Én megrögzött marcipánevő és imádó vagyok. Bármi, ami ehhez az édességhez kötődik, tetszik nekem, és nincs olyan hasfájás, ami megakadályozna abban, hogy magamba nyomjak még egy adagot. Arról álmodozom mindig, hogy valaki meglep egy jó nagy adag marcipánnal, és mindehhez különösebb alkalom sem kellene. Ezt szoktam kérni ajándékba, de csak nevetnek rajtam. Nem értik, hogy nekem valóban ez az álmom! Ma elkészítettem az olasz amarettiket, akkor is, ha az összetevők között szereplő barackmag már nem volt itthon, mert pár hete beleiktattam őket egy kakaós kekszbe (ami mellesleg istenien sikerült, és nem sokáig pihent a kekszestálban), hogy a mandulas ízek iránti vágyam kielegítésre kerüljön.
Büszke vagyok magamra. Ugyan nem olyan levegős, mint a bolti testvére, de az íze...az mindent visz.
Kötőanyagként csak egy tojásfehérje szolgál. A többi már csak mandula.
Összetevői:
1 tojásfehérje
2 evőkanál mandulalikőr vagy mandulaaroma
150 g őrölt hámozott mandula
30 g őrölt barackmag - ám ha nincs, hámozatlan mandula is jó őrölve
250 g porcukor
porcukor a díszitéshez
Az elkészítés a következőképpen zajlik:
a tojásfehérjét a mandulalikőrrel vagy az annak megfelelő mennyiségű mandulaaromával felverjük. A száraz hozzávalókat egy tálba mérjük, a közepébe mélyedést képezünk, ebbe helyezzük a felvert tojásfehérjét és szépen összedolgozzuk a tésztát. Ha túl lágy lenne, hozzáadhatunk még darált mandulát. Illetve ha nincs barackmagunk, emeljük kissé a mandulaaroma adagját.
A tésztából aztán kis gömböket formálunk, amit sütőpapírral bélelt tepsibe helyezünk
180 fokon 15-20 perc alatt készre sütjük őket. Addig, míg szép "napbarnítottak" és repedezettek nem lesznek. Rácson, de a tepsiben hagyjuk kihűlni őket. Csak akkor vegyük őket ki a tepsiből, ha mar kihűltek, egyébként eltörnek!
Ha lenne olyan ismerősöm, aki annyira szereti a marcipánt, mint én, ezt ajándékoznék neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése