Karacsony - Mi is az igazsag?

Mit kell tudnunk a karácsonyról - a Biblia szerint

MILLIÓK készülődnek a világ minden táján a karácsonyi időszakra. Talán az olvasók közül is ebben foglalatoskodnak némelyek. De sokan nem tartják a valláshoz kötődő szokásokat e népszerű ünnep alkalmával. Mindenesetre szinte ki van zárva, hogy az ember ilyen vagy olyan módon ne kerüljön kapcsolatba a karácsonnyal, hiszen az még a nem keresztény országokban is teljesen áthatja a kereskedelem és a szórakoztatóipar világát.

Vajon mit tudunk a karácsonyról? Támogatja a Biblia Krisztus születésének a megünneplését? Mi van a hátterében ennek a népszerű ünnepnek, melyet minden évben december végén tartanak meg?

Ha az ember kutat egy kicsit ebben a témában, kiderül, hogy a karácsony nem az igaz keresztényiségben gyökerezik. Ezt számos bibliatudós elismeri, vallási hovatartozásától függetlenül. Így már nem is olyan meglepő, hogy Angliában 1647-ben Cromwell parlamentje elrendelte, hogy a karácsony legyen a bűnbánat napja, majd 1652-ben teljesen megtiltotta a megünneplését. A parlament 1644-től 1656-ig minden év december 25-én szándékosan ülést tartott. Penne L. Restad történész szerint „azok a lelkészek, akik Krisztus születéséről prédikáltak, börtönbüntetésre számíthattak. Az egyházi kurátorok pénzbüntetéssel voltak sújthatók, ha karácsonyra feldíszítették a templomukat. Törvény írta elő, hogy az üzleteknek nyitva kell tartaniuk karácsonykor, mintha csak hétköznap lenne.” Miért hoztak ilyen szigorú intézkedéseket? A puritán vallású hitújítók azt az elvet vallották, hogy az egyháznak nem szabad olyan hagyományokat teremtenie, amelyek nem a Szentírásban gyökereznek. Prédikációikban nyíltan elítélték a karácsony megünneplését, és ilyen témájú irodalmat terjesztettek.

Észak-Amerikában is hasonló gondolkodásmód nyilvánult meg. 1659 és 1681 között a Massachusetts Bay* nevű gyarmaton tilos volt megünnepelni a karácsonyt. Egy akkor született törvény értelmében semmilyen formában nem volt szabad megtartani ezt az ünnepet. A törvényszegőknek pénzbüntetést kellett fizetniük. Nemcsak az új-angliai puritánok nem akarták megünnepelni a karácsonyt, hanem a középső gyarmatokon élő egyes csoportok sem. A pennsylvaniai kvékerek éppoly hajthatatlanok voltak az ünnep dolgában, mint a puritánok. Egy forrásműből kiderül, hogy „röviddel azután, hogy az amerikaiak kivívták a függetlenségüket, Elizabeth Drinker, aki kvéker volt, három csoportba sorolta a philadelphiai embereket. Voltak a kvékerek, akik »nem tulajdonítanak nagyobb fontosságot [a karácsonynak], mint bármely másik napnak«; aztán azok, akik vallási okokból ünneplik a karácsonyt; és végül azok, akik »tivornyázással és részegeskedéssel töltik az ünnepet«.”

Henry Ward Beecher, híres amerikai prédikátor, aki hithű kálvinista családban nőtt fel, harmincéves koráig alig tudott valamit a karácsonyról. „ A karácsonyfogalma távol állt tőlem” — írta Beecher 1874-ben.

A szárnyait bontogató baptista és kongregacionalista egyház szintén nem talált olyan szentírási bizonyítékot, mely Krisztus születésének a megünneplése mellett szólna. Egy forrásmű tanúsága szerint a newporti (Rhode Island) baptista egyház először 1772. december 25-én tartotta meg a karácsonyt, ami azt jelenti, hogy körülbelül 130 évvel az első új-angliai baptista egyház megalapítása után.

A karácsony eredete

Egy katolikus enciklopédia elismeri: „Krisztus születésének az időpontja ismeretlen. Az evangéliumok sem a napot, sem a hónapot nem közlik . . . H. Usener feltételezése szerint . . . , amelyet ma a legtöbb szakember elfogad, Krisztus születésnapját azért tették a téli napforduló idejére (a Julianus-naptár szerint december 25-ére, az egyiptomi naptár szerint január 6-ára), mert a pogány Mithras-tisztelők ezen a napon — amelyen a nap visszafordul, és megkezdi útját észak felé — tartották meg a dies natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen Nap születésének) ünnepét. 274. december 25-én Aurelianus kikiáltotta a napistent a birodalom legfőbb védelmezőjének, és templomot szentelt neki Mars mezején. A karácsony abból az időből ered, amikor különösen nagy buzgalommal űzték Rómában a napkultuszt” (New Catholic Encyclopedia).

M’Clintock és Strong műve kijelenti: „ A karácsony megünneplése nem isteni intézkedés, és az Úsz. [Újszövetség] sem tekinthető az eredetének. Krisztus születésének a napját sem az Úsz.-ből, sem más forrásból nem lehet megállapítani” (Cyclopœdia).

„Üres megtévesztés”

A fentiek fényében helyes-e, ha az igaz keresztények részt vesznek a karácsonyi szokásokban? Vajon tetszik Istennek, ha az imádatát összekeverjük olyan emberek vallásos nézeteivel és szokásaival, akik nem imádják őt? Pál apostol a Kolosszé 2:8 szerint így figyelmeztetett: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való.”

Pál tollából származnak a következő gondolatok is: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel. Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? Továbbá miféle összhang van Krisztus és Beliál [vagyis Sátán] között? Vagy mi része van a hithűnek a nem hívővel?” (2Korintus 6:14, 15).

A KARÁCSONY EREDETE

Több száz év telt el azután, hogy Jézus a földön élt, amikor kialakult az a szokás, hogy december 25-én megemlékezzenek a születéséről. Pedig Jézus nem akkor született, hanem feltehetően októberben.* Akkor miért esett december 25-ére a választás? Azért, mert némelyek, akik később kereszténynek vallották magukat, valószínűleg „így akarták háttérbe szorítani a »legyőzhetetlen nap születésé«-nek . . . pogány római ünnepét” (Britannica Hungarica). Télen, amikor a nap a leggyengébbnek tűnt, a pogányok ünnepségeket rendeztek, hogy visszacsalogassák a meleg és a fény forrását távoli utazásaiból. Úgy vélték, hogy a nap december 25-én fordul meg, hogy visszatérjen. A vallási vezetők átvették ezt az ünnepet, és igyekeztek „keresztényi” színezetet adni neki, hogy könnyebben megtéríthessék a pogányokat.*

Régóta elismert tény, hogy a karácsony pogány szokásokban gyökerezik. A Szentírással ellentétes eredete miatt a karácsony a XVII. században be volt tiltva Angliában és bizonyos amerikai gyarmatokon. Aki karácsony napján nem ment be dolgozni, arra büntetést szabtak ki. Ámde a régi szokások rövidesen felelevenedtek, és néhány új is kialakult. A karácsony ismét népszerű ünnep lett, és számos országban ma is az. A hamis vallással való összefonódása miatt azonban azok, akik szeretnének Isten kedvében járni, nem tartják meg a karácsonyt, sem más olyan ünnepeket, amelyeknek az eredete pogány imádatra vezethető vissza.*

VALÓBAN SZÁMÍT, HOGY HONNAN ERED EGY ÜNNEP?

Vannak, akik elismerik ugyan, hogy a karácsony és más hasonló ünnepek pogány eredetűek, mégis úgy érzik, hogy semmi rossz sincs a megünneplésükben. Elvégre a legtöbb embernek eszébe sem jut a hamis imádat, amikor megtartja az ünnepeket. Az ilyen alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a családtagok összejöjjenek. Neked is ez a véleményed? Ha igen, akkor valószínűleg a családod iránti szereteted, nem pedig a hamis vallás iránti vonzódásod nehezíti meg, hogy állást foglalj az igaz imádat mellett. Biztos lehetsz benne, hogy Jehova, aki létrehozta a család intézményét, azt szeretné, hogy jó kapcsolatban legyél a rokonaiddal (Efézus 3:14, 15). De a családi kötelékeket Istennek tetsző módokon is erősítheted. Pál apostol ezt írta arról, hogy mit tartsunk a legfontosabbnak: „Állandóan bizonyosodjatok meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt” (Efézus 5:10).

Talán úgy látod, hogy az ünnepek eredetének nem sok köze van ahhoz, ahogyan manapság megtartják őket. Valóban számít, hogy honnan ered egy ünnep? Számít bizony! Szemléltetésül tételezzük fel, hogy meglátsz egy nyalókát az árokban. Okos dolog lenne felvenni és elszopogatni? Dehogy! Hiszen piszkos. Ehhez a nyalókához hasonlóan az ünnepek vonzónak tűnhetnek bár, de tisztátalan helyről származnak. Ha szeretnénk állást foglalni az igaz imádat mellett, hasonlóan kell gondolkodnunk Ézsaiás prófétához, aki erre utasította az igaz imádókat: „semmi tisztátalant ne érintsetek!” (Ézsaiás 52:11).

KARÁCSONY – A NAPIMÁDAT MÁS NÉVEN

A Biblia nem tesz említést Jézus születésnapjának a megünnepléséről. Valójában nem ismert a születésének pontos dátuma. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy nem december 25-én született, amikor a földnek azon a részén hideg tél van.* Egyrészt azért lehetünk ebben biztosak, mert Lukács feljegyzése szerint a pásztorok „a szabad ég alatt tartózkodtak”, a nyájaikat őrizték, amikor Jézus megszületett (Lukács 2:8–11). Ennek nem lenne jelentősége, ha a pásztoroknak egész évben szokásuk lett volna ’a szabad ég alatt tartózkodni’. De mivel Betlehemben télen hideg eső és hó esik, a nyájakat fedett helyen teleltették át, és a pásztorok nem tartózkodtak „a szabad ég alatt”. Másrészt József és Mária azért ment Betlehembe, mert Augusztusz császár népszámlálást rendelt el (Lukács 2:1–7). Nagyon is valószínűtlen, hogy a császár azt parancsolta volna olyan embereknek, akik nem szívesen tűrték a római uralmat, hogy a tél kellős közepén utazzanak a felmenőik szülővárosába.

A karácsony nem szentírási eredetű, hanem ókori pogány ünnepekben gyökerezik, mint például a római saturnaliában, mely ünnepet Saturnusnak, a földművelés istenének szenteltek. Mithras isten hívei a saját számításaik szerint december 25-én ünnepelték „a legyőzhetetlen nap születését . . . A karácsony abból az időből ered, amikor különösen nagy buzgalommal űzték Rómában a napkultuszt”, ez körülbelül három évszázaddal Krisztus halála után volt (New Catholic Encyclopedia).

A pogányok az ünnepeik során ajándékokat adtak egymásnak, és lakomákat tartottak. Ezek olyan szokások, melyek máig fennmaradtak a karácsony részeként. Azonban, miként az ma is igaz, a karácsonyi ajándékozás javarészt nem a 2Korintusz 9:7 szellemében történt, ahol ez olvasható: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten.” Az igaz keresztényeket a szeretet indítja az ajándékozásra, ez nem kötődik dátumhoz, és nem várnak viszontajándékot (Lukács 14:12–14; Cselekedetek 20:35). Ezenkívül nagyon hálásak azért, hogy kimaradnak a karácsonyi őrületből, és hogy megszabadulnak attól a súlyos tehertől, hogy adósságba verjék magukat, miként az sokakkal megtörténik az évnek ebben az időszakában (Máté 11:28–30; János 8:32).

De néhányan talán ezt az ellenvetést hozzák fel: Az asztrológusok születésnapi ajándékokat vittek Jézusnak, nem igaz? Nem, nem így volt. Az ajándékaikkal egyszerűen csak a tiszteletüket mutatták ki egy fontos személy iránt, ez általános szokás volt a bibliai időkben (1Királyok 10:1, 2, 10, 13; Máté 2:2, 11). Valójában nem is azon az éjszakán mentek meglátogatni Jézust, amelyen született. Amikor megérkeztek, Jézus már nem egy jászolban fekvő csecsemő volt, hanem egy több hónapos kisbaba, és házban lakott.

Es most en teszem hozza az enyemet: Amiota tanulmanyozom a Bibliat, csak meg inkabb megerosodott bennem a tudat, miszerint a katolikus egyhaz teves dolgokat ad el a hivoinek, es mindezt penz elleneben. Ha csak arra gondolunk, amit Jezus mondott egy gazdag embernek, aki terdenallva kerte ot, arulja el, hogyan juthat a mennybe, Jezus erre azt felelte neki: Add mindened a szegenynek, mert boldogok a szegenyek, hisz ovek a mennyek orszaga. Ezzel ellentetben mi vagyont felhalmoztak,es micsoda pompaval vettek korbe magukat a papok? S mennyi embert meggyilkoltak a kereszteny hadjaratok alatt. Vagy mennyi allitolagos boszokanyt egettek el maglyan? Ezekre mi a magyarazatuk? Mert a Biblia megtiltja a gyilkossagot. Mindenki tudja, hogy mi az otodik parancsolat. Ez miert ne lenne igaz a papokra es az egyhazra is?

Elgondolkodtato, azt hiszem!