Chia magos kekszek

Egymillió éve nem jártam errefelé, és nem azért, mert egy éve nem eszünk semmit, hanem mert nagyon sűrű évünk volt, és nem volt időm gép elé ülni. Ezek a fránya okostelefonok is közrejátszottak mindebben, mert azokkal már elég csak egy klikk, és látom az emiljeimet és olvashatom a legfrissebb híreket, bármiről legyen is szó. Tehát a nagy gépet manapság már ki kapcsolja be? A férjem, hogy új két-, vagy négykerekűt keressen. Az a mániája. Nem tudom, ti észrevettétek-e mennyire befolyásol bennünket a média. Itt Olaszországban, de bizonyosan az egész világon így van, a tv-ben csak úgy hemzsegnek a főzős műsorok, ami mit okozott? Gombaszámra nőnek a konyhablogok, és gyarapodik a konyhás programok száma is. Engem is ez ösztönzött annó arra, hogy a receptjeimet online szakácskönyvbe írjam, és aztán megosszam is őket. Aztán hála a netnek, ez bizonyos embereknek már a kereseti lehetőségévé vált. (Nem nekem!)

Az uram viszont autós és motoros műsorokat néz, aminek a hatására mi évente, max kétévénte autót cserélünk, és amióta az emberemmel vagyok, lecseréltünk már kb 10-12 motort is, többet, mint amennyi éve kapcsolatunk tart. Nem kevés türelemjátékba kerül ez nekem.

Másik újdonság: lakásfelújítás is megy ezerrel a televízióban, aminek a hatására mindenki lakberendezővé vált, és mi is alaposan beleestünk egy ilyen projectbe. Szóval az év emiatt lett szűkös itt. Hála Istennek végre befejeződött a lakásproject, és most egy kicsit újra több időm lett, behoznék néhány elmaradást.

Rögtön egy nagyon kedvenc kekszet hoztam. 

Mikor megmaradnak a tojásfehérjék, ami előfordul sokszor, ezt szoktam belőlük alkotni. Hogyan is marad meg nekünk ennyi tojásfehérje? A carbonara tésztaszósz miatt, ahhoz ugyanis csak tojássárgája kell, attól lesz jó krémes a tészta. Ráadásul az a tésztaétel olyan pörgősen elkészül, és annyira ízlik is, hogy sokszor kerül terítékre, és emiatt sokszor készül ez a keksz is. Szóval elfogyni nem fogytunk el az év alatt.

De térjünk a lényegre, íme a recept, ami egy Nők lapjából került hozzám.

Hozzávalók:

20 g chiamag

50 g étcsokoládé

3 tojásfehérje

180 g porcukor

140 g mandula

100 g mogyoró

csipet só

4 evőkanál kakaópor

1 teáskanál fahéj 

1 citrom lereszelt héja

1 teáskanál lereszelt gyömbér

barnacukor a forgatáshoz

Elkészítéséhez este fogjunk hozzá, mert egy éjszakát a hűtőben kell töltsön a "tészta".

Ledaráljuk a chiamagokat, ezt tesszük a száraz magvakkal is.

A tojésfehérjét elkezdjük magas fokozaton felverni kevés porcukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a maradék cukrot is.

A csokit lereszeljük, a száraz hozzávalókat mind tálba mérjük, majd ha a tojésfehérjénk szép fényes lett, óvatos mozdulatokkal összekeverjük a száraz hozzávalókkal, a tálat aztán lefedjük folpackkal és egy éjszakára a hűtőben pihentetjük, mindezt azért, hogy a zselésítő chiamag megszívja magát.

Másnap két kiskanállal kisebb gombócokat formálunk, beleforgatjuk a barnacukorba, majd egy sütőpapírral fedett tepsire helyezzük őket. Ha van keksznyomdánk, kedvenc formánnal lelapítjuk őket, és 180 C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütjük a kekszeket.

Én gyakran csak dióból vagy csak mogyoróból készítem el ezt a receptet. A mandulát kissé anonímnak tartom, míg a mogyoró és a dió is nagyon határozott ízű, nagyon szeretem.

Valamint a porcukrot is le szoktam cserélni finommá őrölt kókuszvirágcukorral, akkor a kekszek íze még markánsabbá válik.