kedd, április 29, 2014

Bodzás cupcakek és minitorta

Edina, a Homebisztro nevű blog írónője alkotott egy óriásit. Ez igen!! És persze minden más, ami a blogon található nagyon fenomenális. Fantasztikus fotók, tök jó beszámolók utazásokról, és nagyszerű receptek. Íme, ez a fenséges bodzás kuglóf is, ahonnan a receptet kölcsönvettem, ugyanis tegnap, amikor elmentem az uramért a tengerpartra, hogy két napot együtt lehessünk megint, a nagy örömre elmentünk egyet ebédelni egy rusztikus étterembe, ami a tengerparton van, de egy mező közepén, aholis volt két bodzabokor, tuti nem szennyezett, volt lehetőségem róla szedni egy csokrot, és este már le is forráztam pár virágot belőle, a mai sütikhez.
Megérte. Az adagokat feleztem, mert elfeledkeztem, hogy van már kuglófformám is, és a svéd bútorboltból beszerzett kis muffinformákra alakítottam a receptet, amikből nemtom milyen okból megint, de csak hatot vettem. A tészta még így is sok lett, ezért készült egy minitorta is, amiből aztán az orgonás torta krémjével egy virágötvözetre kaptam kedvet, de nemtom lesz-e belőle valami. 
Sosem lehet tudni.
Mindenesetre ez a piskóta nagyon finom, könnyed, illatos és finomságos.

Hozzávalók:
3 tojás
140 g cukor
112 g vaj
200 g liszt
1/4 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál szódabikarbóna
140 g görög joghurt
csipetnyi só
egy fél vaniliarúd kikapart magjai
fél citrom reszelt héja
2 evőkanál bodzatea (friss virágból)

A bodzateához néhány virágernyőt alaposan megmostam még előző délután, és forrásban lévő vízzel felöntöttem, majd másnap reggelig állni hagytam. Ezután leszűrtem, nagyon alacsony lángon feltettem főzni, hogy szinte esszencia maradjon belőle. Ekkora intenzív az illata, és ízre is jobban érvényesül. Persze ne várjon senki kicsattanóan bodzaleves ízre!

A bevonathoz én szem után mentem és a bodzateát használtam csak hozzá, amihez annyi porcukrot kevertem, amitől elég kemény, de még folyós bevonatot nem kaptam.

Az eljárás:
A vajat kissé megolvasztottam mikróban, de épp annyira hogy egy kanállal kenhetővé váljon. Ezt a robotgép táljába öntöttem és a cukorral habossá vertem. Egyenként adagoltam hozzá a tojásokat, és mindegyikkel alaposan elkevertem a tésztát. Ezalatt az idő alatt kimértem és átszitáltam a száraz hozzávalókat, majd a joghurttal felváltva  apránként a tojásos mixhez adagoltam. A vaniliamagokat száraznak minősítem, így az a liszttel együtt került a tésztába. Hozzáreszeltem a citrom héját is a keverékhez, majd a bodzalével is alaposan átkevertem és készen is voltam.
A formákat kivajaztam és kiliszteztem, szétosztottam benne a tésztát, mint mondtam, a hat kis formán túl egy fél püspökkenyér formára is jutott még.
170 C-ra előmelegített sütőben 25 perc alatt lettek készen a kis sütik, a tortácskának kellett még bő 10 perc.
A bevonathoz mint írtam szem után elkészítettem a mázat, rájukcsorgattam, és készen tálaltam.









A minitortából már nem lesz semmi, mert tegnap babalátogatóban voltunk, oda elvittük, és besöpörtük a babérokat - még orgonás krém nélkül is!!! Juhééééééééééééé!

szerda, április 23, 2014

Túrógombóckák fehércsokival, pisztáciával és kókusszal

A múltkorában rátaláltam egy fantasztikus blogra: egy 19 éves nagyon kreatív leányzóé, aki művésznek tanul Padovában. Lesz jövője, úgy érzem. Biztosan az iskolában is jól teljesít, ezt nem tudhatom, de hogy a konyhában egy zseni, azt nem tagadhatjuk. Igaz, leginkább édességre van berendezkedve, és kevésszer alkot, mégis óriási a rajongótábora, és igazán különleges dolgokat kreál. Szeretem. Szeretem a fotóit is simán, imádnivalóak.
Ez a receptje azért tetszett meg, mert a túróhoz kerestem végre felhasználási lehetőséget, itt ugyan ricotta van, de a kettő az majdnem ugyanaz.
Itt a recept, gyönyörködjünk.

Semmit nem változtattam rajta, ha nem a ricottát, túróra. 

Hozzávalók:
250 g túró

100 g kókuszreszelék
100 g fehércsoki
50 g pörkölt pisztácia
csipet só (nálam kimaradt - sós volt a pisztácia)

+ kókusz a gombócok meghempergetéséhez

A csokit gőzfürdőben megolvasztjuk, hagyjuk kicsit kihűlni. Közben a pisztáciát felaprítjuk, ha esetleg nem pörkölt lenne, serpenyőben olaj hozzáadása nélkül kissé megpirítjuk. A meghűlt csokihoz adjuk a kókuszreszeléket, a felaprított pisztáciát és az összetört túrót.
Összegyúrjuk, kis gombócokat formázunk belőle és kókuszreszelékben meghempergetjük.
Készen is van.
Hűtőben tároljuk tálalásig.






szombat, április 19, 2014

Szerzetesek szakállával készült spaghettik spárgával és piros kaliforniai paprikával


Kerestem a neten a magyar nevét ennek az éppen most szezonját élő zöldségnek, de sehogy nem bírtam kideríteni, mi ez. Itt több neve is van, de egyikre sem lelt semmit a net magyarul. Hátha valaki a képről felismeri. Salsola soda az egyik latinul hangzó neve. 
Más képeket itt találni róla:



Olvastam, hogy igen kiváló vízhajtó ilyenkor tavasszal, elég lenne belőle naponta 100 g-ot enni pár hétig, hogy átmossuk a szervezetet tavaszi nagytakarítás címén, és egyéb nem is kellene az egészséghez.
Vettem hát gyorsan. Ezt a vad bozótot alaposan meg kell tisztítani - levágni a piros gyökérrészét, átmosni a "hajat".

Én egy egész csokrot főztem ma meg, de a tésztába csak a fele ment. A másik fele majd a salátában végzi ma este. Valamint megmaradt egy másik projektből egy fél piros kaliforniai paprika és a hűtőben még volt 4 szál spárga. Ezeket használtam fel a mai tésztához.


A bozontos hajat feltettem főzni bő vízben. Közben a spárgát és a paprikát is megmostam, felaprítottam. Egy serpenyőben vajat forrósítottam, és megfuttattam benne a zöldségeket. A szakáll közben megpuhult, kiszedtem hűlni, nem leszűrtem, a felét kisebb darabokra vágtam és a serpenyőbe dobtam azokat is. A vizet, amiben főttek, sóztam, beledobtam a spaghettit, és a csomagoláson szereplő idő alatt készre főztem. Miután megfőtt, két szedőkanál vizet felfogtam, majd a tésztát leszűrtem, a feltéthez adtam, a főzővízből hozzáadtam annyit, amivel krémesre tudtam keverni, borsoztam, majd tálaltam.
Reszelt parmezánnal kínáltam.





Nagyon finom ízű ez a szakáll, ropogós, teli, ízletes. Nem üres szálakra kell gondolni, mint amilyen a metélőhagyma is. Én ropogósan szeretem, sajnos nem mértem a főzési időt, de azt hiszem, bármilyen formában finom lehet, nem lehet eltéveszteni.

péntek, április 18, 2014

Túrósztracsatellás csokicsókok


Magyarországról túrót is kaptam a töpörtyűkrémmel együtt, ami még felhasználásra várt, a süti itt ugyanis nagyon gyorsan fogyó eszköz. Nemtom a többi blogger kinek süt-főz olyan sokat mindig, és hogyan áll a kilókérdésekkel, de én, még ha ketten is vagyunk, állandóan sütök. Vannak hivatalos kóstolóim, ők elviszik a megsült dolgok felét, tehát van helye a megalkotott dolgoknak, de a számlák és a bevásárláskor elköltött összegek is nőnek. Vissza kell fogjam magam. Nem is beszélek a mérleg mutatójáról!!



Viszont ha az ember lányának van túró a hűtőjében, muszáj vele kezdenie valamit, nem áll el a végtelenségig, ahogy anyukám szokta mondani, elkészültek tehát a csupacsokis túrós csokicsókok:


Hozzávalók:
a kekszekhez:
280 g liszt
180 g cukor
160 g étcsokoládé
130 g vaj
30 g keserű kakaó
3 tojás
1/2 teáskanál sütőpor
egy csipet himalájai só

a töltelékhez:
250 g túró
100 g porcukor
50 g étcsokoládé

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra. A csokoládét apróra vágjuk, majd a vajjal együtt gőzfürdőben megolvasztjuk. Ezalatt a tojást a cukorral és a csipet sóval habosra keverjük, a száraz hozzávalókat kimérjük. A nagyon habosra vert tojásos masszához szitáljuk a lisztes keveréket és a megolvadt majd kissé kihűlt csokis mixet is hozzákeverjük. Tortazsákba szedjük és sütőpapírral fedett tepsire 5 cm átmérőjű kis csigákat nyomunk.


10-15 perc alatt készre sülnek. Kissé gumiszerű érzetűek a csókok, de ez változik, miután kihűltek. Akár magukban is lehetne őket ropogtatni, vagy lekvárral párosítani. Az én receptemben azonban túró van:

A krémhez a túrót a porcukorral kikeverjük, a csokit apró darabokra vágjuk, majd azt is a túrós krémbe keverjük, és két csokicsókot ezzel a krémmel megkenve összeragasztunk.
Az étcsokis "sztracsatella" ropogóssá teszi a túrótól amúgy megpuhuló kekszeket. Mint látom, a vendégeknek nagyon ízlik.
A megszokott linzerkarika helyett bátran ajánljuk ezt, garantált sikere lesz!


 






Mint látható, bármilyen forma nyomható ebből a csodás krémből, nem veszíti el a formáját sütés közben, csak kicsit megemelkedik. Úgymond csókosodik.

Habos kávéhoz naaaagyon ideális!!

csütörtök, április 17, 2014

Reteklevél-pestós tészta pörkölt dióval

MÁgnes volt az, aki nálam beindította az agymozgást, és felhívta a figyelmem a reteklevél nagyszerűségére. Nem kidobandó dolog, finom és egészséges, ráadásul van belőle bőven, ahol van retek is. Így is van. A súly növelése végett a piacon is ezzel együtt adják el a finom tavaszi retkeket. Mivel a múltkor vettem két csomaggal, ami kb 15 db kisméretű példányt jelent, elég mennyiség volt itthon egy finom és különleges pestóhoz.
Megállapítottam, hogy sokkal jobban ízlik, mint a hagyományos bazsalikomos fenyőmagvas verzió. És még olcsóbb is, hisz a levelekre mint melléktermékre gondolunk. 

A genovai pesto ugye friss bazsalikomlevelekből, fenyőmagból, fokhagymából és reszelt parmezánból készül, át kellett kicsit alakítanom a krém szerkezetét. A fenyőmagot pörkölt dióval helyettesítettem, a fejemben ettől állt össze a kép. Működött.

Fokhagyma, olaj és sajt ebbe is került.
Hogyan?

Hozzávalók:
2 csomag retek levele
4-5 szem dió megpörkölve
1 közepes cikk fokhagyma
1 marék reszelt parmezán
olivaolaj
bors

(só direkt nincs benne)
spaghetti
nagyszemű tengeri só

A leveleket szépen megtisztogattam, megmostam, megszárítottam és egy vizeskancsóba tettem. Beleszórtam a reszelt parmezánt, a diót, a megtisztított fokhagyma gerezdet, meglocsoltam olajjal (kb 2-3 evőkanálnyival) és őröltem rá borsot is bőven, majd botmixerrel pépesítettem.
Tésztának az ilyen szószokhoz mindig spaghettit választok, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem szeretem, ha valami üreges formába belegyűlik a szósz. Erre rátapad, de nem kerül fölénybe.
Forrásban lévő sós vízben kifőztem a tésztát, két szedőkanálnyi vizet felfogtam, a többit leöntöttem a tésztáról, majd a szósszal együtt visszatettem a lábasba, hozzáadtam a vizből egy keveset - ezt látni kell, mennyi elég -, jól összeforgattam, majd reszelt parmezánnal és durvára vágott diódarabokkal tálaltam.
Az íze...végre megtaláltam a nekem való szószt. A genovai verziótól már rosszul vagyok, annak idején annyit ettem. Persze mindig vonz, de nagyon ritkán vetemedünk neki.
Ez viszont sokkal markánsabb, sokkal intenzívebb, sokkal egzotikusabb, a pörkölt dió pedig igazi korona az ízeken.





Azt hiszem, erre most nagyon büszke vagyok!

szerda, április 16, 2014

Füstölt sonkás borsós tökvirágos tészta

Ebédre!
Este salátát eszünk, ebédre tésztát de zöldségekkel, elvégre tavasz van, vagy mi. Ez ma sem volt másként, borsóval és tökvirággal ízesített tésztát ettem, amit füstölt szalonna darabokkal gazdagítottam.
Jól sikerült. 

Hozzávalók 1 főre:
1 csokor tökvirág
1 marék borsó
100 g füstölt szalonna darabokra vágva
100 g tészta
só, bors,
2-3 kanál krémsajt vagy tejszín

A vizet feltesszük főzni, sózzuk, majd amikor már forrásban van, beleöntjük a tésztát és a csomagoláson feltüntetett idő alatt készre főzzük.
Ezalatt elkészítjük a feltétet, amihez a szalonnát serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül megpirítjuk. Kevés főzővízzel felöntjük, majd beledobjuk a borsót. A tökvirágokat megtisztítjuk, ami annyiból áll, hogy lecsippentjük a szárát a bibével együtt, amihez nem kell nagy tehetség. Elég kétfelé húzni a virágot - szirom és szár, a bibe megy a szárral együtt a kukába. Ennyi idő alatt megfő a tészta, amit lyukas kanállal a serpenyőbe szedünk, kevés vízzel együtt, összekeverjük, átforgatjuk a hozzávalókat, borsot őrlünk rá, a krémsajttal vagy a tejszínnel kiegészítjük az ízeket, majd beledobjuk a virágokat is, gyorsan átforgatjuk és készen is vagyunk.
Nagyon jól sikerült. A virágnak nincs íze, ne várjon tőle senki semmit. Majd egyszer, ha a fejemet rántásra is ráveszem, mutatok jobbat belőle! 
Mára azonban ennyit hoztam:





Jó étvágyat!

kedd, április 15, 2014

Óriás pennék spárgás borsós citromos feltéttel

Ezekre az óriás pennékre egy olcsó bolt polcain leltem, mégpedig leárazásban. Nagyon csinos kis csomagolásuk volt. Ugyanolyan tészta ez is, mint a többi, mégis jó néha a formán változtatni. Az embernek olyan érzése van, hogy újat eszik. :) 
Ma a kedvenc piacos néninél voltak friss spárgák, vékonyak, zsengék, találtam friss cukorborsót, illetve megtudtam, hogy délen ilyenkor van az első citromérés, így került friss citrom is a kosaramba. Ezekből lett ma ebéd.


Cheffeleség már a facebookon is itt!

Hozzávalók 1 személyre, mert ma emberem nélkül maradtam.
4 szál spárga
10 db borsóhüvelyben található borsószem
1 citrom reszelt héja
vaj
tészta
só, bors
kevés reszelt parmezán

A vizet feltesszük főni a tésztának, sózzuk, majd ha elérte a forráspontot, beledobjuk a tésztát, és a csomagoláson található főzési idő alatt készre főzzük. Ezalatt a spárgákat megmossuk, a csipkés rész alatt krumplihámozóval megtisztítjuk, majd apró szeletekre vágjuk. A borsót kifejtjük. Egy serpenyőben felforrósítunk két diónyi vajat, megfuttatjuk rajta a spárgát és a borsót, borsozzuk, majd ráreszeljük a citrom héját, melegen tartjuk. Ha a tészta megfőtt, lyukas kanállal a szószhoz mérjük, kevés főzővizet is adunk hozzá, kb 2 szedőkanálnyit, és jól átforgatjuk a két részt.
Megijesztjük kevés reszelt parmezánnal.
Máris fogyasztható!




Jó étvágyat hozzá!
Nekem megvolt!

Puha epertorta

Hm, most már nem csak délről ideimportált olasz epret lehet kapni a piacon, hanem van itteni, úgymond hazai is, a kedvenc nénikémnél. Ma vettem is jóóó sokat. Többféle felhasználási módra gondoltam, ügyelve arra, hogy frissen is kerüljön belőlük a bendőbe. Persze a kertben az olajfa alatt is növekednek szépen az eprecskék. Már várom, hogy elég legyen kiugrani értük, és ne kelljen bicóra pattannom, ha friss gyümölcsre vágyom.

Ez a mai torta illatos, nyami nyami és nagyon puha. Elkészítése nagyon egyszerű.


Hozzávalók:

300 g simaliszt
200 g barnacukor
200 g natúr joghurt
160 g vaj
2 tojás
fél csomag sütőpor
csipet só
350 g eper
2 evőkanál liszt
2 evőkanál barnacukor

A sütőt előmelegítjük 170 C-ra. 
Az epret megmossuk, 2/3-at négybe vágjuk, és megforgatjuk a 2 evőkanál lisztben.
Egy tálba mérjük a vajat és mikróban megolvasztjuk, hagyjuk kicsit kihűlni, majd belemérjük a joghurtot és beleütjük a a 2 tojást. Egy másik tálba belemérjük a lisztet és a cukrot, sózzuk, hozzáadjuk a sütőport, jól összekeverjük, majd a joghurtos mixet hozzáöntjük és fakanállal simára keverjük. Ezután óvatosan hozzákeverjük a lisztbe forgatott epret, és kivajazott kilisztezett kuglófformába öntjük a masszát, ami elég sűrű. Sütés közben az eper levet ereszt, ezért nem kell megijedni a massza állagától. A megmaradt epreket félbevágva a torta tetejére halmozzuk, majd megszórjuk a két evőkanál barnacukorral. 
Az előmelegített sütőbe toljuk kb 1 órára. Kb fél óra után a tortát letakarjuk alufóliával, hogy az eprek nehogy túlságosan kiszáradjanak.
Hidegen tálaljuk, tejszínhabbal és friss eperrel.

A fogunk alatt érezni fogjuk a ropogós cukorréteget, amit a végén szórtunk rá...az íze pedig...egyszerűen leírhatatlan. Kinézetre nagyon snassz, de ízre mindenkit levesz a lábáról!





:)

hétfő, április 14, 2014

Olivabogyós fetás aszalt paradicsomos kenyérke

Voltam a csipet csapatommal Goriziában, az utolsó előtti mérkőzésen, hosszú út állt előttünk, 4 óra innen. Kitaláltam, hogy egy gazdag kenyér épp a megfelelő megoldás egy ilyen útra. Ilyesmiket már csináltam anno, Pugliaból jönnek, Pucce-knak hívjak őket, itt a receptjük, ám akkor nem voltam velük nagyon megelégedve, ua a kelesztés után kell a "tölteléket" beletenni, amitől kissé összement a tészta, ezért örültem meg ennek a receptnek, mert itt nem kellett éleszteni hisz sütőpor ment bele, és most mintha jobb lenne az ízvilág is. Annyi a baj csak, hogy kissé morzsolódik, túl gazdagon töltött.
Viszont nagyon finom.

Cheffeleség a facebookon is itt!
Hozzávalók:
200 g liszt
50 g étkezési keményítő
1 teáskanál só
1 teáskanál bors
3 tojás
100 g olvasztott vaj
100 ml tej
1 csomag sütőpor
100 g olajban eltett szárított paradicsom
50 g pirított tökmag (én kihagytam)
150 g feta sajt
100 g fekete kimagozott olivabogyó
50 g reszelt sajt (nálam parmezán)
2 nagy vagy 4 kisebb friss paradicsom
kevés vaj a forma kikenéséhez

A szárított paradicsomot, az olivákat leszűrjük, és apróra vágjuk. A paradicsomot megmossuk, négybe vágjuk, a magukat kivájjuk, a húsát felkockázzuk. A tökmagot, ha nem pirított lenne, serpenyőben olaj nélkül megpirítjuk. A fetát is felkockázzuk. A sütőt előmelegítjük 180 C-ra, a formát kivajazzuk és lisztezzük. 
A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük. 
A vajat megolvasztjuk, ezalatt a tojásokat robotgépben felverjük, folyamatosan adagolva hozzá a vajat és a tejet tovább verjük, majd a gépet alacsonyabb fokozatra véve hozzákanalazzuk a lisztes keveréket. Ezután fakanállal hozzákeverjük a paradicsomokat, az olivabogyót és a sajtot, a kivajazott és lisztezett formákba öntjük a tésztát és az előmelegített sütőbe toljuk. Kb 1 óra alatt készen is van, amit tűpróbával ellenőrzünk. 
Langyosan vagy hidegen fogyasztjuk.

Én elkészülte napján mákos csirkével és gazdag salátával langyosan fogyasztottam, isteni finom volt. Viszont hidegen is nagyon guszta, elég hozzá kevés saláta, hisz bőségesen meg van "töltve" és kész is az ebéd!





szerda, április 09, 2014

Szilvalekváros csigák tepertőkrémes kelt tésztából

Már nagyon régóta vágytam erre a tepertős szilvalekváros sütire, de itt Olaszországban a tepertőt eleve kipréselik és úgymond chipset csinálnak belőle, amiben szinte semmi zsír nincs, tehát hiába darálnám, krém nem lenne belőle sosem. Meg kellett várnom, míg Magyarországról hozzám ért a jó kis magyar tepertőkrém. A receptet itt találtam, a sikeres hölgy receptjei már külföldön is nagy sikert aratnak. Bevallom, nálunk vagy szilvalekváros buktát vagy tepertős pogácsát csinál anyukám, a kettő ötvözésére még sosem gondoltunk. Ma begyúrtam a tésztát, és nem bántam meg. Azonban én szeretem, ha a kisült formák minden oldalukon ropogósak, és sültek, így nem buktát csináltam, amik összeérnek és több oldalukon foszlósak maradnak, hanem megmaradtam a jó öreg csigaformánál, ami nálam bevált már. Az íz a fontos, különben is.

Fenn vagyok a facebookon is: Klikk ide!


Hozzávalók:
1 csésze tej
1 csomag (7g) szárított élesztő vagy 1 kocka friss élesztő
3 és 1/4-ed csésze liszt
frissen őrölt bors bőven
1 evőkanál himalájai só
200 g tepertőkrém
8 evőkanál zsír, ami nekem az oldalasok kisűlt zsírja volt
1 evőkanál rum
3 tojás kissé felverve
1 teáskanál cukor

sütőben sült szilvalekvár anyukámtól

A tésztához a tej 1/4-ét megmelegítjük, beleszórjuk az élesztőt, egy kevés lisztet és 1 teáskanál cukrot, lefedjük folpackkal és hagyjuk felfutni.
Ezalatt a lisztet a robotgép táljába szitáljuk, hozzáaadjuk a sót, a rumaromát, beleőröljük a borsot, összekeverjük, majd a felfutott élesztős tejet beleöntjük, elkezdjük összedolgozni. Felmelegítjük a maradék tejet, és a tésztához adagoljuk. Belekanalazzuk a tepertőkrémet és a zsírt is, majd a kissé felvert tojásokat is.
Nagyon lágy tészta lesz belőle, ami elválik a tál falától.
Letakarjuk folpackkal és a duplájára kelesztjük. 
Ha ez megvan, lisztezett deszkán kinyújtjuk, és megkenjük a sűrű szilvalekvárral, majd feltekerjük és 4 centis szeletekre vágjuk, amiket aztán úgy, ahogy vannak, a sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Ismét megkelesztjük. Miután elkezdenek nőni, mehetnek is a hideg sütőbe, sőt, még jobb, ha a második kelesztést már a hideg sütőben hajtjuk végre. Begyújtjuk a légkeveréses sütőt 175 fokra, az órát pedig 40 percre állítjuk. Nálam pont elég volt ez az idő, hogy megsüljenek, de ez persze sütőtől függ, ajánlatos ellenőrizni a kreációkat.
Lustaságomból adódóan én tojással sem kentem meg őket, hogy ezzel fényessé és ragyogóssá tegyem a csigákat, és mondhatom, nem ártott nekik.
:)





Bejön, nagyon szuper párosítás!

Időközben elkészültek bukta formában is, és a tésztán is változtattam, mégpedig minden mennyiséget lecsökkentettem a felére, kivétel a tepertőkrém adagját, viszont kihagytam belőle a zsírt, így sokkal jobban érezni a krémet. Nagyon szellős és nagyon kapós féle sütike ez!