péntek, szeptember 26, 2014

Torta Saint Tropez - Tropezienne - az Azur part kedvence

Hazaértünk a fantasztikus provanszi nyaralásunkból. Még mindig meleg van ott, napozni is tudtunk, valamint belekóstóltunk a finom francia konyhába, és fogyasztottunk is belőle bőven. Leginkább halételekre koncentráltunk, de volt fokhagymás hús is, illetve isteni finom libamáj, és édességek is. Amit semmiképpen nem akartam kihagyni, az az a Saint Tropezi édesség, melyet 1955-ben honosított meg Alexandre Micka a nagymamája által sokszor sütött torta alapján. A torta azóta az azur part egyik legfelkapottabb sütijévé nőtte ki magát. Megalkottam itthon, és pontosan olyan finom lett, mint a helyben elfogasztott társa, amit egy igen édes kis patisserie-ben vásároltunk Renoir városában, Cagnes sur Mer-ben. Mit mondjak a kirándulásról? Csodálatos és finom volt minden, de betyár drága. Ám egyszer élünk, nemigaz? Miért dolgozunk, ha nem azért, hogy élvezzük kicsit az életet?! Ez az édesség sem tartozik a legolcsóbb fajták közé, de megéri nekifeküdni, mert a végeredeményről a fő kóstolóim azt mondták, eddigi legjobb alkotásom. Hosszú a folyamat, én tegnap 5-kor fogtam neki, és ma délre lett belőle fogyasztható valami, de megérte.

A kovászhoz:
50 g liszt
4 g szárított élesztő
40 ml tej

a tésztához:
1 tojás
150 ml tej
180 g manitoba liszt
100 g 00 liszt
40 g cukor
4 g só
60 g vaj

a krémhez:
750 ml tej
1 vaniliarud
9 tojássárgája
225 g cukor
75 g liszt 00
10 g zselatinlap
csipet só
350 ml tejszín
20 g porcukor

a kenéshez 
1 tojásfehérje
cukor granella

Eljárás:
Először készítsük el a kovászt, amihez a lisztet és az élesztőt egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a tejet, gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, letakarjuk folpackkal és egy órára langyos helyre tesszük, pl a sütőbe, amiben a világítást felkapcsoljuk.

Ezután a kovászt a robotgép táljába tesszük, a hozzáütjük a tojást, és a linzerkarral elkezdjük összedolgozni. Ezután hozzáöntjük a langyos tejet, és folyamatos kevergetés mellett hozzászitáljuk apránként a lisztet, a sót és a cukrot.
Miután minden hozzávaló egynemű masszává állt össze, kicseréljük a linzerkart a dagasztókarra és azzal dolgozzuk át a tésztát, hozzádaraboljuk a vajat, de mindig megvárjuk, hogy az előző darab vaj beledolgozódjon a tésztába, és csak így adjuk hozzá  a következő darabot.
Addig dolgozzuk a tésztát, míg a karhoz már nem ragad.
Ezután egy lisztezett tálba helyezzük a gombóccá formált tésztát, folpackkal letakarjuk, meleg helyen 2 órát kelesztjük, majd 12 órára a hűtőbe tesszük további kelesztésre.

A krémhez:
A vaniliarudat kettévágjuk és kivágjuk a magvait, amit aztán a rúddal együtt a meleg tejbe helyezünk fél órára.
Így hagyjuk kihűlni a tejet. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. Eközben a tojások sárgáját a cukorral habosra felverjük. Hozzászitáljuk a lisztet. A vaniliarudat kivesszük a kihűlt tejből, amit aztán a tojásos mixhez öntünk, összekeverjük, majd feltesszük főzni, folyamatos kevergetés mellett, mindaddig míg be nem sűrűsödik, majd hozzákeverjük a kicsavart zselatinlapokat, alaposan elkeverjük, áttesszük egy tálba, letakarjuk folpackkal, hogy a felszínéhez érjen, és így hagyjuk kihűlni. Miután elérte a megfelelő hőmérsékletet, akkor hűtőbe helyezzük. Közben a tejszínt félkemény habbá verjük, hozzáadjuk a porcukrot és tovább verjük, míg teljesen kemény nem lesz. Ezt aztán a tojásos krémhez keverjük óvatos mozdulatokkal, majd újra lefedjük a folpackkal és visszatesszük a hűtőbe. 
A 12 óra letelte után elővesszük a megkelt tésztát a hűtőből, szobahőmérsékleten hagyjuk két órára, csak ezután kezdjük el dolgozni. Kör formára kell dolgozzuk, mégpedig 24 cm-es átmérőjűre. Mindezt egy sütőpapírra rajzoljuk, megfordítjuk, és arra helyezve a tésztát formázzuk a kívánt méretűre, ügyelve arra, hogy 3-4 cm magas legyen. 
Én ma a kis formákra szavaztam, 10 kisebb gombócot formáztam a tésztából, így mindig csak annyit töltök meg, amennyit éppen elfogyasztunk, mivel nem várunk vendégeket, mi kettőnknek ez így kényelmesebb, pratikusabb.
Letakarva még egy órát kelesztjük, majd ha letelt ez az idő is, akkor bekenjük a tojásfehérjével és megszórjuk bőven a cukor granellával. 


160 C-osra előmelegített sütőben 50 percig sütjük. Ha túl sötét lenne, takarjuk le egy alufoliával és így süssük tovább.



Amint lejárt a sütési idő, rácson hagyjuk teljesen kihűlni.
Ezut kettévágjuk és megtöltjük a krémmel, és készen is van.




 

Micsoda finomság!! Pedig milyen egyszerűnek is mondhatnánk, zsemle Chantilly krémmel, ami a cukrászkrém tejszínnel elkeverve, ami ebben az esetben attól lesz képes megtartani a zsemletető súlyát, hogy zselatint is teszünk bele. Ettől lesz alkalmas bármilyen tortát is gazdaggá és ellenállhatatlanná tenni. De ebben a formában egy kötetlen találkozást is nagyon fel tud dobni. 

csütörtök, szeptember 04, 2014

Karalábés fehérítőzelleres risotto

Micsoda ízvilág. Ez nagyon jó ötlet volt. Ma nagyon sok dolgom volt, ezért esett a választásom erre a megoldásra, hisz a risotto egy olyan étel, ami gyorsan megvan, mert az előkészítésen kívül nincs sok teendő vele, hacsak nem a kavarás, de míg a sütikéim sültek, addig kavargattam én bőszen. Amit cserébe kaptunk - mert erre a debütre az anyóst is meghívtam -, az mindennel felért. Két egyszerű zöldség, kevés rizs, sajt, és mégis micsoda fenséges eledel került az asztalra. Ráadásul a karalábé itt egy ismeretlen valami, ma a bevásárlás során mégis ráakadtam egy gyönyörű példányra. Micsoda nap!!
Ha már kétféle zöldség, legyen kétféle sajt is. Az elmaradhatatlan parmezán, és egy helyi krémsajt, ami kicsit savanykás, olyan, mint egy nagyon sűrű, darabos tejföl. Akcióban ma kettőt adtak egy áráért, és nekem szükségem is volt erre, hisz anyukámék nálam töltenek pár napot, és ugye a magyar reggeli kenyérrel és az arravalóval indul. Nos, ez a sajt pont alkalmas erre a szerepre. Piadinába is tökéletes, és meglehet, hogy esténként, mikor nem lesz kedvem főzni, két piadinát megmelegítek, megtöltöm, és kész is.

A risotto hozzávalói:
1 pohár risotto rizs
három szál fehérítőzeller
fél fej karalábé
két kanál krémsajt
reszelt parmezán (bőven)
olaj, vaj
húsleves v zöldségleves
1 fej shalothagyma

Az eljárás még mindig a régi:
Megtisztítjuk a zöldségeket: a zellert én krumplihámozóval meg is hámoztam, mert a külső szálakat használtam ma, hosszában csíkokra majd kockákra vágtam. A karalábét meghámoztam, azt is kockákra vágtam. A hagymát felaprítottam. Egy széles aljú lábasban megmelegítettem az olajat, beledobtam a hagymát, kissé üvegesre pároltam, majd beledobtam a rizst, kissé megpirítottam, és miután kis színt kapott, felöltöttem kevés húslével.
Hozzáadtam a felkockázott zöldségeket, és felöntöttem annyi húslével, ami tökéletesen ellepte az étel. Folyamatos kevergetés mellett mindaddig adtam hozzá szedőkanalanként a levest, míg a rizs meg nem főtt teljesen.
A zöldség is megfő ennyi idő alatt, és átadja az ízeit a készételnek.
Miután megfőtt a rizs, hozzáadtam két diónyi vajat, a krémsajtot és bőven parmezánt, jól elkevertem, majd lefedtem a lábast, és hagytam kicsit pihenni. Beszélgettem addig az anyóssal.
Kb 5 perc után tálaltam is a finomságot.
Nagyon meg voltunk vele elégedve!



Miután elfogyasztottam, megnéztem, mit is tudnak ezek az általam keveset használt finomságok, és megtudtam, hogy még egészséges is volt, amit készítettem.

A net így szól a karalábéról és a zellerről:

"A karalábé (Brassica oleraceae convar. acephala var. gongylodes) a káposztafélék családjába tartozó zöldségnövény. Magas B1-, B2-, B6-, és C-vitamin (63 mg/100 g) tartalma miatt ajánlatos a nyers fogyasztása. Tartalmaz még kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, konzerválásra is alkalmatlan. Viszont egész évben termeszthető, és már tyúktojás nagyság elérésekor szedhető. A karalábé magas vitamintartalma miatt méregtelenítő hatású.
Vannak hajtatásra alkalmas fajták, amelyek rövid tenyészidejűek, hideg- és fényszegény körülményekhez alkalmazkodtak, valamint hosszabb tenyészidejű őszi-téli felhasználásra alkalmas fajták, amelyeknél lényeges szempont, hogy ne legyenek fásodára hajlamosak. (Wikipedia)"

A neten ezt lehet találni a fehérítő zellerről:
Már Homérosz is említi az Odüsszeiában. A középkorban a most ismert zellerfajták őse, a mocsári zeller volt az egyik legismertebb gyógynövény. Melankólia ellen és fogfájásra is ezt alkalmazták. Afrodiziákumként is említik, és állítólag megfiatalítja fogyasztóit. Egy időben a zellert csak ízesítésre használták, de a nemesítés után megkezdte önálló hódító útját, ma már a gumós, a halványított és a metélő zeller is kapható szinte mindenhol.A zeller az ernyősök családjába tartozik, így közeli rokona a kapor, az édeskömény, a petrezselyem és az ánizs is. Míg a hagyományos zellernél a gumót fogyasztjuk, a szárzeller gumóját nem lehet megenni, itt a levélnyeleket fogyasztjuk. Ezek a 30-40 cm hosszú, 3-4 cm széles, ropogós, húsos részek lédúsak, kellemes, enyhén borsos ízűek. Színük lehet fehér, világossárga, zöld, pirosas és csíkos is. A belső leveleket a zeller szívének is hívják, ezek a legfinomabbak. A rostokban gazdag szárzeller nyersen a legfinomabb. A fogyókúrázók kedvelt étele, hiszen kalóriaértéke igen alacsony, 100 grammban mindössze 14 kcal van. Tartalmaz nátriumot, kalciumot, foszfort, káliumot, vasat, magnéziumot, vitaminokat és nyomelemeket is. (Mindmegette.hu)"

szerda, szeptember 03, 2014

Almás répatorta

Csak egy kis répatorta, és abból is egy nem nagyon tömény verziójú. Csak úgy, mert bornyús idő van.

Hozzávalók:
3 tojás
100 g cukor
80 g mandulaliszt (reszelt mandula)
100 g alma
50 g répa
25 g liszt
30g étkezési keményítő
20 g rum
vaj

marcipán a tetejére

Az megtisztított almát vékony szeletekre, majd vékony csíkokra vágjuk, majd a rumba áztatjuk. A tojásokat és a cukrot robotgép segítségével habosra verjük. Közben kimérjük a száraz hozzávalókat, és a tojásokhoz szitáljuk.
Kivajazott, kilisztezett tepsibe öntjük, 180 C-ra előmelegített sütőben kb 30 perc alatt készre sütjük.




  
UI: A torta maga nagyon finom, de nagyon kevés benne a répa. Nem olyan, mint reméltem, és mérges is vagyok magamra, mert tehettem volna több répát bele. Legközelebb.
A teteje viszont nagyon tetszik. A marcipánt kisikáltam, majd belesíkáltam egy csipketerítőt, aztán pedig porcukorral bedörzsöltem, így kijött a szép minta.
Mint látható, nem tettem alá semmi krémet, lekvárt, és azonnal elfogyott egy negyed belőle. Szóval nem ehetetlen, de aki megcsinálja, nyugodtan tegyen bele 150 g répát!