Készült a napokban mandulás brownie és máktorta muffinformában, de nem lettek annyira szépek, hogy ide felkerüljenek. Sikeresen elfogytak, és megint a sütő mellé kellett állnom, ha valamit tenni akartam kedvesem elé reggelente a gőzölgő kávé mellé. Édesanyámnak köszönhetően Magyarországi otthonlétemről több kiló dióval és mákkal tértem vissza, adódott a lehetőség tehát, hogy elkészítsem ezt a tortát, amire már régóta készültem. Olaszországban a kávé egy MUST, kevés az olyan ember, aki ne ezt inná reggelente. Bevallom, mikor hazamegyünk, ami miatt nagyon várom a visszatérésünket, az egy igazi jó fekete, amit az első határon inneni autópálya melletti bárban elfogyasztunk, bármennyit mutasson is az óra, legyen az éjjel vagy nappal. Sajnos a dió itt nagyon drága, ritkán szoktunk venni, de az én drágaságos édesanyám gondol rám, mikor magának is beszerez ebből az értékes gyümölcsből otthon. A régi lakásunk udvarára itt Olaszországban hullott bőven a szomszéd fájáról, amit a többi lakó otthagyott, én azonban állandóan jártam szedni, szárítani. Lett is belőle bőven, a régi szép időkben. Annyira, hogy én vittem belőle anyukámnak, igaz nem sokat, mert az olasz család összes tagjának kellett belőle adni.
A mai torta, ami, mint mondtam már, nem a magyar szabályok szerinti torta, hisz nem töltött, csak egy sima ízes piskóta, dióban bővelkedik.
Hozzávalók:
200 g dió
200 g liszt
1 csomag sütőpor
150 g cukor
120 g vaj (szobahőmérsékletű)
2 nagy tojás
1 dl kávé
csipet só
A sütőt előmelegítjük 190 C-ra.
A cukrot és a vajat robotgépben habosra keverjük. Kimérjük a lisztet, átszitáljuk a sütőporral együtt. A dió felét ledaráljuk, a másik felét durvára aprítjuk.
Amikor a cukros vaj elég homogénné vált, hozzáütjük a tojások sárgáját, és alaposan elkeverjük. A tojások fehérjéjéből a csipet sóval együtt kemény habot verünk. A vajas krémhez adagoljuk felváltva a ledarált diót és a lisztet, illetve a kávét.
Óvatos mozdulatokkal hozzákeverjük a kemény habot, sütőpapírral bélelt csatos tortaformába öntjük, elegyengetjük a tetejét és a durvára vágott diót egyenletesen rászórjuk.
Az előmelegített sütőbe toljuk és 30-35 perc alatt készre sütjük, vagy ahogy a tortába szúrt fogpiszkáló szárazon ki nem jön belőle.
A torta nagyon finom, levegős, ízletes, akár tortaalapnak is megállja a helyét.
Sok sikert hozzá!
Ezt mindenképpen elkészítem, csodásan néz ki! Nézd csak, mit találtam :-) : "Ezért sokszáz éven át az olasz falvak asszonyai létrákkal szerelkeztek fel Szent Iván estéjére, zsákszövettel bélelt fonott kosarakat vettek magukhoz, és így tűntek el az éj sötétjében. A falvak határában lévő szebb diófáknál találkoztak össze, és ki-ki szedett egy kosár diót. A létrára mezítláb mentek fel, hogy a párás éjszakában meg ne csússzanak a létra fokán, kiválasztották a legszebb, legépebb diószemeket, és enyhe nyomással, nehogy a hamvasságát vagy a harmatot letöröljék, kicsit elfordítva szedték le azokat, és óvatosan helyezték a kosárba.
VálaszTörlésEzalatt a család többi tagjai a szérűskertekben örömtüzeket gyújtottak, és oda visszatérve az asszonyok földre terített zsákokra rakták ki a szedett diókat, hogy a hajnali harmat is érje őket. " http://dioskonyv.bionuss.eu/44-01/1.htm# Zsuzsi
Zsuzsi, köszönöm ezt az érdekes történetet. Nem hallottam róla, de megkérdem a férjecském! A torta nagyon finom, nagyom puha, nagyon omlós, biztos fog ízleni, és sztem egy bármilyen torta alapját is képezheti. Krémmel megtöltve, akár kávéssal, vagy tudod mivel? A tiramisu krémmel, kávéval meglocsolod a piskóta felét, rá a krém, másik fél piskóta, krémmel bevonod, és kész is a csoda. Ez a tészta sokáig puha és illatos marad. Tapasztalataim szerint a normál piskóta nagyon kiszárad! Majd mesélj, milyen lett! Köszi!
TörlésEbből a történetből arra gondolnék, hogy a diólikőrhöz szedték így a diót, amihez ilyenkor leszedni a diókat. Ez is ilyen hosszú elkészítésű, ugyanis karácsonykor bontják fel a nedüt. Én dióbefőttet készítettem, így: http://cheffeleseg.blogspot.it/2014/06/zold-dio-befott.html
Törlés