Fügés-narancslekváros kekszek - amilyen csúnyák, annyira finomságosak

Nemrégiben akciós volt az aszalt füge az egyik bevásárlóközpontban, vettem is gyorsan egy kiszereléssel, de mikor emberem megkóstolt egyet, azt mondta, tiszta penészízű volt, míg amit én megkóstoltam, nagyon ízletesnek tűnt, ennek ellenére nem fogyasztottam, ő meg abszolút elzárkózott tőle. Így ott maradtak a polcon egy szép üvegbe rakosgatva, várakozván vagy a felhasználásra, vagy kidobásra. Inkább a felhasználás mellett döntöttem, de kellett neki valami formát adjak, mert így férjuram nem nyúlt volna hozzájuk. 

Kerestem tehát egy receptet, és mielőtt belevágtam volna az elkészítésébe, amihez a fügéket le kellett turmixolni, mindet meg kellett kóstoljam.

Miután kiderült, hogy férjem volt annyira szerencsétlen, hogy kivette az egyetlen esetleg megdohosodott darabot, bátran vágtam bele abba, hogy új formában, de felkínáljam neki a tél egyik főszereplőjét.

Módosítottam a recepten, mert egyes hozzávalók nem voltak itthon, egyeseket nem tartanék itthon, nemtom milyen elvből kifolyólag, így ez a verzió nagyon tükrözi az én ízlésvilágom, és be kell valljam, olyannyira jól sikerültek és istenségesen finomak lettek, hogy nem sok idejük volt arra, hogy megöröklődjenek fényképen, az a pár darab, amit elcsíptem, nem adja vissza a finomságukat, de egy homályos képet ad arról, mire számíthat az ember. Biztos vagyok benne, hogy ha a hozzávalókat a hagyományos hozzávalókra cseréli valaki, sokkal szebbek is lehetnek, de nekem már berögzült a fejembe, hogy csakis kókuszvirágcukrot használok a konyhában, és csakis tisztított vajat, hogy erről még egy hagyományt igénylő nemzeti recept sem tud lebeszélni.

A receptben megtalálható mind a hanyományos mind az én verzióm is.

Hozzávalók

a tésztához

150 g rozsliszt (vagy simaliszt)

50 g étkezési keményítő

25 g kókuszliszt (vagy 50 g mandulaliszt)*

20 g kókuszvirágcukor (vagy barnacukor)

1 csipet sütőpor

1 csipet só

50 g méz

50 g tisztított vaj (vagy 50 g napraforgólolaj)**

1 tojás

a töltelékhez:

125 g aszalt füge

2-3 evőkanál narancslekvár

* a kókuszliszt nem keverendő össze a kókuszreszelékkel, ez egy lisztfinomságú kókuszörlemény, tudni kell róla, hogy nagyon sok nedvességet felszív

** ha vajat alkalmaztok, meglehet hogy több kell bele, mivel én kókuszlisztet alkalmaztam, a tésztához kellett adjak 2 evőkanál olivaolajat is

A tésztához a hozzávalókat összegyúrjuk, linzerkeménységű tésztát kell kapjunk, amit aztán 30 percre a hűtőbe teszünk pihenni.

Ezalatt elkészítjük a tölteléket is: a fügét megszabadítjuk a kemény részétől (ez a fához csatlakozó része lenne, a nevét nem tudom), késsel aprítjuk, turmixgéppel pépesre őröljük, majd hozzákeverjük a narancslekvárt is, annyit, aminek a segítségével egy nem túl híg de krémes masszát kapunk.

Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, a tésztát kb 4 mm-es lappá nyújtjuk, a hosszabbik oldalával párhuzamosan félbevágjuk, a töltelékünkből kisebb hengereket formálunk, majd az egyik félre rakjuk, egymástól 2 cm-es távolságra a vágásra merőlegesen, ráfordítjuk a másik felet, összenyomogatjuk a töltelék körül a két tésztalapot, a hengerek körül körbevágjuk késsel, s helyes kis csüveket formálunk, amiket aztán 2 cm-es darabokra vágunk. Nekem egy hengerből 4 db kekszem született.

A felesleges tésztadarabokból ismét hengert formáltam, amit aztán szeleteltem, nagyujjammal minden keksz közepét benyomtam, narancslekvárt kanalaztam beléjük.

Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatva 12-15 perc alatt készre sütjük őket.

Esetleg ha normál hozzávalókból készítjük a kekszeket egy villa hátával belapíthatjuk az egyes hengerdarabokat, így nagyon fognak hasonlítani egy neves márka hasonszőrű kekszeire.

Narancstorta glutén és laktózmentesen

Az a bizonyos narancstorta, amiért rajongunk, sajnos lisztet és ricottát is tartalmaz, amit nem mindenki tud beilleszteni az étrendjébe, ezért is kerestem egy olyan változatot, ami mindenki számára elérhető, hacsak nem vegán emberről van szó. Ugyanis tojás kell hozzá. Két verzió is készült tegnap. Mindkét receptet megosztom, a két-két hozzávaló listával, mindenki választhat a saját kedve szerint. Nekem személy szerint a kókuszlisztes verzió ízlik jobban, emberemnek azonban a rizslisztes jött be nagyon.

Mindkét torta ugyanabban a kuglóf formában sült meg, mindkettő ugyanolyan magas lett, mégis az egyik hat tojásos, a másik három. Ebből is látszódik, hogy a kókuszliszt mennyi nedvességet képes felvenni. Óvatosan bánjunk vele tehát. 

Hozzávalók:

1. torta

6 tojás

250 g barnacukor/kókuszvirágcukor

100 g mandulaliszt

130 g kókuszliszt

10 g sütőpor

2 kezeletlen narancs

2. torta

3 tojás

125 g barnacukor/kókuszvirágcukor

62 g rizsliszt

62 g mandulaliszt

5 g sütőpor

1 kezeletlen narancs

kókuszreszelék és kókuszolaj a forma kenéséhez

Eljárás mindkét esetben ugyanaz:

A narancsokat alaposan megmossuk, majd bő vízben egy órára feltesszük főzni. Ezután félbevágjuk, ellenőrizzük, hogy vannak-e benne magok, azokat eltávolítjuk, majd felvágjuk és leturmixoljuk őket. Fontos, hogy felhasználás előtt kihűljenek.

A tojásokat habosra keverjük a cukorral. Ha ez megvan, belekeverjük a narancsot.

A mandulával elkevert sütőport is belekeverjük, majd apránként hozzáadagoljuk a kókuszlisztet (ha azt a verziót választottuk). Meglehet, hogy kevesebb mennyiségre lesz szükség, mint a hozzávalók között megadott mennyiség. A rizsliszt esetében a mennyiség pontos.

A kuglófformát kókuszolajjal kikenjük, majd megszórjuk a kókuszreszelékkel, és beleöntjük a masszánkat, 175 C-ra előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütjük.

Szilvatorta (glutén és laktózmentesen)

Szilvás változat, most, ebben a szezonban. A recept a kókuszliszt hivatalos honlapjáról származik, ahol áfonyával javasolták. Pont jól jött, mert valami édes mindig kell az életben, nemigaz? Még akkor is, ha az ember lányának le kell mondania néhány dologról, mint a cukor, a fehérliszt, a tejtejmék. Ilyenkor jönnek ezek a receptek, de azt hiszem, nagyon meg vagyok velük elégedve. Naaagyon finom ez a tortácska, a linzertészta ebben a verzióban nekem sokkal jobban ízlik. Nagyon ropogós, és nagyon szép barna, nekem pedig mindig is a sütik legbarnább, tepsihez közel eső, majdnem megégett része ízlett, sőőőt, harcolok mindig értük. Szóval itt aztán igazán az én ízlésemhez igazították a receptet. Köszönöm!

Hozzávalók:

a tésztához:

180 g rozsliszt

20 kókuszliszt

120 g kókuszolaj

80 g kókuszvirágcukor

1 tojás

a töltelékhez:

500 g friss bogyós gyümölcs, vagy apróra vágott egyéb gyümölcs

4 tojás fehérjáje

1 evőkanál frissen facsart citromlé

100 darált mandula

1 evőkanál kókuszvirágcukor

A tésztához a liszteket tálba mérjük, hozzáadjuk a puha kókuszvajat, a cukrot, és a tojást, és linzertésztát gyúrunk belőle. Egy órára hűtőbe tesszük.

Miután letelt a pihentetési idő, akkorára nyújtjuk, mint a piteformánk, mégpedig úgy, hogy pereme is legyen. Villával megszurkáljuk, és 180 C-on 10 perc alatt elősütjük. 

Ezalatt elkészül a töltelék is. A honlapon áfonyás tölteléket javasoltak. Annak nincs szezonja, ezért most nálam szilvás lett. De milyen jó lett. 

A szilvákat megmossuk, kimagozzuk, és apróra vágjuk. 

A tojások fehérjéjéből kemény habot verünk, miközben hozzácsorgatjuk a citromlevet. A mandulát, ha egészben van, ledaráljuk. A tojáshabhoz keverjük óvatos mozdulatokkal, hogy ne törjük nagyon össze. Majd a gyümölcsöt is beleforgatjuk, ezt a kissé kihűlt tortaformába halmozzuk, megszórjuk a kókuszvirágcukorral, és visszatoljuk a sütőbe, kb 30 percre, vagy ameddig el nem készül. Nekem ennyi idő alatt készen volt. De sütőfüggő.

A végeredmény egy ellenállhatatlan ropogós aljú, puha tetejű, nagyon különleges ízvilágú, nem édes sütemény, ami mellé még egészséges is.

Nagyon jó étvágyat hozzá!

Már másodszorra készült el, áfonyás feketeribizlis változatban, isteni finom! 

Feketeribizlis-ribizlis gluténmentes nassolnivaló

Nemsokára egy olyan orvoshoz megyek látogatóba, aki csupán az étkezés átformálásával helyrehoz minden problémát, még ha én nem is panaszkodom semmire. Egy nőgyagyás, akihez egyébként is el szokott járni az ember lánya, ez most egy ilyen látogatás lesz, de azt beszélik erről a hölgyről, hogy 10 évet visszafiatalít. Nos, megnézzük. Ha lefarag néhány centit innen-onnan, és mellé még egészségesebb is leszek, azért csak hálás leszek neki. Aki ajánlotta, már mondott néhány dolgot, akit azóta küldtem oda, az is elejtett egy-két megjegyzést, szóval elkezdtem felkészülni arra a négy hétre, ami rám vár. Vagyis ki kell iktassak néhány alapanyagot a konyhámból és az étkezésemből. Nem tudom, mennyire leszek ügyes, de ha már eldöntöttem, hogy elmegyek, jó lenne, ha be is tartanám. Mihelyst többet tudok, jövök a részletekkel, addig is egy esetlegesen beiktatható inyencség, amiben nincs cukor, nincs liszt, azaz gluténmentes, semmiféle vaj, olivaolaj, viszont tojást tartalmaz. Ha jól tudom, talán az maradhat az étkezésemben, de majd kiderül. Mindenesetre ezek a kis harapnivalók nagyon finomak, megdöbbentően. A cukor helyett kókuszvirág cukor van benne, abból is két teáskanállal vagyis szinte semmi. Ugyan különleges hozzávalókról beszélek, nekem legalábbis azok voltak, miután rákerestem a neten, honnan is szerezhetném be őket, egymillió oldal beugrott, a bőség zavarában voltam. 

Nem gyarapítom a szót, nézzük miként is készültek:

Hozzávalók:

145 g darált mandula

80 g kókuszliszt

1/2 teáskanál sütőpor

2 tojás

80 g natúr joghurt

30 ml víz

2 teáskanál kókuszvirág cukor

1 csipet só

2 evőkanál kókuszvaj

60 g fekete és pirosribizli

Nagyon egyszerűen a száraz anyagokat összekeverjük, a tojást kissé felverjük, hozzáadjuk a joghurttal és vízzel együtt a száraz hozzávalókhoz, elgyúrjuk, majd belekeverjük a megmosott megszárított gyümölcsöt is. 

Kisebb adagokat csippentünk ki belőle, amikből kis gombócokat formálunk, kissé elnyomjuk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk őket, és 160 C-ra előmelegített sütőbe toljuk 10-15 percre. Nem kell nagyon sokat sütni, mert csak megkeményedne. Épphogy piruljon meg a tetejük.  

Nagyon ízlenek ám, ha maradhat minden a hozzávalókból az étkezésemben, akkor megoldottam a rágcsálnivaló kérdését. 

Kérdés, maradhatnak-e?!