Ez a bizarr kinézetű édesség azért született meg, mert egy nemistudommelyik recept után megmaradt három tojásfehérjém, és nem akartam újra a tekercsemhez nyúlni, hisz az a töltelék miatt azonnali fogyasztást igényel, én pedig mégiscsak szeretnék valamennyit fogyni, szóval készültek ezek a mini tojáshab tortácskák, amik nem túl édesek, még ha a fehérjék súlyának a kétszerese is a cukor. A savanyú ízt a savanykás lekvárok adják hozzá, elvégre a töltelék bármi lehet, lekvár, friss gyümölcs, tejszínhab, mascarpone, sajtkrém, csokoládé, vagy ahogy szeretnénk. Én többféle lekvárral is kipróbáltam, a legfinomabbaknak ezt a lentebbi tölteléket és a barackos eperlekvárt találtam, de ez a rozmaringos baracklekvár az, ami viszi a pálmát. A feketeribizli csak azért kellett hozzá, hogy mégse tükörtojásnak nézzen ki az alkotásom. Ami az előnye ezeknek a mini pavlováknak, hogy elállnak sokáig, bármikor előkaphatjuk. Ha nem kívánjuk többé megtölteni és úgy fogyasztani, akkor díszíthetünk vele akár tortát is, mint ahogy nálam is történt egy szedres sajttorta esetén.
Hozzávalók:
100 g tojásfehérje
200 g kristálycukor
10 g kukoricakeményítő
10 g ecet
sárgabarack
egy szál rozmaring
kevés cukor
friss áfonya
A szobahőmérsékletű tojások fehérjét egy evőkanál cukorral keményedésig verjük, majd kanalanként hozzáadjuk a maradék cukrot, végül az ecetet és a keményítőt is hozzáverjük.
Egy sütőpapírra egy nagyobb pohár segítségével 8 kört rajzolunk, megfordítva sütőlapra tesszük és vagy egy evőkanállal vagy tortazsák segítségével megtöltjük a formákat úgy, hogy a közepükben legyen egy kisebb mélyedés.
120 C-ra előmelegített sütőben 1 óra alatt készre sütjük. Ne nyitogassuk a sütő ajtaját. Arra kell ügyelni, hogy ne kapjon színt a tortácska, mint nálam. Jobb, ha teljesen fehér marad, de kemény a külseje.
Hagyjuk kihűlni.
A lekvárhoz én 10 darab meghámozott barackot használtam, amihez adtam két evőkanál barnacukrot és egy szál rozmaringot, amit aztán addig főztem közepes lángon, míg jó sűrű nem lett. Nem ipari mennyiség készült ebből. Épp elég volt egy pár szelet pirítóshoz és két tortácskához.
A rozmaring különleges ízt adott neki, ami a kevés cukor miatt elég savanykás lett, pont ahogy én szeretem.
Remeknek tartom az ötletet a tojáshabok felhasználásához, pontosan azért, mert mint mondtam, ezek elállnak sokáig, és ha a vércukrunk leesne, ezzel pontosan helyre tudjuk állítani a normális szintet és az édesség utáni vágyunk is alábbhagy egy pár órára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése