Egészséges csokigolyók - mandula-dió-karamellizált fügekombó

Mikor begyúrtam a stollentésztát és nem akart dagadni, amiből már előfordult mostanság párszor, megijedtem, és arra gondoltam, kedves imádott férjem nem kap semmi édeset, pedig nagyon vágyott rája, a tettek mezejére kellett lépnem. Elmesélem, hogy történt: A múltkorában beígértem a kedvenc mákos-citrusos fonatot arra a vacsorára, amire meghívtam néhány barátot. Nagyon szűkösen állt rendelkezésemre idő, így előre kellett dolgoznom. Begyúrtam hát előző délután a tésztát, azt gondoltam estére megkel majd, akkor elkészítem a tekercset, hagyom kicsit újrakelni, majd míg megnézem az esti filmet, kisül, és mehetek az ágyba. Nem így történt. Nem tudom, mit rontottam el, de nem kelt a tészta. Tehát a tekerés helyett új tésztát gyúrtam, és azt döntöttem, hogy egész éjszaka kelhet, majd reggel tekerem, újra dagasztom egy félórás masszázs alatt, és mehet a sütőbe. Reggel szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy nem történt meg a csoda azalkalommal sem. Másra nem volt ötletem, és időm sem, így cukrászdából vett tortát ettünk aznap este a vacsora alatt. Ő pedig szomorú volt, mert a fonatért rajong. Mikor bejelentettem, hogy stollent készülök sütni, nagyon happy volt. Úgy tűnik, hogy sikerült édesszájúvá változtatnom őt. Nos, mikor láttam, hogy a stollen is kezd cserbenhagyni, megijedtem. Be volt már a tudatalattija programozva, hogy munkából hazatérvén egy fantasztikus édesség várja, muszáj volt alternatíva után néznem. 

Könnyen és gyorsan elkészíthető valamire volt szükség. Mivel a nap a dió pucolásának és annak,  valamint a mandulának a megpirítására volt beprogramozva, csakis azokból állhatott össze az esti édesség. Nem akartam túlbonyolítani. 

Ledaráltam hát 100 g mandula/dió keveréket, további 50 grammot durvább darabokra vágtam, kevés narancslikőrrel meglocsoltam és annyi karamellizált fügelekvárral gyúrtam össze, amennyitől összeállt a massza. Ezt aztán kis golyókká transzformáltam, amiket egy tálcán a mélyhűtőben pihentettem, míg a 200 g étcsoki gőzfürdőben meg nem olvadt.

 Miután ez megtörtént, egy kiskanállal megfürdettem a csokiban a golyókat, majd sütőpapíron hagytam őket megdermedni. A maradék csokiból kis karikákat csurgattam sütőpapírra, amiknek a tetejére kézzel összemorzsolt diódarabokat szórtam, hogy legyen az is.

 

A csokitallérok pedig:

 

Ezután kiderült, hogy a stollen nem kel meg annyira, mint a kenyér (mindez éjfélkor, mikoris a férjem a munkából hazaért), tehát akkor neki is álltam még stollent sütni, ami hajnali 1 órakor már a konyhában illatozott, és másnap felvágásra is került.