégiben akciós volt az aszalt füge az egyik bevásárlóközpontban, vettem is gyorsan egy kiszereléssel, de mikor emberem megkóstolt egyet, azt mondta, tiszta penészízű volt, míg amit én megkóstoltam, nagyon ízletesnek tűnt, ennek ellenére nem fogyasztottam, ő meg abszolút elzárkózott tőle. Így ott maradtak a polcon egy szép üvegbe rakosgatva, várakozván vagy a felhasználásra, vagy kidobásra. Inkább a felhasználás mellett döntöttem, de kellett neki valami formát adjak, mert így férjuram nem nyúlt volna hozzájuk. 
Kerestem tehát egy receptet, és mielőtt belevágtam volna az elkészítésébe, amihez a fügéket le kellett turmixolni, mindet meg kellett kóstoljam.
Miután kiderült, hogy férjem volt annyira szerencsétlen, hogy kivette az egyetlen esetleg megdohosodott darabot, bátran vágtam bele abba, hogy új formában, de felkínáljam neki a tél egyik főszereplőjét.
Módosítottam a recepten, mert egyes hozzávalók nem voltak itthon, egyeseket nem tartanék itthon, nemtom milyen elvből kifolyólag, így ez a verzió nagyon tükrözi az én ízlésvilágom, és be kell valljam, olyannyira jól sikerültek és istenségesen finomak lettek, hogy nem sok idejük volt arra, hogy megöröklődjenek fényképen, az a pár darab, amit elcsíptem, nem adja vissza a finomságukat, de egy homályos képet ad arról, mire számíthat az ember. Biztos vagyok benne, hogy ha a hozzávalókat a hagyományos hozzávalókra cseréli valaki, sokkal szebbek is lehetnek, de nekem már berögzült a fejembe, hogy csakis kókuszvirágcukrot használok a konyhában, és csakis tisztított vajat, hogy erről még egy hagyományt igénylő nemzeti recept sem tud lebeszélni.
A receptben megtalálható mind a hanyományos mind az én verzióm is.

Hozzávalók

a tésztához

150 g rozsliszt (vagy simaliszt)
50 g étkezési keményítő
25 g kókuszliszt (vagy 50 g mandulaliszt)*
20 g kókuszvirágcukor (vagy barnacukor)
1 csipet sütőpor
1 csipet só
50 g méz
50 g tisztított vaj (vagy 50 g napraforgólolaj)**
1 tojás


a töltelékhez:

125 g aszalt füge
2-3 evőkanál narancslekvár

* a kókuszliszt nem keverendő össze a kókuszreszelékkel, ez egy lisztfinomságú kókuszörlemény, tudni kell róla, hogy nagyon sok nedvességet felszív
** ha vajat alkalmaztok, meglehet hogy több kell bele, mivel én kókuszlisztet alkalmaztam, a tésztához kellett adjak 2 evőkanál olivaolajat is

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, linzerkeménységű tésztát kell kapjunk, amit aztán 30 percre a hűtőbe teszünk pihenni.
Ezalatt elkészítjük a tölteléket is: a fügét megszabadítjuk a kemény részétől (ez a fához csatlakozó része lenne, a nevét nem tudom), késsel aprítjuk, turmixgéppel pépesre őröljük, majd hozzákeverjük a narancslekvárt is, annyit, aminek a segítségével egy nem túl híg de krémes masszát kapunk.

Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, a tésztát kb 4 mm-es lappá nyújtjuk, a hosszabbik oldalával párhuzamosan félbevágjuk, a töltelékünkből kisebb hengereket formálunk, majd az egyik félre rakjuk, egymástól 2 cm-es távolságra a vágásra merőlegesen, ráfordítjuk a másik felet, összenyomogatjuk a töltelék körül a két tésztalapot, a hengerek körül körbevágjuk késsel, s helyes kis csüveket formálunk, amiket aztán 2 cm-es darabokra vágunk. Nekem egy hengerből 4 db kekszem született.
A felesleges tésztadarabokból ismét hengert formáltam, amit aztán szeleteltem, nagyujjammal minden keksz közepét benyomtam, narancslekvárt kanalaztam beléjük.
Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatva 12-15 perc alatt készre sütjük őket.
Esetleg ha normál hozzávalókból készítjük a kekszeket egy villa hátával belapíthatjuk az egyes hengerdarabokat, így nagyon fognak hasonlítani egy neves márka hasonszőrű kekszeire.