csütörtök, július 31, 2014

Darjeelingos teatorta rengeteg mandulával

Igazi novemberi időjárásunk van, hiába a sok nyári gyümölcs, nem adja azt az érzést, mint fülledt kánikula idején, ezért kínálom ezt a teás süteményt a délutáni tea mellé. Mindenében van tea, mégpedig isteni finom Darjeeling tea, mely a Himalája finom levegőjéről jut hozzánk.


Mi is illene mellé, mint egy csésze darjeeling tea, én mégis a hársteára szavaztam. Miért? Éjjel, míg a recepten gondolkodtam, azt terveztem, hogy az általam begyűjtött hársvirágból készíteném az egész tortát, ám nagyon sajnáltam erre használni a kevés virágot, ami volt nekem, elvégre lesz idén tél is, amikoris jól fog jönni a köhögés ellen vagy nátha idején, míg a fekete tea gyűjteményünk nem akar fogyni. Kínálkozott hát a kiváló alkalom, hogy attól is megszabaduljak, a hársból készült teát pedig ihatom mellé és megtarthatom a hidegebb nyirkosabb napokra. Már csepereg is az eső...nem vártam hát ötig.



Hozzávalók:
a tésztához:
200 g amaretti kekszek
18 g teafű
60g vaj
(természetesen normál linzertészta is használható hozzá)

a töltelékhez:
4 tojás
120 g cukor
120 g darált mandula
2 citrom reszelt héja
240 g vaj
2 evőkanál teafű

Mint mondtam, teaként bármit használhatunk, az aznapi kedvencet is, de meg vagyok győződve róla, hogy tea nélkül is finom lenne a süti.
Az enyém azért olyan barnás, mert barnacukrot használtam hozzá. Fehér nem volt itthon. Abból még szebb lett volna!

A tésztához a vajat mikróban felolvasztjuk. A kekszeket a teafűvel ledaráljuk, majd összekeverjük a megolvasztott vajjal és sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, kézzel eldolgozzuk, úgy, hogy pereme is legyen, és 180 C-ra előmelegített sütőbe toljuk 10 percre.
Gyönyörű a tészta, már nyersen is ínycsiklandó:


Ezalatt pont elkészül a töltelék, amihez a vajat felolvasztjuk, beletesszük a teafüvet, és hagyjuk ázni. Ezalatt a tojásokat a cukorral kézzel felverjük. Nem kell arra törekedni, hogy habos és fehér legyen, elég éppen kissé habosra keverni. Ekkor beleöntjük a leszűrt vajat, kissé felverjük azzal is, majd beledolgozzuk a reszelt mandulát. Készen is vagyunk. Ezt a tésztára öntjük és 25 percre visszatoljuk a sütőbe. Citromszeletekkel dekoráljuk.
Készen állunk a teaceremóniára.




 A megsült tortát rácson hagyjuk kihűlni, majd lecsúsztatjuk a tortapapírról és kínálhatjuk is. Az állaga egyszerre ropogós és puha, omlós.
Igazi élmény ízben és állagban! Bárkit levehetünk a lábáról ezzel a finomsággal!

szerda, július 30, 2014

Szedres tiramisu

Gyümölcsös, friss pohárédesség, ami nem mascarponéból, hanem görög joghurtból készült, kávé sincs benne, a babapiskoták egy gyümölcsös italba vannak mártva, és ami jó ebben a verzióban az az, hogy bármilyen gyümölcsből elkészíthető, nyáron is, hisz a rettegett tojás is kimaradt belőle!

Az enyém most szederből készült.

Hozzávalók (2 pohárhoz):
néhány babapiskóta
1 doboz görög joghurt
100 ml tejszín
baracklé
100 g friss szeder
kevés cukor

A baracklevet én magam készítettem még a múltkorában, amihez is íme a recept:
1 kg sárgabarack
200 g cukor
1 liter víz
kevés csokoládé a tetejére

A vizet a cukorral felforraljuk, közben a barackokat szétválasztjuk, magjukat eltávolítjuk, és apró kockákra vágjuk, egy tálba halmozzuk. Ha a szirup felforrt, felöntjük vele a barackokat, és addig főzzük, míg a barack szét nem esik. Ekkor botmixerrel pépesítjük, ha szeretjük rostosan, így öntjük steril üvegekbe, ha viszont könnyedebb italt kívánunk, akkor gézlapon átszűrjük, és így tesszük el. Ebben a formában egy hónapon belül el kell fogyasszuk az italt, ami nálam meg is volt.
Ebből az italból használtam fel egy fél pohárral, amit átmixeltem 5 szem feketeribizlivel, amitől gyönyörű padlizsánlila színt kapott az ital, és az íze...savanykás és frissítő lett.

A joghurtot átkevertem kevés cukorral, a tejszínt félkeménnyé vertem, majd a joghurthoz kevertem.
Két üvegpoharat készítettem elő a desszerthez, a babapiskotákat félbetörtem, a szedres barackitalban megforgattam, és a poharak aljára helyeztem őket, erre ment friss szeder majd egy adag joghurtos krém, újabb adag italban megforgatott piskóta, szeder és krém. 
Hűtőben hagyjuk kb 3 órát, hogy a piskóta megpuhulhasson, és az ízek összeérhessenek.
Tálalás előtt ráreszelhetünk kevés csokoládét, de ezt akár el is hagyhatjuk!
Nagyon kellemes ízű édességet kapunk, ami reményeim szerint nem is annyira kalóriadús, mint a hagyományos verzió, és gyerekek is fogyaszthatják, hisz a kávét kiváltottuk egy üditővel. Ha úgy szeretjük, és csak felnőtteknek készük, a szedres italba kevés alkoholt is önthetünk, valami gyümölcsös likőrt, vagy egy löttyintésnyi pálinkát.





Jó étvágyat hozzá!


péntek, július 25, 2014

Lazacos fettuccine tejszínnel és mákkal

Szerdára volt betervezve ez a tésztaétel, amikorra is anyósomat vártam ebédre, első fogásként, ha másodiknak nem töltött paradicsomot készítettem volna, amihez az érett és hatalmas piros paradicsomok közepét ki kellett vágni, aprítani, majd a cous-coushoz adni. Itt kezdődött a menü módosítása: nem használtam fel az összes aprólékot a paradicsomok töltelékébe, így ami megmaradt, abból úgy döntöttem, hogy tésztaszósz lesz egy másik napra. Fel is tettem egy cikk fokhagymával a szokásos eljárás szerint főni a maradékot. Mivel ebben volt mag és hús is, a főzési idő lejárta után mixereltem az egészet és olyan finom lett, hogy nem volt kedvem lehűteni majd egy másik napon melegíteni. Ezért az aznapi menü a paradicsom köré épült. A lazac pedig megmaradt mára.

Hozzávalók (1 főre)
60 g tojásos fettucine 
50 g füstölt lazac
diónyi vaj
fél citrom
cc. 50 ml tejszín
só, bors,
ízlés szerint mák
nagyszemű tengeri só

A tésztához feltesszük a vizet főni, miután felforrt, nagyszemű tengeri sóval sózzuk, és beledobjuk a tésztát, aminek kb 5 perc a főzési ideje. Ezalatt épp elkészül a szósz, amihez a lazacot felaprítjuk, egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, beledobjuk a lazacot, átforgatjuk, miután színt váltott, belefacsarjuk a fél citrom levét, hagyjuk elpárologni, majd sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk a tejszínt.
A tésztát a szószhoz szedjük, átforgatjuk, ha túl száraz lenne, kevés főzővizet és kevés tejszínt adunk hozzá, megszórjuk a mákkal, ha van kedvünk hozzá, és tálaljuk.
Nagyon ízlik, a citromtól kissé megmaradt a savanykás íz, de nem nyomta el a lazac aromáját, és a mák megadta a ropogós részt is. 
Isteni finom!! 




Jó étvágyat!

hétfő, július 21, 2014

Portugál karamellizált mandulatorta

Ezt a receptet Sweet Paulnál találtam, aki egy lisszaboni hotel - az ún. Internacional Design Hotel chefjétől, Jorge Miguel-től inspirálódott.
Nagyon szeretem a mandulát, nem tudom, mondtam-e már. Egyszer M.Ágnes a szeretetrehangoltan című csodás blog írónőjének ezen ötlete alapján elkészítettem a sós pörkölt mandulát, azóta többször került már kis tálkákba, hogy estéinket feldobják a TV előtt, tehát a só és a mandula tudom, hogy jó kis párosítás, még ha ebben a receptben csak csipetnyi meg kávéskanálnyi mennyiségű sóról van is van szó mellé pedig hatalmas mennyiségű cukorról. Ebben a receptben az tetszett meg, hogy nagyon ropogósnak tűnik, illetve hogy tele van mandulával. Ezáltal alkalmassá vált a reggelikhez, amiket nagy magányomban kell ezekben a nyári hónapokban eltöltenem. Leméregettem tehát a csészényi mennyiségeket és magamévá tettem a sütit.

Hozzávalók:
a tésztához:
1 tojás
1/2 vaniliarúd kikapart magjai
75 g cukor
120 g olvasztott vaj 
1/2 teáskanál himalájai só
170 g csésze átszitált liszt (1+1/2 csésze)

a mandulás töltelékhez:
300 g cukor
120 g vaj
1/2 vaniliarúd kikapart magjai
4 evőkanál tej
200 g szeletelt mandula
egy teáskanál himalájai só

A sütőt előmelegítjük 176 C-ra. Egy tálban a cukorral, vaniliával felverjük a tojást, míg egynemű nem lesz. Ezután hozzácsorgatjuk a felolvasztott vajat és hozzáadjuk a sót is, majd beleszitáljuk a lisztet és addig dolgozzuk, míg egy homogén tésztát nem kapunk.
Egy piteformába nyomkodjuk, anélkül, hogy sikálnánk. 15-20 percig sütjük, míg el nem kezd színt kapni a széle. 
Ezalatt elkészítjük a belevalót:
egy serpenyőben a vajat, a cukrot, a vaniliát és a tejet forráspontig hevítjük, ezután hozzáöntjük a mandulát és a sót és magas lángon 5 percig főzzük, míg kellemes karamellszínű nem lesz. Ezt aztán a félig sült tésztára öntjük és elegyengetjük. 



Újra sütőbe toljuk, a hőfokot feljebb vesszük, 200 C-ra, és újabb 15 percre a sütőbe toljuk. Akkor van készen, ha mély barna színe lesz a tölteléknek. Hagyjuk kihűlni és csak akkor távolítjuk el a formából. 



Vagy hideg fagyival, vagy valamilyen lágy sajtkrémmel tálaljuk. 






Kicsit kemény mikor ráharapunk, de azután jön a lengyel tejkaramella érzés, amikoris a fincsi karamellás réteg ráragad a fogunkra, és lehet nyalakodni!

hétfő, július 14, 2014

Töltött csupaszbarackok vaniliafagyival

Megajándékoztak egy rakat csupaszbarackkal, amiből bőven ettem frissen, annyira bőven, hogy már nem ment belém több, ki kellett találjak valamit, amihez ez kell, mégsem friss, és mégcsak nem is gyümölcssaláta. Sütve még nem ettem, viszont tudom, hogy grillen is elkészíthető.
Megpróbáltam ezt a verziót mert nem akartam újra a crumblehoz nyúlni. Pedig az is finom ám.  

Hozzávalók:
4 barack
5 evőkanál barnacukor
5 evőkanál kakaópor
4 digestive keksz (vagy más kedvenc) 
1 tojássárgája
kevés vaj

A barackokat megmossuk, éles késsel félbevágjuk, kiszedjük a magjukat és egy sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket. Egy kiskanállal a magnál nagyobb mélyedést vágunk beléjük, a kivájt belsőt egy tálba rakjuk, villával szétnyomkodjuk. Hozzákeverjük a cukrot, a kakaót és a szétmorzsolt kekszet és megízleljük. Ha nem kedveljük így, ízlés szerint módosítjuk a cukor vagy a kakaó mennyiségét. Hozzákeverjük végül a tojássárgáját és megtöltjük a barackokat. Egy csipet vajat teszünk mindegyik tetejére:


160 C-osra előmelegített sütőbe toljuk 60 percre.
Fagyival tálaljuk.




A töltelék nagyon finom, kissé keményebb, mint maga a barack, de ezzel épp kielégíti a ropogós utáni vágyunkat is. A fentebb leírt mennyiséggel szerintem épp elég édes. Ha a színekkel nem vagyunk kibékülve, a kakaót kihagyhatjuk. Úgy is nagyon finom lesz!

szombat, július 12, 2014

Tepertőkrémes kenyér

Megmaradt kevés tepertőkrém a múltkori szilvás tepertőkrémes batyuk után, de egy újabb adagra már nem volt elegendő, így ki kellett találjak valamit. Az a két evőkanálnyi mennyiség vajon hova mehetett volna? A pirítós kenyérre.
Aztán kigondoltam, hogy kenyeret én sütö hozzá, és míg dagasztottam, eszembe ötlött, hogy akár bele is süthetném, mintha pogácsa lenne, ám mivel pogácsával eddig még nem volt sikerem, addig kenyérben egész jó vagyok.

Az eredménnyel annyira meg voltam elégedve, hogy hirtelen el is tűnt a kenyér fele, még melegen. Nem kellett hozzá kenőanyag sem, max zöldségekkel ehettem volna, de mivel nem volt otthon semmi, hisz a hétvégét a tengernél töltöm, párom hűtő nélküli szobájában, vásárolni sem vásároltam semmit, hogy ne puhuljon vagy fonnyadjon meg ezen három nap alatt. Úgy tökéletes, ahogy van ez a kenyér.
A fotókon már csak a fele látszódik. Persze egymagamnak csak egy kis kenyeret sütöttem, azonban így is hízlalhat. Egye fene, nagyon büszke voltam magamra.
A krémtől olyan puha a kenyérke, hogy szinte szétolvad a szájban.
De lássuk a folyamatot. Kenyérreceptnek mindenki használhatja a saját kedvencét, hisz a krém bármibe beledolgozható. Én ezt csináltam:

Hozzávalók egy kisebb cipóhoz:
250 g kenyérliszt (itt árulnak elkészített vegyes liszteket, de simaliszt is jó)
fél csomag szárított élesztő
140 g langyos víz
csipet só, bár maga a krém elég ízes
pici cukor
két evőkanál tepertőkrém

Én konyhai robotgéppel dolgoztam. Beleszórtam a táljába a lisztet, cukrot és sót hozzáadtam, a vízben felolvasztottam az élesztőt, majd elindítottam a robotgépet kettes fokozaton és folyamatosan csorgattam hozzá a vizet. Néztem, mikor áll össze a tészta. Van, mikor kevesebbet vesz fel, van mikor többet. Ezután legalább 10 percig gyúrta a gép a tésztát. Icipicit előmelegítettem a sütőt, a tálat letakartam folpackkal, és a langyos sütőbe toltam kelni.
Egy óra múlva duplájára kelt. Ekkor elővettem, lisztezett munkafelületen szétnyomkodtam, megkentem kevés tepertőkrémmel, majd feltekertem egyik vékonyabb oldalától fogva. Kéztővel újra szétnyomkodtam, majd újra megkentem, és újra feltekertem. Mindezt addig, míg el nem fogyott a krém.  
Ezután a sütőkövemet megszórtam grízzel, arra helyeztem a kis cipót, újra betoltam a még mindig langyos sütőbe, és vártam, míg el nem kezdett kelni, majd rányitottam a gázt, 200 C-ra állítottam a hőfokot, és beállítottam az órát 30 percre. Kis szilikonformába vizet tettem, azt is mellé tettem. 
Kb fél óra kellett ennek a mennyiségnek, de ellenőrizzük a kenyeret, mert sütőtől is függ, meg ízléstől is, ki hogyan szereti. Én egy hústűvel ellenőriztem a készenlétét.
Szárazon jött ki úgy is, hogy zsíros krém van benne.



 Könnyedén benyomható és vissza is tér eredeti formájába:




És milyen finom!!!


kedd, július 01, 2014

Liebster award vándordíj a Cheffeleségnek

Megtisztelőnek tartom, hogy a Salátagyár nevű blog írónője, Reya rám is gondolt, mikor továbbadta a stafétabotot, és az én blogom is a kedvencei közé sorolta. Ezt nagyon fontosnak és nagyon csodálatos dolognak tartom. Olyasmi, mint egy igazán előkelő megtiszteltetés. A díj pedig ez:




Hogy mit is jelent? Egy stafétabotot, amiben 11 általunk kiválasztott blognak kell négy kérdést feltenni, és megkérni őket is, hogy továbbítsák ezt a díjat szintén 11 bloggernek.

A négy kérdés, amire nekem kell válaszolnom, azok a következők:
1. A blogbejegyzés címe hiteles vagy bulváros: én azt gondolom hiteles. Nem szoktam fantázianeveket kitalálni a készítményeimnek. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz-e, kissé fantáziátlan vagyok, ezért.

2. fázisfotókkal vagy anélkük készül-e a bejegyzés: ha szükséges, fázisfotókkal, ha nem, nem.

3. hangnem tegezve vagy magázva: tegezve. 

4. maga a bejegyzés rövid és velős vagy csacsogósabb: ez is hangulat kérdése. Van mikor többet írok bevezetőnek, van mikor kevesebbet. Nincs általános szabály erre sem. Teljesen szabadnak érzem, hogy mindent úgy csináljak, ahogy nekem tetszik. Eredetileg azért kezdtem írni a blogot, hogy változatosabban együnk, hogy a receptek meglegyenek valahol, és hogy megtanuljak kicsit főzni, ha már egy séffel boronált össze a sors. Amolyan gasztronapló akart lenni, és az is most is. 

Akiknek ezek után továbbpasszolom a stafétabotot, azok a következők:

1. Homebiszto
2. Szeretetrehangoltan
2. Fűszermánia
3. Aranymorzsa
4. Gasztropajti konyha
5. MrsLipton konyhaja
6. Süniskanál
7. Konyhán innen kerten túl
8. Trollakonyhámban
9. Juditka konyhája
10. Gizi receptjei
11. Mohamama konyhája

+1 ráadás: Olajbogyó

Természetesen fontossági sorrend nélküli a felsorolás


A négy kérdés pedig a következő:

1. Miért kezdtél blogot írni?
2. Mi a specialitásod, amit bármilyen vendég fut is be, előkapsz?
3. Recept után vagy kreativitásodból táplálkozva készíted az ételeket?
4. Szereted-e, ha más főz neked, kritizálod-e (magadban) az ételt és aztán otthon nekifutsz-e, hogy tökéletesítsd?

Megköszönöm mindannyiótoknak, hogy a szuper bejegyzéseitekkel gazdagabbá teszitek az életem és ételem, és kérlek benneteket, hogy amennyiben lehetséges, továbbítsátok ti is a díjat az általatok kiválasztott 11 bloggernek.
Kommentben küldjétek el lécci, ha elkészült a bejegyzésetek. KÖSZÖNÖM!!!

Köszönöm!
És köszönöm Reyának is a megtiszteltetést.