péntek, augusztus 29, 2014

Padlizsános - cukkinis rizses lasagne

Nehéz volt nevet adni ennek az egytálételnek, ami a mai vacsorám alkalmával fog engem boldoggá tenni. Tetszik a külalakja. Az alapja a tegnapról megmaradt cukkinis basmati rizs volt, amit a makrobiotika szerint együtt megfőztem két szeletekre vágott cukkinivel és csak gomasioval ízesítettem. Nagyon finom volt úgy is, de legyünk kreatívak, és együnk minden nap mást, ezért egy egyszerű megmelegítés helyett emellett a verzió mellett döntöttem. Így született meg ez a "lasagne", ami kinézetre máris elragadó!
A hűtőnkben volt még egy padlizsán, három cukkini és egy kevés kemény sajt. Ezekből és a megmaradt rizsből készült ez a lasagne. Lasagne, mert elkészítése során a rétegezésen volt a hangsúly. 


Hozzávalók:

Főtt rizs, akár zöldséggel, akár anélkül
1 padlizsán
3 cukkini
kemény sajt
só, bors
1 cikk fokhagyma
kevés olivaolaj
(esetleg kevés lenmag, amihez a lenmagokat zsiradék nélküli serpenyőben megpirítjuk, majd mozsárban kissé szétnyomkodjuk, mindezt én azért használtam, hogy kissé ropogóssá tegyem az ételt)


A zöldségeket megmostam, a padlizsánból levágtam 8 szeletet, amit aztán forró grillserpenyőben csíkosra sütöttem kevés sóval, és ezzel kibéleltem egy kerámiatálat, majd betakartam kevés rizzsel.
A megmaradt padlizsánt apró kockákra vágtam, és ugyanígy tettem a cukkinivel is.
A fokhagymát ruhástúl szétnyomtam egy széles késsel, az olajat serpenyőbe öntöttem, és beledobtam a fokhagymát, kissé megpirítottam, hozzádobtam a zöldségeket és közepes lángon addig főztem, míg meg nem puhultak. 
Ezután botmixerrel pépesítettem, és ezt használtam az eredeti lasagnéhoz való paradicsomszósz és besamell helyett.
Tehát ennek a felével bevontam a rizst, a kemény sajtból szeleteket vágtam, szépen elrendeztem a szószon, majd újra rizst halmoztam rá, amire ismét ment a cukkinis - padlizsános szósz, és végül megint egy réteg sajt.
Rászórtam kevés lenmagot.
Forró sütőbe toltam, és addig sütöttem, míg a sajt szép barnává nem vált.





A mai ebéd nagymamája a tegnapi gomásiós cukkinis rizs:


csütörtök, augusztus 28, 2014

Gluténmentes kenyérke rizslisztből lisztérzékenyeknek

Egy nagyon kedves barátom a napokban arra kért, készítsek neki olyan kenyeret, amit lisztérzékenyek is fogyaszthatnak, tojás, cukor, mesterséges zsiradékok nélkül. Jött a kihívás, mert először is semmit nem tudok a lisztérzékenységről, még akkor sem, ha manapság már szinte az számit különlegesnek, ha valaki nem az, a csapból is ez folyik, sorra nyílnak üzletek, amelyek pont ezeknek az embereknek kínálnak megoldást a jól megszokott ételeknek az adott diétára módosított verziójával, és én mégsem tudok nekik semmit sem kínálni. Azt gondoltam, hogy a tönkölyliszt is jó lehet nekik, ám kiderült, hogy nem, viszont a neten szörfözve rájöttem, hogy a hajdinaliszt igen. Mielőtt a netre mentem volna keresgélni, megkérdeztem az én uramat, akinek ugye már szinte mindent tudnia kell erről a jelenségről, hisz a szállodában, ahol dolgozik külön részlegek vannak a vaj-, tojás-, tejszármazék- és a lisztérzékenyek részére. Minden évben részt vesz valamilyen tanfolyamon, amit pontosan a konyhai dolgozóknak rendeznek, ingyenesen, hisz óriási rizikófaktort is jelentenek ezek az emberek minden vendéglátónak. 
Nos, ő világosított fel, hogy a rizsliszt a legmegfelelőbb erre a célra.
A kenyérhez ugye nem kell tojás sem, így ezt kipipáltam a listából, a mesterséges zsiradékok szintén nem jelentenek gondot nekem, elvégre a ghee vajon és az olivaolajon túl nálunk szezámolaj fordul elő csak a háztartásban, ezek közül gondolom mind használható ehhez a recepthez, a cukor helyett pedig a tegnap beszerzett rizsmalátát alkalmaztam. A rizsliszt nem annyira adja magát a kelesztési folyamatokhoz, kellett hozzá valami, amitől levegőssé válhat a kenyér, ezt a szerepet pedig a burgonya alapú étkezési keményítő töltötte be, amit persze helyettesíthetünk tört burgonyával. Mint egyszer azt már tapasztaltam, a csokis torta elkészítése során, amibe krumplipürét is tettem, annyira finom, és laza tésztájú lett, hogy azóta el van döntve, hogy ha még egyszer tortához kellene piskótát sütnöm, akkor csakis úgy csinálnám. Sokáig friss, omlós és puha maradt a torta, és nem a krémnek köszönhetően, hanem pontosan a burgonyának.

A kenyér receptje tehát a következőképpen alakult:
300 g rizsliszt
200 g burgonyakeményítő
1 kocka sörélesztő (vagy 1 csomag szárított élesztő)
350 g langyos víz
2 teáskanál só
1,5 teáskanál rizsmaláta
3 evőkanál olivaolaj vagy ghee vaj

Az élesztőt 200 g langyos vízbe morzsoltam, elkevertem, hogy megolvadjon kissé. A lisztet és a keményítőt a robotgép táljába mértem, hozzáadtam a sót, összekevertem. A közepébe mélyedést képeztem, abba kanalaztam a malátát, és arra öntöttem az élesztős vizet és beindítottam a dagasztókarral a gépet. Hozzákanalaztam az olajat/vajat, majd a maradék vízből annyit csorgattam hozzá folyamatosan dagasztva, míg lágy tésztát nem kaptam. Minimum 10 percig dolgoztattam a gépet. Ezután olajat csorgattam a tál falára, betakartam folpackkal és hagytam kelni. Legalább két órán keresztül, elvégre nem normál lisztről van szó. Azt az állagot, amit más liszteknél tapasztalunk, nem várhatjuk el ettől a fehér gyönyörűségtől. A begyúrt tészta olyan, mint egy nagyon tiszta, ragyogóan fehér kerámiaalap.
Mikor megkelt, formát adtam neki, és tepsire helyeztem, és még egy picit kelesztettem. 

A végeremény?
Egy sápadt kenyérke, ami ízben azonban nagyon közel van a megszokott fehér kenyérhez. 
Megbízható, nem kell tőle félni. 
Amit azonban így a végereményt elnézve javasolnék, hogy egyből adjunk a kenyérnek formát, és hagyjuk legalább három órát át kelni. Felesleges kétszer keleszteni, nem lehet vele dolgozni, mint a normál lisztekkel. Pedig tervben volt pirított és mozsárban feltört lenmaggal gazdagítani a formába öntés előtt a kenyérkémet.
200 C-osra előmelegített sütőben kb 20 perc alatt sütöttem készre.
Csináltam hozzá egy bizarr vajat, ami egy csigát fog boldoggá tenni egy hamarosan megköttetendő menyegző során.




szerda, augusztus 27, 2014

Barackfagyi két hozzávalóból

Mint írtam már, egy ideje eljárok bizonyos időközönként egy makrobiotikai étterembe ahol olyannyira kedvező áron lehet ebédelni vagy vacsorázni 6féle ételt egyszerre, hogy nincs értelme beszerezni a hozzávalókat és bíbelődni vele, hisz ha hozzászámolom a mosogatás során elhasznál víz árát is, deficitessé válik a dolog. Így még a 11 kmes távolság sem gond. A menüben található ételeken kívül kétféle édességet adnak külön felár ellenében a jónépnek, ami egy cikóriakávé kekszszel és egy szorbett, gyümölccsel. Olyan nagyon finom, hogy ki kellett derítsem a titok nyitját. És ez a titok mindössze annyi, hogy a friss gyümölcsöt leturmixoljuk egy bizonyos mennyiségű malátával, ami nem cukor, nem méz, hanem az adott gabonából egy speciális eljárás során kiválasztott enzim, ami víz hozzáadása után egy mézszerű anyaggá válik. Vagyis egy krémesen édes sűrű massza, ami igenis édes. (Mondom én, hogy a természetben létező cukrokon kívül nem kell nekünk külön is bevinnünk cukrot a szervezetbe. Még a rizsben is van édes tartalom) Ez az, ami a mai szorbettemhez adta az ízt.
Ebben a bejegyzésemben leírtam, melyik maláta mit is tud, én a rizsmalátára szavaztam, mert az őszhöz közeledvén valóban rajtam is előjön a depresszió egy nagyon enyhe formája, mikor nincs kedvem semmihez, és csak bámulok ki a fejemen. Ilyenkor szoktam legtöbbször egy édesség előállításához nekifogni, amit aztán partner híján (még mindig a tengernél dolgozik) egyedül fogyasztok el, ami ugyebár jót nem tesz alakommal. Szépen növekednek a centik mindenhol. 
Nos, ha ez a maláta most ebben segít, miközben pedig igenis hozzájuttat egy isteni finom édességhez: fagyihoz, akkor hajrá. Én bizony nem állok ellent neki.
Természetesen nagyon hasznosnak tartom a többi malátát is, amiből a kukorica lesz fellelhető még otthonomban, nagyon hamar, pontosan egy alapos méregtelenítési folyamat miatt.

A fagyi elkészítése, mert nevezzük fagyinak, elvégre jéghideg frissítőről van szó, nagyon egyszerű:


Válasszuk ki a gyümölcsöt: két fehér húsú csupaszbarack, annak van most szezonja
és válasszuk ki a nekünk leginkább megfelelő malátatípust

A barackokat alaposan megmossuk, magjukat eltávolítjuk, a húst szépen felaprítjuk és a késes aprítógép táljába dobjuk. Ehhez hozzáadunk egy evőkanál malátát, ami persze ízléstől függ, nincs megadott szabály. Lemixereljük, majd a mélyhűtőbe toljuk. Ilyenkor a fagyi még nagyon híg állagú és nem is krémes. A finomság akkor válik tökéletessé, mikor már megfagyott állapotában még egyszer újramixereljük. 
Ehhez normál mélyhűtő eseténlegalább 3 óra kell!
Ekkor még nem annyira jeges, hogy ne lehetne újra turmixolni, és ekkor válik világosabbá a szorbettünk, és ekkor lesz kellemes nassolni. 
Javaslatom, ha akkora mennyiség készülne, ami nem fogy el egyszeri turmixolással, hogy kisebb papirformákba öntsük a szószt, abból könnyen ki tudjuk venni, áttenni egy olyan pohárba, amiben aztán megint át tudunk rajta menni a botmixerrel.

Végeredmény: gyümölcsösen robbanó íz, krémes állag. 



A macrobiotika malátái - alternatív megoldások az egészségünkért

Felfedeztem egy újabb "gyógyszert" a macrobiotikának köszönhetően. Mint a fehérítőzelleres pestos bejegyzésben írtam, a macrobiotikai étteremben a menün kívül kétféle édesség közül lehet választani, - egyelőre, hisz elviekben még nyár van -, az egyik mindig egy cikóriakávé valamilyen kekszszel, a másik pedig egy szorbett gyümölccsel, ami annyira de annyira finom, hogy kihagyhatatlan. Krémes, ízes, olybá tűnt nekem eleinte, hogy tejszínnel készül, de ismereteim szerint a macrobiotika nem szorgalmazza a tej fogyasztását, tehát furán néztem mindig erre a valamire, míg egy nap bátorságot nem vettem, és meg nem kérdeztem, mitől lesznek ilyen krémesek ezek a fagyik. Ugyanis én nagyon kritikus vagyok eme jeges mannával kapcsolatosan. Sosem veszem azon fagyizókból, amelyek nem tejet, hanem tejport használnak, mert a tejporhoz ugye vizet kevernek, amitől a fagyi jegessé válik, úgymond jégdarássá, amitől nekem megfájdul a fejem. Ezen okból kifolyólag a gyümölcsös ízek eleve ki vannak zárva az én repertoáromból. Ám a macrós szorbettek krémesek, fehérek és csakis gyümölcsízük van, se ízesítő, se színezék nincs bennük. 

A titok a malátában van, ami a másik a két hozzávaló között. Ezek a maláták egészséggel ajándékoznak meg! Azonnal nekifeküdtem a netnek, mert az olvasmányaimból nem emlékeztem erre az alapanyagra, és bizony nagyon hasznos infókkal lettem gazdagabb. 
Többféle maláta létezik, és különböző bajokra adnak egészséges orvoslási lehetőséget.
Ha ősszel kissé lelankadnánk, ezek segítségével adhatunk egy löketet a kimerült szervezetnek, amit a méz és cukor helyett használhatunk bátran. Kiegyensúlyozottá és egészségessé varázsolják az egész testet.

A macrobiotikában és az orientális konyhákban a maláták (rizs, kukorica, árpa és búzamaláták) nagyon előkelő helyet foglalnak el, illetve igen nagy tiszteletnek örvendenek: természetes édesítőszerek, melyek ezekbők a gabonákból származnak, és a cukor édesítő szerepén túl tápláló erővel bírnak, az egész szervezetet tonizálják, nagyszerű hatást kifejtve az idegrendszerre. A rendszeres használatukkal energiával töltik fel a testet, jobb hangulatra derítenek, melyet sajnos az első őszi napok (vagy 2014 nyarát eltekintve már akár a mostani napok is) erősen megviselnek. Bár mindegyik fajta nagyon jó tonizáló hatású, mindegyik külön - külön is kiváló erényekkel bír. A következő leírás segítheti a számunkra legmegfelelőbb maláta kiválasztását:


Búzamaláta: a szemek barátja
Ha sokat dolgozunk a számítógéppel, miközben szemünk órákon át kénytelen mereven meredni egy monitorra, és emiatt sokszor bepirosodik, bedagad és szemhéjaink nehézzé válnak, akkor ez a megfelelő maláta számunkra. A kicsiknek is ideális, ha sokszor szenvednek szem vagy a szemkörnyék gyulladásától.

Rizsmaláta: a tüdő barátja

Tüdőgyengeségben, hörgőgyulladásban szenvedők, vagy akinek gyakran puffad a hasa, nem szabályos az emésztése, és sokszor és könnyen depresszióba esik, a megoldást a rizsmaláta jelentheti. A gabonafélék között a rizs különös módon táplálja a tüdőket és a bélrendszert. Abban az esetben is erre kell essen a választásunk, ha a nyár végeztével különösen kényelmetlenül érezzük magunkat, mikor a napok rövidebbekké válnak, és a vecsernye környéki hangulatingadozás is jellemző ránk.

Kukoricamaláta: szabályozza a vesét és a húgyhólyagot

Ha gyakran szenvedünk felfázástól, a húgyrendszer égő érzésétől, gyulladásától és vese elégedetlenségtől, vagy nagy sötét karikák vannak a szemeink alatt, akkor válasszuk a kukoricamalátát, mely tökéletes a húgyutak kitisztására. Különösen ajánlott azon gyerekeknél, akik gyakran kapnak vese és húgyuti gyulladást.


Árpamaláta: a máj megmentője

Májproblémák, hajkorpa, bőrkiütések, gyulladások esetén ez a megoldás. Ezen maláta energiabevitelén keresztül méregteleníthetjük a májat a felgyülemlett méreganyagoktól. A rendszertelen evés, vagy nagymértékű alkoholbevitel okozta mérgesség és haragosság megszüntetésére is kiváló.

Ha malátát használunk, több ízt és kevesebb kalóriát ajándékozunk magunknak.

- Használhatjuk nyersen vagy főzés során is. Annyira kell ügyelni, hogy azon kívül, hogy ízesítik az ételt, kiemelik annak ízét is. Pontosan mint a méz. Mivel többféle fajta létezik, ajánlatos felhasználás előtt megízesíteni vele a teánkat, hogy lássuk milyen erővel bírnak.

- Kevésbé édes, mint a cukor. Úgy mérjünk, hogy 1 kanál cukor 1,5 kanál malátával egyenlő értékű. Ezt vegyük figyelembe főzés és sütés során.

- Viszont sokkal kevesebb kalóriát tartalmaznak, mint a cukor (ez aztán maláta tipustól is függ), pontosan emiatt akár cukorbetegek is használhatják, természetesen alapos odafigyelés 
és a vércukorszint folyamatos ellenőrzése mellett. 

kedd, augusztus 26, 2014

Spaghetti fehérítő zeller pestóval

Mostanában nagyon rákaptam a makrobiotikára, és sokat járok a helyi étterembe, ahol egy tagsági kártya kiváltása után nagyon kedvező áron lehet nagyon egészségesen enni. A vacsora vagy ebéd, amit felszolgálnak, mindig két fogásból áll: egy levesből és egy vegyes második fogásból, ami egy nagy tányéron felszolgált 5féle étekből áll: rizs, tészta, hüvelyes, zöldség serpenyőben elkészítve és valamilyen saláta. Ezeket aztán pont ebben a sorrendben kell elfogyasztani. Nagyon bőséges az adag, és meglepően nagyon finomak az ételek. Mikor elolvastam Oshawa adott könyvét, nem képzeltem mellé ízeket, hisz leginkább a sót részesíti előnyben, amiről el kellett ismernem, hogy nem véletlenül olyan fontos az életünkben, kiemel minden ízt, még az unalmasnak tűnő dolgokét is. Cukrot egyáltalán nem használ, inkább a malátákra koncentrál, amik azon kívül, hogy édesítésre vannak, még egyéb hasznos dolgokkal is ellátják a szervezetet és gyógyító hatással is bírnak. A napi menüben legtöbbször van két édesség is, ami viszont nem foglaltatik benne az igen kedvező egységárban, de ilyen édesszájú, mint én, hogyan is mondhatnak le róluk. Már csak azért sem, mert iszonyatosan finomak, leginkábbis a sorbettok, vagy hígabb fajtájú fagyik, amik pont az előbb említett malátából és gyümölcsből készülnek.
Ami miatt erre a témára kitértem, az azért van, mert a tésztákkal felszolgált szószokhoz hasonlít ez a mai pestó, ami fehérítőzellerből, bazsalikomból, pisztáciából és citromból készült. Nagyon izgalmas és krémes lett, amin el is csodálkoztam.

Hozzávalók:
100 g spaghetti
150 g fehérítő zeller
20 g pisztácia
2 bazsalikomág bőséges levélzettel
egy fél citrom leve és reszelt héja
olivaolaj
só, bors

A tésztának feltesszük a vizet főni, sózzuk, és ha forrásnak indult, beledobjuk a tésztát, aminek kb 10 perc a főzési ideje. 
Ezalatt elkészítjük a pestót: a fehérítő zeller szíve érdekel bennünket, mert azok a szálak még zsengék, és nem szálasak. Ezt megmossuk, levelestől felaprítjuk és a késes aprító táljába tesszük. A bazsalikom leveleit szintén megmossuk, megszárítjuk, azt is a tálba szórjuk, beleöntjük a pisztáciát, ráreszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, sózzuk, borsozzuk, nyakonöntjük extra szűz olivaolajjal és pépesítjük.
Egy serpenyőbe öntjük, majd ha a tészta megfőtt, meggyújtjuk alatta a gázt, és rászedjük a tésztát. Ha szeretjük a tésztát szűrni, mindenképp vegyünk le egy csészényi főzővizet, amivel szükség esetén krémesebbé tehetjük a szószt. Összemelegítjük a pestóval a tésztánkat, ha túl száraznak tűnne, akkor kevés főzővízzel hígitjuk, majd tálaljuk.
Nagyon friss és nagyon kellemes ízű tésztaételt kapunk. A citrom szépen átérződik az ízeken, de nem nyomja el a többi hozzávalót sem. 
Nagyon gyors, nagyon egyszerű és pillanatok alatt asztalunkra varázsolhatjuk a nyarat, még ha kint hideg szelek fújnak is.




Jó étvágyat hozzá!

péntek, augusztus 15, 2014

Mazsolás tönkölyzsemle - savtalanításra

A savtalanítás jegyében alakult ez a zsemlécske, mert mostanság kicsit rendetlenkedett a pocak, ezért mostanság volt makrobiotikás vacsora, csak zöldségevés reggel-délben-este, aminek köszönhetően visszaállt a régi rend, de nem térhettem vissza a megszokott étkezési módjaimhoz. Igyekszem kávét keveset inni, viszont fogyasztani sok folyadékot, azon belül is gyógyteákra erősítek, reggel bőségesen reggelizni, meleget enni napközben, még ha kinn óriási is a forróság és nem stresszelni magam. 
A reggelikhez készültek ezek a finomságok, amik először is tönkölylisztből vannak, és mint írtam már, jó hatással vannak az emésztőrendszerre, illetve mazsolával vannak teli, amik viszont segítenek a test semlegességét visszaállítani. Sajnos nem sikerült még beszereznem egy bizonyos malátát, amivel a mézet kiválthattam volna, de jövőhéten, mihelyst újra nyitnak a boltok, az is meglesz, és jövök néhány elképesztő fagyirecepttel is.
A mostani recept Harald Hosch könyvéből való, melyben címe: Egészség savtalanítással, amit újra elkezdtem forgatni, és bizony még a kora őszi nyaralás előtt be kell iktassak egy teljes savtalanító kúrát is. A könyvet és magát a filozófiát is javaslom meleg szívvel mindenki számára. Nagyon hasznos, nagyon értékes információkat tartalmaz.
Kezdjük azonban néhány recepttel, amikkel felkészítem a testem a nagy változásra.
Ez a mostani egy ilyen:

Hozzávalók:
250 g tej
1 tojás
60 g méz
150 g mazsola
1 csipet só
40 g friss kovász (vagy 1 kocka sörélesztő) (recept lentebb)
650 g tönkölybúza
100 g vaj (ghee vagy tea)
1 tojás a kenéshez

A tejet, a tojást, a mézet, a mazsolát, a sót és az élesztőt konyhai robotgépben 2-es fokozaton összedolgozzuk, majd finomra őrölt lisztet adunk hozzá. Miután az egész jól összenedvesedett, a puha vajat hópehelyszerűen hozzáadjuk, és a tésztát 8 percig gyúrjuk.
A tésztából 15-18 zsemlét formázunk, amelyeket kb 30 percig sütőtepsiben kelesztünk. Sütés előtt megkenjuk felvert tojással és 200 C-os sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük.

A kovász alapreceptje:
40 g élesztő
1 teáskanál méz
1/4 l író
120 g finomra őrölt rozs
(mindez 3 kg liszthez)
Az élesztőt, a mézet és az írót jól összekeverjük, majd összevegyítjük a rozzsal. Meleg helyen, nedves kendővel befedve 24 órán át kelesztjük. Közben időnként jól megkeverjük.







hétfő, augusztus 11, 2014

Visszapattant a Liebster díj - köszi Edina

Homebisztro Edina visszadobta a díjat a saját kérdéseivel, amit hálásan megköszönök neki, mert arany!! Nem gondoltam volna, így meglepett, mikor saját blogom is szerepelt a listájában.
KÖSZÖNÖM!!
Edinával véletlenül akadtam össze a hálón, már nem is emlékszem, hol és mikor és milyen apropóból, de azóta is kitartóan olvasom, és másolom a receptjeit, amikor tudom. Eszembe jutott, az orgonás cukorról készült bejegyzése volt az, amire felkaptam a fejem.
A fotói lenyűgőzőek, irigylésre méltóak, én csak gyönyörködöm ennyi szépség láttán. Soha nem érem utól ezt a nőszemélyt stílusban és minőségi munkában. De nagyon örülök neki, hogy megajándékoz a blogján található gyönyörrel.

A díjas bejegyzése itt olvasható, amiben a válaszaim is ott vannak a kommentek között, és mivel annyira vicces és aranyos az egész, ide is belinkelem:


Kérdései:
"1/a, b: Melyik nemzet konyhája tetszett a legjobban amit esetleg helyben kóstoltál, és/vagy melyik nemzet konyháját kóstolnád meg még helyben.

2. Ha valaki azt mondaná Neked egy városban, hogy egy nap alatt körbevisz a helyi „gasztronómiai nevezetességeken” akkor mit választanál? Streetfood vagy Michelin csillag? A két stílust nem lehet keverni. (És azzal a nem életszerű feltételezéssel élve, hogy mindkét helyen az ételért egyenlő árat kell fizetni.)

3. Nasiban édes vagy sós, borban vörös vagy fehér?

4. Azt gondolom aki gasztroblogot ír, sokmindenre nyitott. De mégis kell lennie valami ételnek ami egyszerűen nem csúszik. Sőt az arcunk előtt tíz centire elhelyezkedő láthatatlan pajzson se hatol hát. Mi az? "

Válaszaim:
1. természetesen Itália, az itteni konyha mindent visz, imádom, az előételektől a desszertig mindenét, és szeretnék én mindent itthon előállítani, de meg kell valljam, hogy van, amihez soha nem kezdenék neki, egyszerűen jobb étteremben, mint itthon – igaz, a pizzáról is ezt mondtam, aztán sikerült itthon fantasztikusat alkotni. Ha más ország ételeire gondolok, azonnal beugrik a balin egy indiai szakács éttermében elfogyasztott és többször repetázott Chap Chai, amit egy indonéz gazdag leves, amit ő kicsit indiasított. Ha rágondolok, beindul a nyálelválasztásom.
2. Én is inkább a streetfoodra szavazok -nem bírom az előkelő helyeket, márpedig a csillagokat csak annak adják, akinek pénze van, és nem csak tehetsége. (Sajnos így működnek ezek)
3. Nasi csakis édes lehet. Sajnos van az agyamnak egy olyan része, ami állandóan működik, és ez az édes ízekhez kapcsolódik. Megszállottan szeretem az édeset. Tudja valaki, hogy lehet törölni ezt a funkciót??? Borban nyáron a habzó fehér, mikor hideg van, vörös, illetve érvényes az örök szabály is! Ha nem tudom, mit igyak, jöhet a rose, de abból is inkább a habzót szeretem.
4. Osztriga, bogarak, egyelőre ennyi jut eszembe, de biztos ha tudnám, miket esznek szerte a világban, bővülne villámgyorsan a lista.

Sült puding szederrel és pirított pisztáciával

Házi sült pudingot készítettem, mégpedig rengeteg friss szederrel, és annyi csavarintást vittem bele, hogy grill alatt meg is pörköltem kissé azt. Ennek köszönhetően a szeder is felmelegedett, levet eresztett kissé, és olyan finom savanykás és mégis édes krémmel ajándékozott meg, amit igazán öröm volt kanalazni. Ha nincs otthon pudingpor, mégis épp arra fájna a fogunk, nem kell kétségbeesni, minden édesszájú háztartásában van liszt, tej és tojás. Tehát készen állunk az alkotásra. A lisztet én most kukoricakeményítővel helyettesítettem, de semmi nem történik, ha liszttel készül a finomság. Nagyon egyszerű, nagyon gyors és nagyon élvezetes ez a változat, és legalább biztosak lehetünk abban, hogy nem nyomjuk a szervezetünket tele E betűs ismeretlen dolgokkal, amik a pudingporok csomagolásán feltűnhetnek.
Lássuk, hogyan is alakul ebből a három összetevőből a puding, aztán abból hogyan lesz ez a verzió:


Hozzávalók:
a pudinghoz:
1/2 liter tej
2 tojás
110 g cukor
40 g liszt vagy étkezési keményítő
egy citrom sárga héja
1 vaniliarúd vagy vaniliaaroma

szeder vagy más bogyós gyümölcs
pisztácia

A tejet feltesszük melegedni a citrom meghámozott sárga héjával és a kettévágott vaniliarúddal, forráspontig melegítjük, majd elzárjuk alatta a tüzet és hagyjuk állni egy fél órát. Ezalatt a tojásokat felverjük, majd hozzáadjuk a cukrot, azzal tovább verjük.
Ha a fél óra letelt, a tejet a cukros tojáshoz csorgatjuk, miközben kézi habverővel tovább dolgozzuk. Természetesen a citrom héját és a vaniliarudat kidobjuk belőle. 
Ha ez megvan, visszatesszük a tűzre és a habverővel folyamatosan kevergetve addig főzzük, míg a kívánt pudingállagot el nem éri.
Szobahőmérsékletűre hűtjük egy másik tálban. 
Tűzálló tálkák aljára szépen elrendezzük a szederszemeket és rájuk csorgatjuk a meleg pudingot. A grill alá toljuk a legmagasabb hőfokon annyi időre, míg színt nem kap a teteje.
Ezalatt pont van időnk a pisztáciát egy tűzálló serpenyőben megpirítani.
Ha a puding megbarnult, kivesszük, rászórjuk a durvára vágott pisztáciát és fogyaszthatjuk is. 




Jó étvágyat hozzá!