csütörtök, szeptember 04, 2014

Karalábés fehérítőzelleres risotto

Micsoda ízvilág. Ez nagyon jó ötlet volt. Ma nagyon sok dolgom volt, ezért esett a választásom erre a megoldásra, hisz a risotto egy olyan étel, ami gyorsan megvan, mert az előkészítésen kívül nincs sok teendő vele, hacsak nem a kavarás, de míg a sütikéim sültek, addig kavargattam én bőszen. Amit cserébe kaptunk - mert erre a debütre az anyóst is meghívtam -, az mindennel felért. Két egyszerű zöldség, kevés rizs, sajt, és mégis micsoda fenséges eledel került az asztalra. Ráadásul a karalábé itt egy ismeretlen valami, ma a bevásárlás során mégis ráakadtam egy gyönyörű példányra. Micsoda nap!!
Ha már kétféle zöldség, legyen kétféle sajt is. Az elmaradhatatlan parmezán, és egy helyi krémsajt, ami kicsit savanykás, olyan, mint egy nagyon sűrű, darabos tejföl. Akcióban ma kettőt adtak egy áráért, és nekem szükségem is volt erre, hisz anyukámék nálam töltenek pár napot, és ugye a magyar reggeli kenyérrel és az arravalóval indul. Nos, ez a sajt pont alkalmas erre a szerepre. Piadinába is tökéletes, és meglehet, hogy esténként, mikor nem lesz kedvem főzni, két piadinát megmelegítek, megtöltöm, és kész is.

A risotto hozzávalói:
1 pohár risotto rizs
három szál fehérítőzeller
fél fej karalábé
két kanál krémsajt
reszelt parmezán (bőven)
olaj, vaj
húsleves v zöldségleves
1 fej shalothagyma

Az eljárás még mindig a régi:
Megtisztítjuk a zöldségeket: a zellert én krumplihámozóval meg is hámoztam, mert a külső szálakat használtam ma, hosszában csíkokra majd kockákra vágtam. A karalábét meghámoztam, azt is kockákra vágtam. A hagymát felaprítottam. Egy széles aljú lábasban megmelegítettem az olajat, beledobtam a hagymát, kissé üvegesre pároltam, majd beledobtam a rizst, kissé megpirítottam, és miután kis színt kapott, felöltöttem kevés húslével.
Hozzáadtam a felkockázott zöldségeket, és felöntöttem annyi húslével, ami tökéletesen ellepte az étel. Folyamatos kevergetés mellett mindaddig adtam hozzá szedőkanalanként a levest, míg a rizs meg nem főtt teljesen.
A zöldség is megfő ennyi idő alatt, és átadja az ízeit a készételnek.
Miután megfőtt a rizs, hozzáadtam két diónyi vajat, a krémsajtot és bőven parmezánt, jól elkevertem, majd lefedtem a lábast, és hagytam kicsit pihenni. Beszélgettem addig az anyóssal.
Kb 5 perc után tálaltam is a finomságot.
Nagyon meg voltunk vele elégedve!



Miután elfogyasztottam, megnéztem, mit is tudnak ezek az általam keveset használt finomságok, és megtudtam, hogy még egészséges is volt, amit készítettem.

A net így szól a karalábéról és a zellerről:

"A karalábé (Brassica oleraceae convar. acephala var. gongylodes) a káposztafélék családjába tartozó zöldségnövény. Magas B1-, B2-, B6-, és C-vitamin (63 mg/100 g) tartalma miatt ajánlatos a nyers fogyasztása. Tartalmaz még kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, valamint meszet és foszfort is. Nem savanyítható, konzerválásra is alkalmatlan. Viszont egész évben termeszthető, és már tyúktojás nagyság elérésekor szedhető. A karalábé magas vitamintartalma miatt méregtelenítő hatású.
Vannak hajtatásra alkalmas fajták, amelyek rövid tenyészidejűek, hideg- és fényszegény körülményekhez alkalmazkodtak, valamint hosszabb tenyészidejű őszi-téli felhasználásra alkalmas fajták, amelyeknél lényeges szempont, hogy ne legyenek fásodára hajlamosak. (Wikipedia)"

A neten ezt lehet találni a fehérítő zellerről:
Már Homérosz is említi az Odüsszeiában. A középkorban a most ismert zellerfajták őse, a mocsári zeller volt az egyik legismertebb gyógynövény. Melankólia ellen és fogfájásra is ezt alkalmazták. Afrodiziákumként is említik, és állítólag megfiatalítja fogyasztóit. Egy időben a zellert csak ízesítésre használták, de a nemesítés után megkezdte önálló hódító útját, ma már a gumós, a halványított és a metélő zeller is kapható szinte mindenhol.A zeller az ernyősök családjába tartozik, így közeli rokona a kapor, az édeskömény, a petrezselyem és az ánizs is. Míg a hagyományos zellernél a gumót fogyasztjuk, a szárzeller gumóját nem lehet megenni, itt a levélnyeleket fogyasztjuk. Ezek a 30-40 cm hosszú, 3-4 cm széles, ropogós, húsos részek lédúsak, kellemes, enyhén borsos ízűek. Színük lehet fehér, világossárga, zöld, pirosas és csíkos is. A belső leveleket a zeller szívének is hívják, ezek a legfinomabbak. A rostokban gazdag szárzeller nyersen a legfinomabb. A fogyókúrázók kedvelt étele, hiszen kalóriaértéke igen alacsony, 100 grammban mindössze 14 kcal van. Tartalmaz nátriumot, kalciumot, foszfort, káliumot, vasat, magnéziumot, vitaminokat és nyomelemeket is. (Mindmegette.hu)"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése