Kakaós ricottás torta

Erre a reggelikhez nagyon alkalmas tortára innen szereztem tudomást, és ez is viszonylag gyorsan elkészült ebben a nagy csendszünetben. Az elkészítésével és elfogyasztásával nem volt a gond, de nem bírtam ideülni, hogy "papírra" vessem a receptet mások örömére is.

Egy nagyon klasszikus ízvilág, de olyan jól bevált, hogy ha gyorsan akarunk valami finomat, ez nagyon alkalmas lehet rá.

Hozzávalók:

a tésztához

310 g liszt

20 g kakaópor (nem cukrozott)

200 g cukor

140 g vaj

2 tojás

50 g tejszín

1/2 csomag sütőpor

1 csipet só

a töltelékhez:

400 g ricotta/túró

2 tojás

130 g tejszín

50 g cukor

1 citrom vagy 1 narancs reszelt héja

valamint kakaópor a tetejére

A tésztához a cukrot és a tojásokat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a felolvasztott és kihűtött vajat, azzal is alaposan elkeverjük, beleszitáljuk a kakaóporral és sütőporral elkevert lisztet és legvégül hozzákeverjük a tejszínt is. Sütőpapírral bélelt csatos tortaformába öntjük, azaz kanalazzuk és szépen elsimítjuk, majd addig pihentetjük, míg a krém el nem készül.

A krémhez a ricottát egy villával krémesre keverjük, a tojásokat, cukrot, tejszínt valamint a reszelt citrushéjat is hozzádolgozzuk, majd a tésztára öntjük.

180 C-ra előmelegített sütőbe toljuk, és kb 50 perc alatt készre sütjük. Akkor lesz kész, ha a torta közepe is szépen felemelkedik. (Ez természetesen miután kihűlt, visszahúzódik.)

Miután kihűlt, kakaóporral meghintjük, és tálaljuk. Ilyen melegben hűtőben érdemes tárolni, mert megsavanyszik, ha nincs ideje azonnal elfogyni.

 

Csokis-kakaós cirkás kalács

Mikor megláttam ezt a csodát a pinteresten, elkezdődött egy hosszú álmodozás arról a pillanatról, amikor az én sütőmből kerül ki ez a gyönyörűséges finomság. És megtörtént. Hosszú és kicsit komplikált folyamat végeredményeként, de itt van, és már majdnem múltidőben kell róla beszélnem, noha csak ma reggel vágtuk fel. 

Az illatai még alapos szellőztetés után is a házban keringenek. A tésztája olyan finom, olyan puha, olyan omlós és egyben foszlós, hogy nincsenek szavaim rá. A csokis töltelék pedig....nem is izgatom magam tovább. Leírom inkább, hogy hogyan is készül, hogy mihamarabb újra süthessem és más is nekifekhessen. Ha szeretitek a finom puhát a reggelihez, akkor ez egy ideális ötlet lehet. Akár kakaó nélkül is. Legközelebb ígérem, szebb lesz a végeredmény, legalábbis ami az én kezeim közül kerül majd ki, s mindez mindössze 10 g élesztővel!

Hozzávalók:

Kovász:

70 g manitoba liszt (ami hosszú kelesztésű)

50 g tej

1 g sörélesztő

a csokitöltelékhez:

40 g manitoba liszt

2 tojásfehérje

100 g cukor

160 g víz

40 g kakaó

25 g étcsokoládé

1 csipet só

20 g vaj

un. water roux-hoz (ettől lesz puha még több nap múlva is a kalács):

30 g rétesliszt

150 g víz 

a tésztához:

kovász

water roux

500 g manitoba liszt

120 g zsíros tej

9 g sörélesztő

150 g friss tejszín

2 tojás sárgája

100 g cukor

5 g só

Előző este elkészítjük a kovászt, amihez a hozzávalókat összekeverjük, majd 2 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk, ezután pedig az éjszakára a hűtőbe helyezzük.

Elkészítjük a csokikrémet is: egy lábasba mérjük a vizet, a kakaót, a sót és a cukrot, alaposan elkeverjük, hogy ne maradjanak benne csomók, majd lassú tüzön forráspontig melegítjük, majd levesszük a tűzről. A két tojásfehérjét közben habverővel csomómentesre keverjük a liszttel. Ezt aztán folyamatos kevergetés közben a kakaós krémhez keverjük, visszatesszük a tűzre, és addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Ezután belekeverjük a csokit és a vajat, hagyjuk teljesen kihűlni.

Sütőpapírból egy 20*28 cm-es borítékot hajtogatunk, kivajazzuk, és ebbe kanalazzuk bele a csokis krémet, majd ezt is a hűtőbe tesszük az éjszakára.

Másnap a kovászt kivesszük a hidegről és hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni.

Elkészítjük a water roux-ot, amihez a lisztet kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a maradék vizet is, és feltesszük főzni. Addig főzzük kevergetve, míg be nem sűrűsödik. Ezáltal lesz finom omlós a tészta. Hagyjuk kihűlni.

Jöhet a tészta:

Kissé langyos tejben elkeverjük az élesztőt és hagyjuk felhabosodni.

A robotgép táljába mérjük a lisztet, és minden egyes hozzávalót hozzáadunk, majd beindítjuk a gépet és kb 20 percen keresztül dolgoztatjuk. Ezután folpackkal letakarjuk a tálat és langyos helyen a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, lisztezett deszkán a tésztát 30*45 cm-esre nyújtjuk. A közepére helyezzük a csokis lapot, úgy, hogy a csokis lap hosszabbik oldala a tészta rövidebbik oldala felé legyen. Mindkét oldalról ráhajtogatjuk a fennmaradt tésztát, majd elforgatjuk, hogy a hosszabb oldala legyen felénk, kinyújtjuk, majd újra behajtogatjuk a két oldalát a közepe felé, mintha pénztárca lenne, és hagyjuk 20 percet állni.

Ezt a művelet háromszor megismételjük, úgy, hogy minden egyes művelet közben 20 percet pihentejük. A harmadik pihentetés után ismét kinyújtjuk, igyekezzünk egy 30*30 cm-es négyzetet nyújtani belőle, amit aztán feltekerünk, hosszanti irányban kettévágjuk, összetekerjük, és egy püspökkenyér formába helyezzük. Ha szilikon, nem kell kikenjük semmivel, ha nem, akkor vagy vajazzuk, lisztezzük, vagy sütőpapírral kibéleljük.

Hagyjuk pihenni kissé, majd miután elkezd kelni, 200 C-ra előmelegített sütőbe toljuk, aminek az aljába egy vízzel teli tepsit is toltunk, és 10 percig ezen a hőfokon sütjük, majd levesszük a hőmérsékletet 180 C-ra, és így sütjük készre 35/40 perc alatt.

Ha nagyon barnulna a teteje, egy sütőpapírral lefedjük a tetejét.

Én elmentem zuhanyozni közben, és nem számítottam ekkora növekedésre, így kicsit megkapta a tetejét a sütő, amihez majdnem hozzáért szinte a kalács teteje. És olyan isteni lett a tésztám, hogy nem bírtam vékonyra nyújtani, ezért ilyen kevésbé cirkás a csokis töltelékkel kevert tészta. De az ízvilága, mint mondtam, egy bomba.

  

Olyan magas a tészta, és olyan roppanós, hogy ha bele akarok vágni a késsel, rá kell gyúrjak, ezért ilyen ma délután a torta, az egyik oldalon rendesen belehorpadt!

Már sokadszorra készült ez a nagyszerű kalács nálam, volt csiga is belőle, és nagyon bevált. Egyre jobban sikerül, de fotózni egyre rosszabbul tudok!

Kávés kakaós csigakeksz

Nagyon ki voltunk fogyva minden reggelihez valóból. Annyira, hogy még egy szelet kenyér sem volt a házban, hogy lekvárral ehessük, és mindössze egyetlen tojás árválkodott a hűtőben, amiből még rántottát sem tudtam összeütni. Így született meg ez a keksz, ami olyan gyorsan elkészült, hogy az ébresztő csengése és férjem ágyból való valós felkelése közötti időben el is készült és illatozhatott az asztalon a kávé mellett.

Hozzávalók:

300 g liszt

180 g vaj

150 g cukor

1 tojás

1 teáskanál sütőpor

2 kanál kakaópor

2 kanál instant kávépor

1 csipet só

A sütőt 180 C-ra előmelegítjük.

A tojást a cukorral, a csipet sóval és a vajjal robotgépben egynemű masszává dolgozzuk, majd hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet és omlós tésztává gyúrjuk. Ezután két részre osztjuk, az egyikbe a kakaót, a másikba a kávét dolgozzuk bele. Ha a kávépor tényleg por, nagyon szuper. Nekem az a darabos verzió volt itthon, ami nem oszlik szét, de az ízét így is beletette a tésztába. Ha nem lenne otthon ez sem, én el tudnám képzelni sóval (kicsit többel ebbe a részbe), vagy csak úgy magában, esetleg vaniliával vagy valami fűszerrel (kardamon, tonkabab, stb).

A két részt aztán szintén felezzük, és mindegyikből egy kisebb téglalapot nyújtunk, kb 2 mm-est, majd váltogatva egymásra helyezzük a lapokat, mind a négyet, feltekerjük, 1 centis karikákra vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, 15-18 perc alatt készre sütjük.

Nagyon ínyenc, ropogós és kellemes ízű kekszeket kapunk.

 

Kardamomos kakaós koszorú - hasznos infókkal a kardamomról

Ötletet innen merítettem, Mirella blogjáról, melyben ezt a kardamomos koszorút mutatta be. Nagyon régen, az első sütkérezős élményem egy finn diós koszorúhoz kötődik, melyben egy ehhez hasonló koszorút sütöttem, ahhoz azonban nem kardamom, hanem mézeskalács fűszerkeverék kellett, illetve feltekerés előtt durvára vágott diót is kellett rászórni a tésztára. Nagyon ízlett az egész családnak, és utána pár hétvégére mindig azt kellett csináljak. A kardamom az egyik összetevője a fűszerkeveréknek (gondolom), és van is itthon, ellentétben azzal a híres és kedvenc magyar mixszel. Még Balin vettük, egész darabokkal van tele a zacskó, gondoltam nem lesz nehéz porrá őrölni. Kalapácsot és egy sütőpapírt használtam. A szemeket a behajtott papírba tettem, jó nagyokat csaptam rájuk, és meglepődve tapasztaltam, hogy a nagy darabokból kisebb magok estek ki. Tehát a héjakat kidobtam, újra összefogtam a papírt, és kalapáccsal kicsiket mértem rá. A magok ugyan szétestek, de nem lett porszerű. Persze, hogy jobb lenne egy mozsár. De sedaj. A tésztába belekerült így, a töltelékhez más megoldást alkalmaztam. A vajat felolvasztottam, a darabokat beledobtam, kicsit megmelengettem, és míg a tészta kelt, hagytam a vajat megízesedni. De ne menjünk a dolgok elejébe. Lássuk a receptet:

Hozzávalók:

125 ml langyos tej

360 g finom liszt

1 csomag szárított élesztő

50 g cukor

45 g vaj

2 evőkanál ricotta

csipet só

1 tojás

1 tk őrölt kardamom

Töltelék:

100 g vaj

1 tk őrölt kardamom

80 g cukor

50 g kakaópor

A sót a dagasztótál aljára szórom. A lisztet rászitálom, beleszórom a cukrot és a kardamomot, rá az élesztőt, a langyos tejet ráöntöm, majd belemorzsolom a vajat és a ricottát, hozzáütöm a tojást. Elkezdem összedagasztani, és bő 10 percig dolgoztatom a gépet. Ezután a tálat folpackkal letakarom és a sütőbe tolom, amiben felkapcsolom a világítást. Hagyom kelni a tésztát. 

Miután megkelt, lisztezett munkafelületen kinyújtom.

A vajat, melyben a kelesztési idő alatt ázott a kardamom, a tésztára szűröm, elosztom a tésztán, megszórom a cukorral és a kakaóporral, feltekerem.

Az a bizonyos finn kalács úgy készült, hogy koszorú formát alkottam belőle, tepsibe tettem, majd bevágdostam felülről úgy, hogy alul egyben maradjon, majd széttologattam a szeleteket, azaz egyik a kör belseje felé ment, a másik a külseje felé, majd újból kelesztettem, és mikor megdagadt, úgy nézett ki, mintha fonva lenne. 

Én azonban most Mirella ötletét alkalmaztam, azaz ferdén felszeleteltem a tekercset, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a szeleteket virágformában, betöltve a formát, és így kelesztettem újra.

Miután megdagadtak, a 180 C-ra előmelegített sütőbe toltam, és aranybarnára sütöttem kb 35 perc alatt.

Én kenegetni nem szoktam a kelt tésztát, noha tudom, hogy szebbek, mosolygósabbak lennének, de a lustaság és az ecset hiánya megfoszt ettől az élménytől. Egyszerű lenne orvosolni a problémát, elég lenne egy szilikonecset, ám sokszor csak az ujjaimmal szoktam lekenni a dolgokat, ha mégis erőt veszek magamon. Ma azonban nem volt itthon több tojás, esik az eső, és ezért nem volt kedvem kiugrani, így még ez is elmaradt. Azt gondolom azonban, hogy nem lett rossz a rózsakoszorú.

Micsoda ízek. Ez a kardamom...igazán ínyenc dolog. Úgy tűnik nekem, hogy sokkal finomabb ezzel, mint a keverékkel. Bátran fogjon neki mindenki, aki megkívánja. Férjecském miután jóízűen elmajszolt egy szeletet, megkérdezte, milyen lekvár van benne. 

Hahahaha!!!

Sikerült meglepnem!

Az interneten olvasgatva ilyen infókat találtam a kardamomról, aminek több fajtája is létezik:

Ez a fűszer fogfájásra, megfázásra és gyomorfájdalmakra kiváló. Az ayurveda gyógyászat a vizeletkiválasztó szervek gyógyítására, köhögésre, aranyér betegségekre alkalmazza, míg a tradicionális kínai gyógyászat a gyomor betegségeinél és hasmenésnél alkalmazza szívesen.

A kardamomból készült gyógytea igazi varászszer megfázás esetén, azonnal megtisztítva a légutakat és ezzel együtt az influencával járó fáradtsággal is megküzd.

Indiában nagy szeretettel használják fogfájásra, vagy a fogyíny gyulladásaira, köhögésre és megfázásra, emésztési problémákra, vagy a gyulladt belekre.

Olybá tűnik, hogy hatásos ellenszer skorpió és kígyómarásra is.

A kardamomnak enyhén csípős, gyümölcsös íze van, azonban ne essünk túlzásokba a használatával a konyhában. Persze mindez személyre szabottan működik, azaz kinek mi a túlzás.

A gyógyteához egy teáskanálnyi kardamom magot öntsünk fel egy csésze forrásban lévő vízzel, 5 perc áztatás után szűrjük le. Mindezt fél órával az étkezések után fogyasztjuk, ha gyomor és bélbetegségekben szenvedünk.

Ha megfázáskor akarunk szabad légutakat, a kardamom illóolajból 4-5 cseppet teszünk egy tál forró vízbe, és azzal inhalálunk.

Használatával kapcsolatban kevés ellenjavallat van, az aszpirinnel nem áll jó barátságban, ha valaki ilyen kezelés alatt áll, térjen el ennek használatától.

A konyhában való alkalmazása:

Kiválóan alkalmazható első fogásokhoz és sült húsokhoz, de a legnyilvánvalóbb alkalmazása az édességek területén ismert, krémekben, csokis tortákban, kekszekben.

Ideális a teák és a kávé ízesítéséhez, a híres arab kávéban a qahwában annyira jelen van, hogy a kávé és kardamom aránya a kardamon javára billen. Úgy gondolják, és nyilván nem megalapozatlanul, hogy felfrissíti a vérkeringést ez az ital.

Ha rekonstruálni szeretnék ezt az ínyencséget otthonunkban, elég ha az őrölt kávéba keverünk két-három szem kardamom szemet, majd ha a kávé lefőtt, cukorral és tejszínhabbal tálaljuk a ízletes italt.

A fűszert leginkább Skandinában használják (lám Mirella receptje is Svédországból jön), az egyik onnan eredő finomság a Käffebrod, tipikus édesség, melyet kávéval kínálnak.

Használhatjuk likőrök készítéséhez, kiváló gyomorkeserű lesz belőle.

A többi pedig már csak fantáziánktól függ.

Mogyorós - mandulás csokicsodák Jamietől

Jamie nagyon szuper dolgokat tud ám összehozni, mint ez a fantasztikus alkotás is, amiben sok nekem nagyon tetszetős dolog van:

1. olajos magvakkal teli

2. nagyszerű hasznosítást kínál a megmaradt tojásfehérjéknek

3. nagyon kakaós, nagyon finom, 

4. egyszerre omlós, egyszerre roppanós, egyszerre ropogós!

A fehérjéknek ugyan találtam már egyszer egy isteni receptet, de ahhoz jobban el tudom képzelni a tavaszt és nyarat, mikor van sok színes és ízes apróbogyójú gyümölcs. Ilyen nyamvadt esős és nyálkás időben, mint amilyen ma is van, egy csokibomba kell, olajos magvakkal, amikkel a magneziumszükségletünknek is eleget teszünk, és egyből nyugodtabbá válunk. Mint én is. Mert az illatok azok azonnal felszabadulnak a sütőből. És az ízek....Jamiekém, ez nagy volt tőled!

Hozzávalók:

300 g olajos magvak vegyesen (nálam mogyoró és mandula)

400 g porcukor

100 g keserű kakaópor

1/2 teáskanál só

4 tojás fehérjéje

A sütőt előmelegítjük 160 C-ra. A tojások fehérjéjét kemény habbá verjük. Az olajos magvakat, amik lehetnek mandula/pisztácia/kesudió/mogyoró egy serpenyőben megpirítjuk kissé, majd durva darabokra vágjuk. A porcukrot, kakaót és a sót összekeverjük, hozzáadjuk a feldarabolt magvakat, majd a kemény tojásfehérjével alaposan összedolgozzuk. Ez a massza már így is nagyon inycsiklandó. De nem hagyjuk abba, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatunk egy fél evőkanállal ebből a csodálatos krémből, kb 4 centi távolságra egymástól és a forró sütőben 10 perc alatt készre sütjük.

Berepedezik a kis drága, és ennyi idő után puha marad még, mikor megtapogatjuk, de pont ilyennek kell lennie, mert mikor kihűlt, ez adja a különlegességét.

Ropogós lesz kivűl, belül omlós, és a pirított magvak....

Inkább kóstolja meg mindenki.

 

Fantasztikus!

Túrósztracsatellás csokicsókok

Magyarországról túrót is kaptam a töpörtyűkrémmel együtt, ami még felhasználásra várt, a süti itt ugyanis nagyon gyorsan fogyó eszköz. Nemtom a többi blogger kinek süt-főz olyan sokat mindig, és hogyan áll a kilókérdésekkel, de én, még ha ketten is vagyunk, állandóan sütök. Vannak hivatalos kóstolóim, ők elviszik a megsült dolgok felét, tehát van helye a megalkotott dolgoknak, de a számlák és a bevásárláskor elköltött összegek is nőnek. Vissza kell fogjam magam. Nem is beszélek a mérleg mutatójáról!!

Viszont ha az ember lányának van túró a hűtőjében, muszáj vele kezdenie valamit, nem áll el a végtelenségig, ahogy anyukám szokta mondani, elkészültek tehát a csupacsokis túrós csokicsókok:

Hozzávalók:

a kekszekhez:

280 g liszt

180 g cukor

160 g étcsokoládé

130 g vaj

30 g keserű kakaó

3 tojás

1/2 teáskanál sütőpor

egy csipet himalájai só

a töltelékhez:

250 g túró

100 g porcukor

50 g étcsokoládé

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra. A csokoládét apróra vágjuk, majd a vajjal együtt gőzfürdőben megolvasztjuk. Ezalatt a tojást a cukorral és a csipet sóval habosra keverjük, a száraz hozzávalókat kimérjük. A nagyon habosra vert tojásos masszához szitáljuk a lisztes keveréket és a megolvadt majd kissé kihűlt csokis mixet is hozzákeverjük. Tortazsákba szedjük és sütőpapírral fedett tepsire 5 cm átmérőjű kis csigákat nyomunk.

10-15 perc alatt készre sülnek. Kissé gumiszerű érzetűek a csókok, de ez változik, miután kihűltek. Akár magukban is lehetne őket ropogtatni, vagy lekvárral párosítani. Az én receptemben azonban túró van:

A krémhez a túrót a porcukorral kikeverjük, a csokit apró darabokra vágjuk, majd azt is a túrós krémbe keverjük, és két csokicsókot ezzel a krémmel megkenve összeragasztunk.

Az étcsokis "sztracsatella" ropogóssá teszi a túrótól amúgy megpuhuló kekszeket. Mint látom, a vendégeknek nagyon ízlik.

A megszokott linzerkarika helyett bátran ajánljuk ezt, garantált sikere lesz!

 

Mint látható, bármilyen forma nyomható ebből a csodás krémből, nem veszíti el a formáját sütés közben, csak kicsit megemelkedik. Úgymond csókosodik.

Habos kávéhoz naaaagyon ideális!!